Mi a Katolikus Egyház tanításainak eredete?

"Mivel a Pál apostol átadta hagyományok jó forrásból származtak, a keresztények jól tették, ha ragaszkodtak hozzájuk."

Tehát van létjogosultsága a szóbeli vagy írásbeli hagyományoknak?

(Természetesen a forrás megvizsgálásával.)

Ebben az esetben viszont - úgy látom - a "csak az Írás" elve nem érvényesül.

A Katolikus Egyház a tanítását három forrásból meríti. Ezek közül az első a Szentírás, Isten kinyilatkoztatásának írásos tanúsága. Azt feltételezni, hogy a Szentírásban le van írva az egész isteni valóság, az súlyosan alábecsüli Istent. A teljes Írás sugalmazott, az biztos, de mely könyvek tartoznak ebbe a Bibliába? Ezt vajon ki dönti el? A Szentírást az Egyház írta, és aki kiszakítja az Egyházból, az meghamisítja.

A második forrás a hagyomány. Ezen elsősorban az első századok egyházatyáit értjük, akiknek bibliaértelmezése sokkal közelebb van Jézushoz és az apostolokhoz, mint a XX-XXI. század emberének. Másrészt ők tanúskodnak arról is, hogy Isten szava a Bibliában nem holt betű, a kereszténység élő, lüktető valóság, mely változik, elhagyja az elavult szokásokat és kiszűri az örök érvényűt.

A harmadik a tanítóhivatal. S hogy miért van rá szükség? A Bibliában sok a homályos rész, amit különféleképpen lehet magyarázni és magyaráznak is. Mi alapján tudja eldönteni a teológiailag kevésbé pallérozott hívő, melyik az igaz? A tanítóhivatal feladata, hogy őrizze a hit tisztaságát, állást foglaljon a vitás kérdésekben és szükség esetén kizárja azokat, akik levágták magukat az Egyházról.

A Katolikus Egyháznak nincs számtalan dogmája, a dogmák a legfontosabb hittételeinket jelentik. Ezeknek pedig egyike sincs ellentmondásban a Szentírással - legfeljebb olyan kérdéseket érintenek, amellyel a Biblia nem foglalkozik. "annyi könyvet kellene írni, hogy az egész világ nem bírná befogadni"

Egyébként igen érdekes, hogy számos csoport hirdeti, hogy ezek a végső idők, de nem teszik fel maguknak a kérdést: vajon nem mi vagyunk a megjövendölt tévtanítók - hiszen mást hirdetünk, mint az egyház, és a végső időben léptünk fel?

Aki egy csipetnyit ismeri a Katolikus Egyház XX. századi teológiáját, az tudja, hogy mi már szembesítettünk magunkat ezzel a kérdéssel, és őszintén törekszünk a hibáink kijavítására. Csak nem villogunk vele, és nem vagyunk hajlandóak a kritikusaink szája íze szerint mozogni.

Helyesen írta az előttem író!

És még valami: ha csak a Szentírás a keresztény hit alapja, akkor magában a Szentírásban benne kellene lennie, hogy pontosan mely könyvek is tartoznak bele, nem?

Az igen dicséretes, hogy Isten Szavából merít a Katolikus Egyház.

„ Azt feltételezni, hogy a Szentírásban le van írva az egész isteni valóság, az súlyosan alábecsüli Istent.”

Én úgy fogalmaznám, hogy azt feltételezni hogy a Szentírásban nincs leírva minden, amit Isten szándékozott ismertetni az emberekkel, az súlyosan alábecsüli Istent, mintha valamit kifelejtett volna „feledékenysége közben”. De ez kizárt dolog. Isten tökéletes. A kanonikus könyvek, amelyek igaziak, ihletettek és méltók arra, hogy zsinórmértékül szolgáljanak a helyes hit, tanítás és viselkedés meghatározásában megíratott, s így egyéb más, írásos dokumentum sem tartalmazza az isteni irányadó mértékeket.

Mely könyvek tartoznak bele a Bibliába. Mivel a Biblia Istentől ihletett, így a tanításait tekintve összhangban kell lennie Isten gondolkodásmódjának egy másik oldalon, könyvekben olvasottakkal.Ennek az isteni könyvtárnak van egy katalógusa, azaz a kiadványoknak egy olyan hivatalos listája, amely csupán ennek a könyvtárnak a tárgykörébe tartozó, jellemző tulajdonságokkal rendelkező könyvekre korlátozódik. Semmiféle nem hiteles, oda nem illő könyvet nem tartalmaz.

A Héber Iratok minden egyes könyvének összehasonlító vizsgálata a Biblia egészével és a világi történelemmel, kétségkívül bizonyítja, hogy „a szó”, amit Isten nevében szóltak, megtörtént és „beteljesedett” — vagy teljesen, vagy kicsiben, vagy részben, ha jövőbeni eseményekkel is foglalkozik — és Istenhez fordított embereket. Az a prófécia, amely eleget tett ezen követelményeknek, bizonyíthatóan eredeti és ihletett volt.

Ne gondoljuk, hogy az ihletett Iratokat alkotó anyag elfogadása egészen az i. e. V. századig váratott magára, azaz addig, amíg kialakult a teljes héber kánon. Mózes írásait, amelyek Isten szellemének irányítása alatt keletkeztek, az izraeliták kezdettől fogva isteni szerzésű ihletett iratokként fogadtak el. Miután a Pentateuch teljessé lett, az alkotta a „kánont”. A későbbi kinyilatkoztatásoknak — amelyek Istennek az embereket érintő szándékaira vonatkoztak — ihletett módon, logikusan követniük kellett a Pentateuchban lefektetett, az igaz imádatra vonatkozó alapelveket.

A zsidó hagyomány szerint Ezsdrás kezdte el összegyűjteni és katalogizálni (jegyzékbe foglalni) a Héber Iratokat, és ezt a munkát Nehémiás fejezte be. Ezsdrás bizonnyal jól felkészített volt erre a munkára, lévén maga is egyike a Biblia ihletett íróinak, valamint pap, tudós és a Szent Iratok hivatásos másolója (Ezsd 7:1–11). Nincs okunk kétségbe vonni azt a hagyományos álláspontot, hogy a Héber Iratok kánonját az i. e. V. évszázad végére már lefektették.

„A Szentírást az Egyház írta, és aki kiszakítja az Egyházból, az meghamisítja.” - Ez így nem igaz, legfeljebb, lefordította, s másolta az Egyház. De az írását 16 évszázadon keresztül végezték, Jelentősen azelőtt, mikortól a Katolikus Egyház megalakult az első századi, megjövendölt hitehagyás utáni időszakban.

S mint ahogy már fentebb említve volt, az i. e. V. századra az Ószövetség kánonját már lefektették.

Mi 39 könyvet tartunk számon a Héber Iratok listáján, a hagyományos zsidó kánon azonban 24 részre osztja ugyanazokat a könyveket. Néhány szaktekintély egybevette Ruthot a Bírákkal és a Siralmakat Jeremiással, s így 22 lett a könyvek száma, melyek azonban még mindig pontosan ugyanazokat a kanonikus iratokat tartalmazzák. (Encyclopaedia Judaica, 1973, 4. kötet, 826., 827. oszlop.) Ezáltal egyenlővé tették az ihletett könyvek számát a héber ábécé betűinek a számával. A 24 könyv listája a hagyományos zsidó kánon szerint a következő:

A Törvény (a Pentateuch)

1. 1Mózes

2. 2Mózes

3. 3Mózes

4. 4Mózes

5. 5Mózes

A Próféták

6. Józsué

7. Bírák

8. Sámuel (az első és a második együtt)

9. Királyok (az első és a második együtt)

10. Ésaiás

11. Jeremiás

12. Ezékiel

13. A tizenkét próféta (Hóseás, Jóel, Ámós, Abdiás, Jónás, Mikeás, Náhum, Habakuk, Sofóniás, Aggeus, Zakariás és Malakiás együtt)

Az Iratok (Hagiographa)

14. Zsoltárok

15. Példabeszédek

16. Jób

17. Énekek

18. Ruth

19. Siralmak

20. Prédikátor

21. Eszter

22. Dániel

23. Ezsdrás (Nehémiást egybevették Ezsdrással)

24. Krónika (az első és a második együtt)

Ez volt az a katalógus vagy kánon, amelyet ihletett Iratokként fogadott el Jézus Krisztus és a korai keresztény gyülekezet. Csak ezekből az Iratokból idéztek a Keresztény Görög Iratok ihletett írói ilyen bevezető szavakkal: „meg van írva”, ezzel erősítve meg, hogy az idézet Isten Szava (Róma 15:9). Jézus, amikor az ő szolgálatának idejéig megírt ihletett Iratok összességéről beszélt, úgy utalt rájuk, mint amik megírattak „a Mózes törvényében, a Prófétákban és a Zsoltárokban” (Luk 24:44). Itt a „Zsoltárok” mint a Hagiographa első könyve szokás szerint az egész részre (az egész könyvre, a Hagiographára) utal. A héber kánonba tartozó utolsó történelmi könyv Nehémiás könyve. Hogy ez a könyv Isten szellemének irányítása alatt készült, az abból is kitűnik, hogy ez a könyv az egyedüli, amely megadja a kiindulópontot Dániel kiemelkedő próféciájának megfejtéséhez, nevezetesen, hogy a „Jeruzsálem újjáépítése és helyreállítása felől kiadott szózat keletkezésétől” a Messiás-Fejedelem eljöveteléig egy 69 évhétből álló időszaknak kell eltelnie (Dán 9:25; Neh 2:1–8; 6:15). Emellett Nehémiás könyve szolgáltat történelmi hátteret az utolsó prófétai könyvhöz, Malakiáséhoz. Malakiás könyvének beletartozását a héber kánonba nem lehet kétségbe vonni, mivel maga Jézus, az Isten Fia is több esetben idézett belőle (Máté 11:10, 14). Bár hasonló idézeteket a héber kánon könyveinek többségében találunk, melyek mindegyikét Nehémiás és Malakiás előtt írták, a Keresztény Görög Iratok írói egyszer sem idéznek a többi, állítólag szintén ihletett iratból, melyek Malakiás ideje után, egészen Krisztus idejéig keletkeztek. Ez megerősíti a zsidók hagyományos álláspontját, valamint az i. sz. első századi keresztényeknek azt a meggyőződését, hogy a héber kánon Nehémiás és Malakiás írásaival befejeződött.

Mik az apokrif könyvek? Olyan írások, amelyeket egyesek belefoglaltak a Bibliába, mások viszont elutasítottak, mivel nem viselik magukon az Isten általi ihletettség bizonyítékait. A görög a·po´kry·phos szó jelentése: „gondosan elrejtett” (Márk 4:22; Luk 8:14; Kol 2:3). Ezt a kifejezést használták az olyan könyvekre, amelyeknek szerzője vagy hitelessége kétséges vagy amelyek — jóllehet bizonyos szempontból értékesek és érdemes azokat elolvasni — nem rendelkeznek az isteni ihletettség bizonyítékával. Néhány ilyen könyvet félretettek és nem olvastak fel nyilvánosan, ezért kapták a „rejtett” jelzőt. A karthágói zsinaton, i. sz. 397-ben, indítványozták, hogy hét ilyen apokrif könyvet, az Eszter és Dániel kanonikus könyveihez fűzött toldalékokkal együtt, csatoljanak a Héber Iratokhoz. De csak az i. sz. 1546-ban megtartott tridenti zsinaton erősítette meg véglegesen a római katolikus egyház, hogy ezeket a toldalékokat belefoglalja a Biblia könyveinek katalógusába. Ezek a betoldások a következők voltak: Tóbiás, Judit, toldalék az Eszter könyvéhez, Bölcsesség, Sirák fia könyve, Báruk, három toldalék Dánielhez, Makkabeusok első és második könyve.

A Makkabeusok könyve, jóllehet a legkevésbé sem tekinthető ihletettnek, tartalmaz történelmi szempontból érdekes feljegyzéseket. Beszámol a zsidók azon függetlenségi küzdelmeiről, amelyeket az i. e. II. században vívtak a Makkabeus papi család vezetése alatt. Ami azonban a többi apokrif könyvet illeti, azok tele vannak mítoszokkal, babonákkal és tévedésekkel.

A római katolikus egyház úgy véli, az ő feladata meghatározni, hogy mely könyvek tartoznak a Biblia kánonjába; erre utaltak a karthágói zsinaton (i. sz. 397), ahol a könyvek katalógusát összeállították. Ez azonban nem igaz, hiszen a kánont, beleértve a Keresztény Görög Iratok könyveinek listáját is, addigra már összeállították, és nem valamely zsinat döntötte el azt, hanem az Isten szent szellemének irányítása — ugyanazé a szellemé, amely azoknak a könyveknek a megírását ihlette. A későbbi, nem ihletett katalógusok készítőinek bizonyítékai csupán abból a szempontból értékesek, hogy mintegy elismerik azt a bibliai kánont, amelyet Isten szelleme hagyott jóvá.

„A második forrás a hagyomány. Ezen elsősorban az első századok egyházatyáit értjük, akiknek bibliaértelmezése sokkal közelebb van Jézushoz és az apostolokhoz, mint a XX-XXI. század emberének. „

Az első századok? Josephus Flavius, a zsidó történetírót, nem hiszem hogy „egyházatyának” tekinti a Katolikus Egyház, bár akkor, mikor Ő írt gondolatokat a fent említett kanonikus könyvekről-akkor még az Egyház a színen sem volt.

Hogyan bontakozott ki ez a megjövendölt hitehagyás(2Thessalonika 2:2, 3) ? A 2Thessalonika 2:6-ban Pál az ő idejével kapcsolatban írt ’arról, ami féken tarthatja’ a törvénytelenség emberét. Vajon mi az? Az apostolok féken tartó ereje. Jelenlétük, a szent szellemnek tulajdonítható csodálatos adományok, elejét vették annak, hogy a hitehagyás már akkortól kezdve járványként elterjedjen (Cselekedetek 2:1–4; 1Korinthus 12:28). De amikor az apostolok meghaltak, az első század vége felé, megszünt a fékező erő.

A hitehagyás Pál apostol napjaiban vette kezdetét, és az apostolok halála után, amikor már nem volt, aki visszatartsa a folyamatot, felgyorsult. Pál rámutatott, hogy ez a hitehagyás „Sátán munkálkodása szerint van, minden hatalmas cselekedettel és hazug jelekkel meg előjelekkel, és minden igazságtalan megtévesztéssel” (2Tesszalonika 2:6–12). Mennyire pontos leírás ez arról, hogy a történelem folyamán sok vallási vezető milyen tevékenységekbe bocsátkozott!

Hogy a katolikus vallási vezetők alátámasszák álláspontjukat, miszerint a római katolikus egyház az egyetlen igaz vallás, azt mondják, hogy püspökeik „az apostoli magvetés folytatói a kezdet óta folyó utódlás által”. De a valóságban az apostoli utódlás elméletének hitelességét sem történelmi tényekkel, sem a Bibliával nem lehet igazolni. Nincs hitelt érdemlő bizonyíték arra, hogy Isten szent szelleme valaha is irányította volna azt a vallásrendszert, mely Jézus apostolainak a halála után bontakozott ki (Róma 8:9; Galácia 5:19–21).

„Egyébként igen érdekes, hogy számos csoport hirdeti, hogy ezek a végső idők, de nem teszik fel maguknak a kérdést: vajon nem mi vagyunk a megjövendölt tévtanítók - hiszen mást hirdetünk, mint az egyház, és a végső időben léptünk fel? „

Az igaz, hogy sok „kisegyház” mást hirdet, mint a Katolikus Egyház,de meg kell vizsgálni azon tanítások összhangban vannak-e a Szentírással. Nyilván sok egyház itt is elbukik a mindenható Isen rostáján, a Biblián, hiszen nem egyeztethetőek össze tanításaik az Írásokkal.

Van azonban még valami, amiről nem szabad megfeledkeznünk. Jézus Krisztus egyértelműen megjövendölte, hogy az igaz gyülekezete helyre lesz állítva, éspedig abban az időszakban, melyre ő ’egy világrendszer befejezéseként’ utalt (Máté 13:30, 39). A bibliai próféciák teljesedése azt mutatja, hogy mi most pontosan ebben az időszakban élünk (Máté 24:3–35). Ennek fényében mindannyiunkat érdekelnie kell, hogy hol találhatjuk meg az egy igaz vallást, melyet egyre könnyebb azonosítani jó gyümölcseiről.

Ha úgy érzed, már megtaláltad ezt a vallást, az igaz gyülekezetet, fontos, hogy biztos légy a dolgodban. Miért? Azért, mert ahogyan az első században, úgy napjainkban is csak egy igaz vallás létezhet. Szakítottál már időt arra, hogy meggyőződj arról, hogy a vallásod szorosan követi-e az első századi keresztény gyülekezet példáját, és lojálisan ragaszkodik-e Jézus Krisztus tanításaihoz? Ha még nem, miért ne tennéd meg most?(Cselekedetek 17:11)

Isten népének tagjai hihetetlen sokféleségük ellenére is egységben laknak egymással (Zsoltárok 133:1–3). Ez is bizonyítja, hogy a szent szellem működik azok életében, akik Istent szolgálják. Az ő szelleme hatalmas erő, amely jóra ösztönöz, és képessé teszi szolgáit a szeretet, öröm, béke, kedvesség és más vonzó tulajdonságok kinyilvánítására (Galácia 5:22, 23). Ma világosan látható az, amiről Malakiás próféta régen jövendölt: „meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt” (Malakiás 3:18).

Mindenkinek szükséglete, hogy szellemi éhségét a tiszta imádat keretein belül elégítse ki, s ez kötelessége is Isten előtt. (2 Péter 3:14,Jakab 1:27)

Tevékenyen kiveszik részüket az evangelizálómunkából az igaz imádat részeként azok, akik az első századi keresztények példáját követik. A korai keresztényekhez hasonlóan önként ajánlkoznak Isten akaratának a cselekvésére, és megpróbálnak segíteni másoknak Isten Királyságáról tanulni (Máté24:14,Róma 10:13-18, Cselekedetek 20:20,27).

Jó dolog hogy a Katolikus Egyház tanul a múltban elkövetett hibáiból, amely sokak életét követelte. Isten nem felejti el mindazt, amit tettek, s akik beszennyezték az Ő nevét.Konkrétan nem a Katolikus Egyházra gondolok. A történelem nem hazudik. És nem csak ennek az egy Egyháznak a terhére van írva Isten előtt a sok elkövetett szörnyűség. Egy egész vallásrendszert ölel fel Isten szava, mikor említést tesz az imádat beszennyezőiről.

„Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.”

„Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.”

„Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja. „

(Jelenések 18:5, Máté 7:21-23, János 8:44)

Szerintem sikerült választ adni arra a kérdésre is, hogy mely könyvek tartoznak bele a Bibliába. Tehát ahelyett hogy "erőtlenné" tennénk Isten szavát emberi hagyományokkal, Csak Isten Szavára támaszkodjunk vezetésért, mert tökéletes vezetést nyújt. Márk 7:13,Zsoltárok 19:7

Miből gondolod, hogy sikerült hiteleen választ adnod arra a kérdésre: mely könyvek tartoznak a Bibliába?

Hiszen a mérték egyedül a Biblia, minden válaszodnak abból kellene jönnie. Nem "holmi" összehasonlító szentíráskutatók véleményéből. Tehát a Bibliában ott kellene lennie, mik is tartoznak bele!

De nem is az a lényeg, hogy mely könyvek tartoznak az ószövetségi kánonba, hiszen a hiszen a deuterokanonikus könyvek a legkevésbé sem állnak ellentétbe a többi kanonikus írással.

A lényegi kérdés az, hogy a könyvekre nézve semmilyen utasítást nem tartalmaz az Írás, tehát azok összeállítása már a Hagyomány feladata lett.

"Az első századok? Josephus Flavius, a zsidó történetírót, nem hiszem hogy „egyházatyának” tekinti a Katolikus Egyház, bár akkor, mikor Ő írt gondolatokat a fent említett kanonikus könyvekről-akkor még az Egyház a színen sem volt."

Az Egyház akkor alapíttatott, mikor elhangzottak Jézus szavai: "Te Péter vagy,..." és mikor a Szentlélek leszállt az apostolokra. Tehát Flavius idején már javában élt.

Flavius véletlenül nem a zsidók kanonikus könyveiről írt?

A hitehagyás Pál apostol napjaiban vette kezdetét, és az apostolok halála után, amikor már nem volt, aki visszatartsa a folyamatot, felgyorsult. Pál rámutatott, hogy ez a hitehagyás „Sátán munkálkodása szerint van, minden hatalmas cselekedettel és hazug jelekkel meg előjelekkel, és minden igazságtalan megtévesztéssel” (2Tesszalonika 2:6–12). Mennyire pontos leírás ez arról, hogy a történelem folyamán sok vallási vezető milyen tevékenységekbe bocsátkozott!

Hogy a katolikus vallási vezetők alátámasszák álláspontjukat, miszerint a római katolikus egyház az egyetlen igaz vallás, azt mondják, hogy püspökeik „az apostoli magvetés folytatói a kezdet óta folyó utódlás által”. De a valóságban az apostoli utódlás elméletének hitelességét sem történelmi tényekkel, sem a Bibliával nem lehet igazolni. Nincs hitelt érdemlő bizonyíték arra, hogy Isten szent szelleme valaha is irányította volna azt a vallásrendszert, mely Jézus apostolainak a halála után bontakozott ki (Róma 8:9; Galácia 5:19–21).

"Te Péter vagy, és én erre a kősziklára építem Egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek diadalmat rajta".(Mt. 16, 18)

"És íme Én tiveletek vagyok minden nap a világ végezetéig." (Mt. 28,20)

Akkor tehát Jézus hazudott?

Meglepő, hogy valaki, aki a "csak az Írás" elvét vallja, nem csak az Írásokból merít.

Mindamellett Pál is tanítja az Írásban (amit az Egyház állított össze pápai jóváhagyással a hagyományokra támaszkodva):

"Ezért tehát, testvérek, legyetek állhatatosak, és őrizzétek szilárdan a hagyományokat, amelyeket akár élőszó, akár levelünk útján tanultatok." (2Tessz 2,15)

Ezt pedig a Katolikus Egyház mind a mai napig következetesen megtartotta.

Az Írásba pedig minden benne van, de nincs minden kifejtve, megmagyarázva. Adtak magyarázatot a Szentlélek által az apostolok, melyek közül némely tanítás le lett írva, más szóbeli hagyomány maradt, melyeket az Egyház őriz szilárdan, Szent Pál intése szerint.

A Kinyilatkoztatás

Csak a Biblia, vagy a Biblia és a Hagyomány?

Ter – Jel – Az, hogy bármihez is „csak a Szentírás” szükséges, sehol sincs a Bibliában.

* 2Tim 3,16-17 – A Szentírás hasznos a tanításra, hogy Isten embere tökéletes legyen.

Tit 3,8 – Ugyanilyen hasznosak a jócselekedetek is.

Kol 4,12 – Az ima is tökéletessé tehet.

Mt 23,2-3 – Mózes széke; tetteiktől függetlenül meg kell tartani azt, amit mondanak. (Mózes széke a római Szentszék előképe.)

Mt 28,20 – Jézus összes parancsát meg kell tartanunk.

Jn 20,30; 21,25 – A Szentírásban nincs benne Jézus összes tanítása. (vö. pl. ApCsel 20,35)

Mk 13,31 – Jézus szavai nem vesznek el soha.

1Pét 1,25 – Jézus örökké tartó szavai az apostoli igehirdetésben maradnak fenn.

Mk 16,15 – Jézus szavait hirdetni kell minden embernek.

1Kor 15,1.11 – Az igét az apostolok mindig is hirdették, és nem leírták.

Róm 10,17 – A hit hallásból van, az apostolok hirdetése által.

Mal 2,7 – A tanítás az Úr követének, a papnak az ajkáról származik.

1Kor 11,2 – Az átadott hagyományokat meg kell tartani.

2Tessz 2,15 – Mind az élőszóban, mind a levelekben átadott hagyományhoz ragaszkodni kell.

2Tim 1,13 – Az a tanítás legyen az eszményünk, amelyet az apostoloktól hallottunk.

2Tim 2,2 – Ezt a tanítást kell továbbadni, hogy másokat tanítsunk.

Szent Ireneusz (Kr. u. 180-199 között) – „Hát ha az apostolok semmiféle iratot sem hagytak volna ránk, nem kellene-e akkor szükségképpen a hagyományt elfogadnunk hitünk zsinórmértékének, amelyet az apostolok az Egyház pásztoraira bíztak? Őrájuk hallgat sok nép a barbárok közepette, akik Krisztusban hisznek, s akiknek a szívében tinta és papír nélkül, a Szentlélek által van beírva az üdvözítő tanítása, akik ti. híven ragaszkodnak a régi hagyományhoz.” (Eretnekek ellen, 3,4.)

Tertullianus (Kr. u. 211) – „A példákból világosan láthatjuk, hogy olyan írásban nem rögzített hagyományt is mint állásfoglalásunkat lehet védelmeznünk, amely a szokásban maradás révén szilárdult meg, és az ősi hagyományt kifejező tanúságával az állásfoglalásunk melletti kitartást sürgeti… Most is ezt kell megláttatnunk, vagyis azt, ami a hagyományt megőrzi a jövő számára. Bárki is adja át nekünk, te ne a szerzőjére figyelj, hanem a tekintélyére, és elsősorban az annak megfelelő állásfoglalásra, amit ezért kell továbbvinnünk. Nem elsősorban azért, mert emellett döntött az értelem, hanem mert ezt kaptuk az Istentől; ha csak most tanulod meg az értelmét, akkor is ezt az állásfoglalást kell követned!” (De corona 3,1-4; 4,1.4.7.)

Órigenész (Kr. u. 230) – „sokan vannak, akik úgy vélik magukról, hogy Krisztus érzületét birtokolják, mégis, jó néhányuk szellemisége eltér az elődökétől, ezért ragaszkodni kell az apostolok által hagyományozott, az öröklés rendje szerint az egyházban mostanáig fennmaradó egyházi tanításhoz, s csak azt szabad igazságnak hinni, ami semmiben sem tér el az egyházi és apostoli hagyománytól.” (A princípiumokról 1,2.)

Szent Athanasziosz (Kr. u. 350 körül) – „nézzük meg még, mi az, ami a katolikus egyháznak hagyománya, tanítása és hite kezdettől fogva, amit az Úr adott át, az apostolok hirdettek, az atyák pedig megőriztek. Ez ugyanis az Egyháznak biztos alapja, s aki ezt elhagyja, az már nem lehet keresztény, s nem is nevezhető annak. (Levél Szerapiónhoz, 1,28.)

Hagyomány

*Mt 15,3; Mk 7,9; Kol 2,8 – A hibás, az isteni Törvénnyel ellentétes emberi hagyományok elvetése („a ti hagyományotok” – Mt 15,3; „emberi hagyományok” – Mk 7,9; Kol 2,8), de nem maga „a” hagyomány elvetése, amelyet Krisztus és az apostolok hagytak ránk („átadott hagyomány” – 1Kor 11,2; „kapott hagyomány” – 2Tessz 2,15; 3,6)

2Tessz 2,15 – Meg kell őrizni a kapott krisztusi és apostoli Hagyományt.

1Kor 11,2 – Ezeket az apostoli hagyományokat, amelyeket átadtak nekünk, meg kell tartani.

2Tessz 3,6 – és őrizkedni kell azoktól, akik nem élnek ezen apostoli Hagyomány szerint. (vö. Róm 16,17)

A Szentírás magyarázata

ApCsel 8,26-35 – A Szentírás magyarázatához egyházi irányítás szükséges.

1Tim 3,15 – Az Egyház az oszlopa és alapja az igazságnak, és nem a Biblia.

ApCsel 2,42 – Az Egyház az apostolok tanítását követi (és nem a Bibliát).

2Pét 1,20 – A Szentírás magyarázata nem egyéni értelmezések dolga.

2Pét 3,16 – A tudatlanok és ingatagok szócsavarása a saját vesztüket fogja okozni.

Péld 3,5 – „Ne támaszkodj saját belátásodra!”

Tertullianus (Kr. u. 200) – „az igazságot a mi részünkre kell odaítélni, akik aszerint a szabály szerint járunk, melyet az egyházak az apostoloktól kaptak, az apostolok Krisztustól, Krisztus pedig Istentől, akkor igazolva van korábbi kijelentésünk, mely leszögezi, hogy az eretnekektől az írásra való semmilyen hivatkozást nem szabad elfogadni, hiszen mi az írások nélkül is bizonyítjuk, hogy az eretnekeknek semmi köze az írásokhoz… Az apostolok örököse vagyok! Ahogyan végrendeletükben intézkedtek, ahogyan rám bízták, ahogyan megesküdtek rá, úgy vagyok birtokos! Titeket pedig, bizony, örökre kizártak az örökségből, és megtagadtak mint idegeneket és ellenségeket. és miért idegenek és ellenségek az eretnekek az apostolok számára, ha nem azért, mert az övéktől eltérő tanításuk van, melyet mindegyikük a maga kénye-kedve szerint vezetett be vagy vett át az apostolok tanításával ellentétben?” (Pergátló kifogás az eretnekekkel szemben, 37.)

Órigenész (Kr. u. 230) – „akik hiszik, hogy a szent könyvek nem embereknek az irományai, hanem a Szentlélek sugallatára íródtak a mindenség Atyjának az akaratából Jézus Krisztus által, azoknak meg kell mutatnunk a számunkra helyesnek tűnő utakat, szem előtt tartva Jézus Krisztus apostoli hagyomány szerinti égi Egyházának szabályát. (A princípiumokról 4,1,9.)

Szent Ágoston (Kr. u. 416) – „Ugyanis az eretnekségek és a romlottság bizonyos tanai, amelyek behálózzák a lelkeket és a mélybe vetik őket, nem származhatnak máshonnan, mint onnan, hogy az írást, amely jó, rosszul értelmezik, és a rossz értelemhez merészen és konokul ragaszkodnak.” (Homíliák János evangéliumáról, 18,1.)

Ezt érdemes elolvasni:

[link]

[link]

[link]

[link]

Részben keresztény, részben pogány.

Itt elég részéletesen lehet erről olvasni:

[link]