Mit gondoltok erről a szövegrészletről? (sajnos sokaknak hosszú lesz a szöveg, de tényleg érdemes belekapni)
Először Stephen G. Waxman és Norman Geschwind közölt tanulmányt egy neves amerikai orvosi lapban, amelyben arról írt, hogy a temporális lebenyben az epilepsziás rohamok között is fokozott elektromos tevékenység figyelhető meg, továbbá bizonyos idegpályák az ismételt rohamok hatására mintegy "bejáratódnak". Ezért nem meglepő, hogy a temporális epilepsziásoknál a rohamok közti időszakban is sajátságos személyiségvonásokat lehet felismerni. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az ismétlődő epilepsziás rohamok személyiségváltozást idéznek elő. Waxman és Geschwind kiemelte az elmélyült emocionális életet, vagyis a szenvedélyességet, a fokozott vonzalmat a filozófia és a vallásos hit iránt, továbbá a megváltozott szexuális viselkedést és érdeklődést.
Két évvel később David Bear és Paul Fedio tanulmányt közölt, amelyben arra kereste a választ, hogy vajon a jobb és a bal féltekei temporális epilepsziások különböznek-e, tekintve, hogy a két félteke eléggé eltérő funkciókat lát el. Arra a következtetésre jutottak, hogy míg a különös szexuális szokások és a depresszív hangulat inkább az előbbieket jellemzi, addig az utóbbiaknál erős vallásos és filozófiai érdeklődés figyelhető meg, amely személyes küldetéstudattal, fokozott lelkiismerettel és önvizsgálattal párosul, s hajlamosak arra, hogy "a dolgok mögé lássanak", vagyis a világ rejtett értelmét keressék. A bal féltekei temporális góc egyik további következménye, mivel itt található az írásközpont is, hogy e személyek általában grafománok. Egy temporális epilepsziás beteg rendszeresen 20-30 oldalas levelekben tájékoztatta orvosát életéről, kimerítő részletességgel, s amikor gyógyszert kapott, a levelezés hirtelen normál méreteket öltött. Egy hatéves temporális epilepsziás kisfiú belebetegedett a pokolra szállt lelkek iránt érzett aggodalmába. Ha pár száz évvel korábban születik, ma talán szentként tiszteljük, mint Szent Johannát.
Vilayanur Ramachandran 1997-ben tovább göngyölítette a kérdést. Temporális epilepsziások bőrelektromos válaszát vizsgálta, miközben szavakat olvastak fel a személyeknek. A bőr elektromos vezetése rendkívül érzékenyen, kevesebb mint egy másodperc alatt reagál a temporális lebeny aktivitására, aminek a vallásos élményeket tulajdonítjuk. Az epilepsziás betegek a vallásos tartalmú szavakra, míg a nem epilepsziás személyek a szexuális tartalmú kifejezésekre adtak kiugró bőrválaszt. A kutatók ezzel megerősítették azokat a korábbi megfigyeléseket, miszerint a temporális epilepsziások halántéklebenye fokozottan érzékenyen reagál a vallásos tartalmakra.
Michael Persinger kanadai kutató 1983-ban, jóval a média által felkapott Ramachandran előtt, megjelentette első cikkét arról, hogy a misztikus élmények a temporális lebeny átmeneti kóros aktivitásával járnak. Ennek szélsőséges változata a temporális epilepszia, de felfokozott elektromos jelenségek átmenetileg szinte bárkinél előfordulhatnak komoly pszichés stressz, éhezés, droghasználat stb. hatására. Gyakori jelenség például, hogy súlyos betegségből felépülő személyek vagy szeretett rokonukat elvesztő emberek misztikus élményeket élnek át, majd ezek hatására megtérnek, és felveszik valamely vallást. Persinger misztikus tapasztalat alatt persze nem feltétlenül istenélményt ért, szerinte neveltetés kérdése is, hogy ki milyen extatikus élményre van "előkészítve". A kulturális hatások következménye, hogy egyesek Mohameddel, mások Jézussal, megint mások ufólényekkel lépnek kapcsolatba eksztatikus élményeik során.
De Persinger nem állt meg a spekulációnál. Ha a temporális lebeny átmeneti elektromos zavara istenélményt eredményez, gondolta, majd ő kelt zavart kísérleti alanyai temporális lebenyében. Ezt egy rendkívül erős elektromágnes segítségével érte el, amelyet beleszerelt egy bukósisakba. A kísérleteket vastag falú ólomkamrában végzik, hogy a külső mágneses tér ne zavarja az eredményeket. Eddig vagy ezer emberen végezték a bal temporális lebeny mágneses ingerlését, és az alanyok a legkülönfélébb misztikus élményekről számoltak be. Szinte mindenkiben az a bizonyosság alakult ki, hogy "valaki jelen van" velük. Sokan ezt a különös élményt vallásuk istenével azonosítják, mások földön kívüli lények jelenlétét érzékelik, megint mások testen kívüli élményeket tapasztalnak meg, de van, aki egyszerűen elhunyt nagypapájával találkozik.
Az "istenélmény" generálása a következő elv alapján történik: az énérzés, vagyis hogy én én vagyok, hogy kezemet-lábamat magaménak érzem, hogy gondolataimat sajátomként élem meg, mindig együtt jár egy 40 Hz-es agyhullámmal a temporális lebeny környékén. Persinger ezt a 40 Hz-es hullámot zavarja meg, vagyis megszünteti az én élményét. Amikor ez átmenetileg elvész, az ember hirtelen úgy érzi, hogy megszűnt teste-lelke határa, egybeolvadt a mindenséggel, végtelenné lett, vagy eggyé vált valami felette álló hatalommal.
Skizofrén betegek gyakori élménye, hogy gondolataik nem az övék, mondjuk "gondolatokat sugároznak a fejükbe", vagy hogy testüket nem ők mozgatják. Sean A. Spence agyi képalkotó eljárással megvizsgálta az ilyen betegek agyát, és kiderült, hogy a jobb oldalon, a fali lebeny alsó részében hiperaktivitás mutatkozik az "idegen kontroll" élménye alatt. Perrine Ruby és Jean Decety több érdekes vizsgálatában arra kérte alanyait, hogy tegyenek úgy, mintha egy harmadik személy csinálna, gondolna valamit helyettük. Ez ugyebár megfelel annak az élménynek, hogy "ezt most nem én gondolom/csinálom". Érdekes módon e vizsgálatok során ők is mindig azt a bizonyos jobb alsó fali lebenyrészt találták hiperaktívnak. Kissé leegyszerűsítve: a fali lebeny felső részének kikapcsolása a határtalanság és végtelenség érzését adja, ugyanakkor az alsó részének fokozott aktivitása teszi ehhez hozzá azt az érzést, hogy "ő itt van", vagy hogy nem vagyunk egyedül. A két élmény együttesen jelenti a találkozást egy végtelen lénnyel.
Rövid leírás
Az epilepszia az idegrendszer betegsége, amely görccsel kísért vagy görcs nélkül jelentkező rohamok egymás után következő megnyilvánulásaiból áll. A rohamok az agyban található idegsejtek nagy erejű elektromos kisüléseiből keletkeznek. Ezek az elektromos viharok az agy területeiről régióiból indulnak ki. Az epilepsziás görcsök megjelenése attól függ, hogy hol keletkezik az elektromos kisülés, és lefolyása során az agy mely területeit vonja be.
A rohamok a normális agyi működés megszakadásának következményei. Az agy rendkívül összetett szerv, amelyben látási, hallási, szaglási, tapintási, hőmérséklet érzékelési információk fogadása, azok értelmezése és az izmokhoz, belső elválasztású mirigyekhez történő üzenet küldése zajlik. Az információáramlás többsége mégis az egyes agysejtek között történik, melynek végeredménye a tudat, a gondolkodás és az emlékezés.
Normális agyi tevékenység során az elektromos impulzusok áramlása meghatározott sorrendben zajlik. Olyan ez, mint a konferencia rendje, ahol pontosan meg van határozva, mikor, ki beszélhet. Az epilepszia olyan konferenciához hasonlítható, ahol mindenki egyszerre beszél, a kommunikáció meghatározott rendje felborul.
Előfordulás
Az epilepsziára legjellemzőbb, egész testre kiterjedő tónusos-klónusos (mereven rángó) görcsök (továbbiakban görcsök) nagyon gyakori jelenségek. A népesség 5%-a élete során legalább egy epilepsziás rohamot elszenved. Ezt csak akkor nevezzük epilepsziának, ha ezek az események rendszeresen és spontán ismétlődnek. Az aktív epilepsziával élők átlagos gyakorisága 7 ezrelék, tehát a világon hozzávetőlegesen 40 millió ember él epilepsziával. Epilepszia bármely életkorban kezdődhet, de leggyakrabban gyermek- és időskorban jelentkezik először.
Okok
A szó eredetében a görög "epilepsia" fogva tartást, megragadást jelent. Ez azt a magyarázatot tükrözi, amely szerint a beteget a roham alatt "természetfeletti erő" ragadja el. Ez az elnevezés tükrözi a betegség kóroktanának azon jellegzetességét, hogy a rohamok hátterében az esetek nagyobbik részében még mindig nem sikerül kimutatható okot találni. A legelfogadottabb vélemény szerint az agy kémiai egyensúlyának felborulása felelős a rohamok keletkezéséért, különösen az agyi ingerületátvivő anyagok, a neurotranszmitterek.
Az epilepszia eddig felderített okai között találhatjuk a gyermekkorban a magas lázat, a lázgörcsöt átélt gyerekek 5%-ának marad fenn epilepsziája. Az agy kóros megbetegedései, mint a gyulladások, a fertőzések, a sérülések és a vérzés mind előidézhetik az epilepsziát. Főleg a gyerekkori epilepszia hátterében gyakran található genetikai rendellenesség, vagy a magzati életben illetve a szülés folyamán elszenvedett oxigénhiány.
A görcskészség valószínűleg több gén függvénye, így genetikailag meghatározott, hogy kinél mekkora láz, mekkora adag alkohol, stb. vált ki görcsöket. Így az epilepszia ismétlődési kockázata első fokú rokonok között 5% körül van. Görcsök azonban mindenkinél kiválthatók, még a teljesen egészséges embereknél is. Ezt az agy működési sajátosságai okozzák. Segíti a folyamat megértését, ha elképzeljük egy tó vagy a tenger felszínét. Viharban a víz erős és nagy hullámokat vet, ez ahhoz hasonlít, amikor az agyban összefüggő területek kerülnek "elektromos viharba", de ne feledjük el, hogy a tónak jó idő esetén sem sima a felszíne.
Tünetek
Generalizált epilepsziák
Grand mal epilepszia (generalizált tónusos-klónusos roham, "nagyroham")
A "generalizált" elnevezés a folyamat kiterjedtségére vonatkozik. A roham nem korlátozódik egy-egy testrészre, hanem végigterjed az egész testen. A roham során a beteg elveszíti eszméletét, elesik. Az összes izom megfeszül (ezt nevezzük tónusos görcsnek), az alsó és felső végtagok teljesen nyújtott állapotban rögzülnek. A hirtelen izom-összehúzódás a tüdőkből a levegőt hirtelen kipréseli, ami furcsa kiáltás formájában hallható. Másodpercekkel később az összes izomrángásokba kezd (ez a jelenség a klónusos görcs). A fokozott nyálelválasztás miatt a beteg szája habos, gyakorta elharapja a nyelvét. A beteg olykor vizeletét nem tudja tartani. A rángógörcsök rövid ideig tartanak, majd a test ellazul. További percek elteltével a beteg lassan visszanyeri eszméletét, de tudata még hosszú ideig ködös, homályos lehet, vagy a beteg elalszik.
Petit mal epilepszia (absence epilepszia, "kisroham")
Az elnevezésben az "absence" távollétet jelent, ami arra utal, hogy az 5-45 másodperc alatt lejátszódó rohamból a külső megfigyelő esetleg semmit nem vesz észre. Sok esetben a betegség valódi eredetét nem ismerik fel, a gyermeket "álmodozónak" vagy éppen szemtelennek tartják, mert, amikor szólnak hozzá, nem válaszol. A tudat hirtelen tér vissza, a beteg ott folytatja tevékenységét, ahol abbahagyta. A "távollétet" nem követi tudatzavar. A petit mal epilepszia jellemzően a gyermekek betegsége.
Az atóniás epilepszia jellemzője az izmok tónusának hirtelen elveszítése. Ennek következtében a beteg elesik, de csaknem azonnal visszanyeri mozgásképességét. Az eszméletvesztés csak másodpercekig tart.
Myoklónusos görcsök (a "myo" kifejezés az izmokra utal) során az izmok egy-egy csoportjában gyors rándulás jelentkezik csoportja (egy-egy végtag, fej, váll, stb.) rángógörcsöket produkál. Naponta akár több száz alkalommal is bekövetkezhet. A görcsöket nem kíséri tudatzavar.
Fokális (részleges vagy gócos) epilepsziák
Ezekben az esetekben az agy kis és jól meghatározott területéről indulnak ki ingerületek. A fokális epilepsziát három megnyilvánulási forma szerint osztályozzuk: az egyszerű (szimplex) forma elemi tünetekkel jár, tudatváltozás nélkül. Ez megnyilvánulhat egy-egy izomcsoport, például bizonyos arcizmok rángatózásában; ez a fokális mozgási epilepszia. Ha a jelentkező tünet nem mozgási, hanem érző - például furcsa érzés az arcon -, a jelenséget fokális érző epilepsziának, és a "furcsa érzést" aurának nevezzük. Az aura lehet nagyon összetett érzet, különösen akkor, ha az agy valamely memóriaközpontja is érintett. Ilyen esetekben moziszerű hallucinációk jelentkezhetnek. Mások gyötrő félelmet vagy éppen gyönyört tapasztalnak. Előfordul különös illatok, szagok észlelése. Az aurák során eszméletvesztés nem történik. A fokális zsigeri epilepszia az érző epilepszia különös megjelenési formája, amikor a beteg szervezetében enyhébb-erősebb fájdalmat észlel. Emiatt nem egyszer előfordult már, hogy a fájdalmak miatt a beteget egyéb betegség gyanújával, lényegben azonban fölöslegesen műtötték meg.
Az összetett (komplex) fokális epilepszia tudatvesztés mellett zajlik. A beteg olykor a betegségére jellemző sztereotip mozgásokat végez, amelyekre a roham után nem emlékszik. Ezeket a sztereotip mozgásokat automatizmusoknak nevezzük. Az automatizmusok lehetnek nagyon egyszerű mozgások, de összetettek is (pl. vetkőzés, ágyazás, rámolás mosogatás, "vendégek" kiszolgálás étteremben, stb.). Az automatizmusok a külső megfigyelő számára nem normális mozgások. Inkább hasonlítanak egy robot emberi mozgásokat utánzó tevékenységére.
A temporális (halántéklebeny) epilepszia tartós ködös tudatállapotban nyilvánul meg. A beteg gyakorta elkóborol, a külső szemlélő számára viselkedése nem feltűnő. A beteg ködös tudatállapotában ön- és közveszélyes lehet. Homályos tudatállapota napokig tarthat, amelyre a későbbiek során nem emlékszik. A temporális epilepszia miatt bizarr dolgok is megtörténhetnek, például a beteg a lakóhelyétől távoli városban eszmél rá, hogy nem tudja hol van, nem érti, hogyan került oda.
A másodlagosan generalizált epilepszia során a fokálisan induló roham az agy többi területére is átterjedhet, és típusos grand mal rohamban folytatódik.
Status epilepticus (epilepsziás státusz)
Az epilepsziás státusz a rohamok egymás utáni jelentkezését jelenti, amely jó néhány perc után sem szűnik meg, hosszú időn át eltarthat. A rohamok között a beteg tudata nem tisztul fel, EEG-n folyamatos elektromos kisülések regisztrálhatók. Ritkán előfordul, hogy a státusz permanens tónusos görcsök alakjában jelentkezik. Az állapot halálozási aránya 20%-os, amelynek hátterében igen gyakran a rohamok alatt elszenvedett fejsérülést találják.
Diagnózis
Az epilepsziás beteg minden esetben alapos ideggyógyászati vizsgálatot igényel. A kóros agyi elektromos tevékenység elektro-enkefalográfiával mutatható ki, jóllehet a betegek 10%-ánál az EEG lelet teljesen normális. A vizsgálat során elektródákat helyeznek a beteg fejére, és regisztrálják az agyhullámokat. Mivel az agyhullámok különösen roham alatt jellegzetesek, előfordul, hogy a beteg agyi tevékenységét folyamatosan monitorozzák. Gyakori diagnosztikus eljárás az alvás közbeni video-EEG: a beteg agyi tevékenységét monitorozzák, és figyelik az alvástevékenységben bekövetkező változásokat az epilepsziára típusos agyi hullámok megjelenésekor. Egyes epilepsziák kiválthatók bizonyos ingerekkel, például stroboszkóp villogó fényével, ezért ezt a lehetőséget felhasználják a diagnózis felállítása során úgy, hogy provokálják a rohamot.
A legkorszerűbb képalkotó radiológiai vizsgálatokkal (számítógépes rétegvizsgálat, nukleáris mágnes-rezonancia vizsgálat, pozitron emissziós rétegvizsgálat) az agy szervi betegsége nagy biztonsággal kizárható vagy megállapítható.
Az epilepszia típusának megállapítása a hatékony kezelés alapvető kritériuma. Ennek legfontosabb eszköze a beteg mellett élőkkel készített mélyinterjú, a beteg ugyanis nem képes leírni az epilepsziás rohamra jellemző tüneteit.
Kezelés
Gyógyszeres kezelés
A kezelés célja a rohamok számának és súlyosságának csökkentése anélkül, hogy a beteget súlyos gyógyszer-mellékhatásoknak tennénk ki. Az életminőség javítása mindig elsődleges, és ez a folyamatos rohammentességet takarja. A gyógyszeres kezelés megválasztása az epilepszia típusától függ, de fontos megemlíteni, hogy egyre inkább tért hódítanak az új típusú epilepszia ellenes szerek, amelyeknek jóval kevesebb mellékhatása van, és a terhesség alatt folytatott terápiával kapcsolatban is jobbak a tapasztalatok. A mai törekvések alapján az ideggyógyász szakorvosok a mono-, illetve a racionális biterápiát - az egyetlen, illetve maximum két gyógyszerre történő beállítást - tartják szem előtt. A gyógyszeres kezelés megválasztása ideggyógyász feladata, és menete a hazai és a nemzetközi társaságok protokollja szerint történik.
Fontos tudni, hogy az epilepszia az esetek 30%-ban gyógyszerekkel nem befolyásolható, és minél régebben áll fenn a betegség, annál nehezebb kivédeni a rohamokat. A legújabb kutatási eredmények szerint az újonnan diagnosztizált epilepszia 70%-ban folyamatosan kontrollálható volna kizárólag gyógyszerek segítségével.
Műtéti kezelés
Terápia-rezisztens esetekben a rohamokat elindító góc eltávolításával a beteg 50%-a végleg meggyógyítható. A műtét természetesen veszélyes, mert más agyi területeket is károsíthat, viszont a gócok többsége olyan agyi területen helyezkedik el, amely biztonságosan operálható. Ez az eljárás csak az esetek egy jól körülírt részében alkalmazható.
Esetenként az agyba ültetett elektródák jelentenek ideiglenes, illetve végleges megoldást.
Hasznos tudnivalók
Az epilepsziaellenes gyógyszerek nagy hányada magzatkárosító hatású, ráadásul a terhesség önmagában is fokozza a görcskészséget. Az epilepsziában szenvedő nő tehát ne véletlenül essen teherbe, hanem a tervezett fogamzás előtt kérje ki genetikai tanácsadó szakorvos véleményét. Amennyiben szükséges, még a fogamzás előtt más gyógyszerre való átállás lehet indokolt. Egyes újabb gyógyszereknél külön terhességi regiszter segíti a szülészorvost, hogy megfelelő tanácsokat kaphasson a várandós epilepsziás betegek kezeléséhez. Ennek segítségével nyomon követik a terhességet és összegzik a terhesség alatti tapasztalatokat, és ezen információk alapján dolgozzák ki az irányelveket.
Fontos tudni, hogy az epilepsziás beteg lelkileg nagyon sérülékeny. Mivel a betegség lényegét nem mindenki ismeri, gyakori a társadalom részéről történő megbélyegzés, stigmatizáció. Ennek a negatív hozzáállásnak a következménye pszichológiai, pszichiátriai gondozás is lehet.
A gyógyszerrel egyensúlyban tartott beteg azonban teljes értékű életet élhet. Szellemi tevékenységük romlása gyakran kizárólag a gyógyszerek mellékhatásainak köszönhetők, de megfelelő terápiával sokszor nem lehet különbséget tenni az epilepsziás beteg és az egészséges ember értelmi funkciói között. Az epilepsziás beteg életminőségéhez nagyban hozzájárul a család és a hozzátartozók támogatása és megértő viselkedése. Fontos, hogy az iskolai illetve munkahelyi közösség felvilágosítása, felkészítése az esetleges rohamra, és a segítségnyújtás megtanítása.
A világ egyes részein - és itt a nyugati társadalmakra gondolok - az epilepszia megítélése még mindig rosszabb, mint például az asztmáé. Több országban a törvényhozás még mindig gyanúval és értetlenséggel sújtja az epilepsziával élőket. Talán a betegek is könnyebben fogadják el sorsukat, ha néhány szót ejtünk a világ leghíresebb epilepsziás betegeiről.
Először is, a betegség az állatvilágban is előfordul. Az ókorban az epilepsziás betegséget istenek ajándékának tekintették, az érintetteket nagyfokú tisztelet övezte. Az ókor két leghíresebb betege Julius Caesar és Nagy Sándor volt. Epilepsziás betegek létezéséről a Biblia is beszámol (Máté 17:14-21). A híres irodalmárok közül Flaubert, Dickens és Dosztojevszkij érdemel külön említést, a képzőművészek közül pedig a leghíresebb beteg Van Gogh volt. Az ő példájuk is jelzi, hogy a betegség az emberi értékeket, értelmet és az élet értékét nem befolyásolja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!