Jézus a bűneinkért halt meg a kereszten. Ezek után kerülhetünk a mennyországba, hisz mentesültünk az eredendő bűn alól. Ezek szerint, aki Jézus előtt halt meg, az a pokolba jutott az első bűn miatt? Mózes? Ábrahám? Stb?

Sziasztok!

Kimásoltam egy írást a netről, szerintem ez az igazság, akik klinikai haláluk után átélték a poklot ugyanezt állították. Egyébként azt is mondták, hogy a pokol valóságos hely, itt van a Föld alatt, közel a Föld középpontjához.

" A pokol létezésének valóságosságát a Biblia számtalan helyen állítja. Az Úr Jézus Krisztusnak több mondanivalója van a pokolról, mint bárki másnak. Õ az a tanító, akiben leginkább megbízhatunk; teljes szavahihetõségét alátámasztja bûntelen élete, csodálatos szolgálata és az üres sír, amely nem tarthatta Õt fogva. A Szentírás nem rejti véka alá, hogy a halál után az ember állapota már megváltoztathatatlan. Életútja lezárult, sorsa eldõlt. A Bibliát rendszeresen tanulmányozó emberként még sohasem találkoztam olyan igével, amelyik alátámasztaná, hogy a lelket valamiféle kiállt próba, szenvedés, kín megtisztíthatná bûneitõl halála után. Sehol sem olvashatjuk az Írásban, hogy az embereknek egy bizonyos idõt le kellene ülniük a „tisztítótûzben”, mint a foglyoknak a börtönben, hogy büntetésük leteltével szabadok lehessenek, illetve üdvözülhessenek. Már önmagában az is helytelen volna, ha különbséget próbálnánk tenni a bûnök között vagy a „kis” és a „nagy” bûnösök között.

A Szentírás tanítása összefüggéseiben egyébként sem egyes bûnös, megbotránkoztató cselekedeteket nevez meg úgy, mint a kárhozatra jutás okát, hanem a hitetlenséget! „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (Jn 3,36)

Az emberek nem bûneik miatt halnak meg, és jutnak a kárhozat helyére, hanem azért, mert elutasították Isten egyszülöttjét, a Megváltót! A hitetlenség a veszte minden embernek. Lehet vallásoskodó vagy istentagadó, lehet népszerû, megbecsült honpolgár vagy bûnözõ, nincs különbség az Isten elõtt. Mert mindnyájan vétkeztünk, mert nem találtattunk igaznak cselekedeteink alapján az Isten igazságának mércéje szerint. Mindannyian híjával vagyunk az Isten dicsõségének (lásd Róm 3,22–23). Azonban tökéletesen tiszták leszünk, még a hónál is fehérebbek az Isten Fiába vetett hit által.

Ellenben a hitetlenség örökre kizárja az embert az üdvösségbõl. A hitetlen bankrabló vagy a hitetlen lelkész mind egy „cél” felé halad, amelynek vége a kárhozat. Nem szabad hamisan abba a hitbe ringatnunk magunkat, hogy mi jobbak vagyunk, mint a világ fiai, és ezért jutalmunk az örök élet lesz. Megdöbbentõ, amikor templomos hívek a ravatalozóban így vigasztalják a hozzátartozókat: „Jó ember volt, úgyhogy bizonyosan üdvözülni fog!” Nincs senki, de senki közülünk, akirõl nyugodt szívvel elmondhatnánk, hogy jóságával kibérelte a helyét a mennyben.

Ám Isten jósága szerint csupa olyan ember léphet be majd az aranyországba, aki azt nem érdemelte meg. Ha Isten igazságosan bánna velünk, mindnyájan elvesznénk. De õ az egyetlen igazra tekint, ott a Golgotán. Mindazt a jogtalanságot, igazságtalanságot, bûnt, amit elkövettünk, Fiára terheli.

Ha földi életünkben megragadtuk ezt a kegyelmet, a menekülés egyetlen útját, akkor mindörökké élünk vele. Ha nem, halálunk után már nincs gyógymód. Nincs tehát tisztítótûz sem. Ez nem szerepel Isten tervében végsõ megoldásként az örök életre.

A Biblia két értelemben beszél a tûzrõl mint az isteni ítélet kifejezõdésérõl. Az egyik esetben akkor, amikor majd a hitre jutottak cselekedeteit próbálja meg a tûz a tekintetben, hogy azok milyen értékesek voltak (lásd 1Kor 3,11–15). A másik esetben pedig a hitetlenekkel kapcsolatban, akiknek nem a cselekedetei kerülnek tûzpróba alá, hanem õket magukat vetik a tûz tavába, mert nevük nincsen beírva az élet könyvébe (lásd Jel 20,12–15). Ez a tûz, ez a kín sajnos nem átmeneti, hanem örök (lásd Mt 25,41).

Így tehát világos, hogy a hívõk maguk nem kerülnek semmilyen tûzbe, még ideiglenesen sem, mert Krisztusért már nincs ellenük semmiféle „kárhoztató ítélet” (Róm 8,1). Jézus minden bûnükért elszenvedte a büntetést. Ha viszont valaki elutasította a megváltást, akkor Isten haragja marad rajta (lásd Jn 3,36).

Mindezek fényében be kell látnunk, hogy a halottak üdvösségéért értelmetlen imádkozni. Az elhunyt szeretteinkért való könyörgésben a hálaadásnak van helye. Az úrvacsorában pedig átélhetjük, hogy a terített, mennyei asztal túloldalán hitben elhunyt kedveseink is helyet foglalnak. Aki pedig hitetlenül távozott, azt bízzuk rá Urunk kegyelmére teljes szívbõl!"

Összefoglalva: a pokol létező hely (örök tűz, kízás, szomjúság, fájdalom stb...), tehát nem egy állapot, vagy Istentől való elszakadás, vagy egy közös sír, ahogyan azt sokan állítják. Mondjuk erre az is bizonyíték, hogy Isten a poklot megteremtette, azért, hogy odaűzze a Sátánt és a bukott angyalokat. Ha szimplán egy állapotról, vagy sírgödörről lenne szó, azt nagyon nem kellett volna teremteni. És a Bibliában folyton visszatérő örök tűz és fogcsikorgatás, mint a pokol jellemzői sem igazán illenek sírgödörre, vagy állapotra.

Jézus megváltotta bűneinket, de csak annak, aki hisz Őbenne, aki nem, az automatikusan megy a pokolba.

És ami a bűnöket illeti gyetértek azzal, aki ezt írta:

Csak ha elfogadod ezt a megváltást. ha pedig elfogadod, már nem is akarsz bűnözni. Ha bűnözni akarsz, nem fogadtad el, ergo kétséges, hogy a mennybe jutnál.

Tehát aki azt állítja, hogy nincs Isten, Jézus, Menny, Pokol, az kerül pokolra, mert rá nem vonatkozik Jézus megváltása a bűnöktől.

Ami pedig a Jézus előtt élőket illeti, az Ószövetségben leírt törvényeket kellett betartaniuk, amit Isten kőtáblába vésve adott Mózesnek. Az került pokolra, aki nem tartotta be azokat a bizonyos kőtáblába vésett tízparancsolatot. Úgy tudom, hogy a zsidók a mai napig ezt ismerik el, az Újszövetséget és Jézust tagadják (ezért hordanak csillagot, kereszt helyett.) És mivel tagadják még Jézus Istentől való származását is, nemhogy mint Megváltót, eléggé sanszos, hogy Ők a pokolba mennek, hacsak nem gondolják meg magukat menetközben.

Ha tehát a mennybe szeretnél jutni, meg kell térned, befogadnod Jézust a szívedbe, el kell fogadnod Őt, mint megváltódat és akkor minden ok lesz. Persze ez csak a halálod utáni életedre vonatkozik, sokan azt hiszik, hogyha megtérnek, akkor itt a Földi életben minden olajozott lesz. Ez nem így van, ezt a Biblia sem ígéri.

Jó hosszúak lettek. Gratula.

Én viszont hiányolom, hogy sok hozzászólónak nincs fantázianeve. Valami név jó lenne, hogy lehessen tudni a többi témában is , hogy egy bizonyos ember, miről hogyan gondolkodik.