Jézus nem az egész emberiséghez küldetett?

Minden alkalommal, ha egy muzulmán Jézus (béke legyen vele) nevét említi ezen jelzők nélkül, tiszteletlenséget, barbarizmust követ el. A keresztények nem tudják, hogy a Koránban ötszörte többször említtetik Jézus (béke legyen vele) neve, mint az Iszlám próféta neve Isten Könyvében. Egészen pontosan huszonöt alkalommal - öttel szemben.

"...bizonyítékokat adtunk Jézusnak, Mária fiának és megerősítettük őt a Szentlélekkel"

(Korán, 2:87)

"...Ó, Mária! Allah hírül ad néked egy igét, amely tőle [ered], a neve Jézus, a Messiás, Mária fia."

(Korán 3:45)

"...Jézus, a Messiás, Mária fia [csupán] küldötte Allahnak..."

(Korán 4:171)

"...És az ő nyomukba küldtük Jézust, Mária fiát .."

(Korán 5:46)

"...Zakariást, Jánost, Jézust és Éliást. Mindegyikük igaz az igazak között."

(Korán 6:85)

Az a lényeg, hogy Jézusnak csak a halála ELŐTTI küldetése korlátozódik a zsidókra. A zsidók megvetették a nemzsidó népeket. Ez a szakasz nem állítja, hogy Jézus személy szerint milyen mértékben vállalta vagy tette magáévá az izraelita gondolkodásmódot, de az viszont tény, hogy egyforma módon bánt a vámosokkal és a bűnösökkel, az izraelitákkal és a nem izraelitákkal, arra enged következtetni, hogy nem maradt hűséges ehhez a nemzeti dogmához.

Pál, aki azzal büszkélkedik, hogy a pogányok apostola, a vad olajfának (a pogányoknak) a szelíd olajfába (a zsidókba) történő beoltásáról beszél (Róm 11,13.24), és missziós tevékenysége folyamán (vö. ApCsel 13,14.44; 14,1), valamint leveleiben azt hangoztatja, hogy az üdvösség elsősorban a zsidóknak szól, és csak azután a görögöknek, illetve pogányoknak (Róm 1,16). Jézus meghatározott környezetben élt, de úgy látszik, nem engedte, hogy teljesen a korabeli gondolkodásmód hatása alá kerüljön. Ő, aki lerombolta a tiszta és a tisztátalan, a szent és a profán (1-20. v.), az igazak és a bűnösök, a jók és a rosszak között húzódó korlátokat, valószínűleg a zsidók és a pogányok megkülönböztetését sem fogadta el.

Az üdvösség a zsidóktól jön, mondja majd Jézus a szamariai asszonynak (Jn 4,22). Ebben az epizódban magatartásával erősíti meg ezt a tanítást. Máté nem akarja elhallgatni, hogy a keresztény üzenet a pogányoknak is szól (28, 18-20), de arra is ügyel, hogy ne sértse zsidó hallgatóinak és olvasóinak érzékenységét.