Istennek miért kell az én lelkem, halálom után - és mit csinál vele?

Valószínűleg az a vallási csoport gondolja így, hogy az ember visszaadja a lelkét az Úrnak halálkor. Ha jól tudom az Atya nem azért adott nekünk létet, hogy utána azt visszakapja, vissza kelljen adjuk. maximum annyi történik halál után, hogy a "lelkünk" megpihen az Úrba, hogy erőt nyerjen, és folytathassa létét, fejlődését, ami végeztével bejutást kaphat a mennybe.

Istennek tehát nem kell a te lelked, csupán megőrzi számodra, amíg regenerálódik, és feldolgozza ez életében megélt eseményeket. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Szia.

A biblia azt is írja, hogy a mely lélek vétkezik az hal meg!

Ezékiel 18:4 /mielőtt belemennénk a fordításokba:kár.,knb minkét fordítás (biztosan még) lélek szóval adja vissza/

Ebben az esetben a lelked sehová nem száll - meghal

Először is válaszolnék a kérdésre: Istennek nincs szüksége a lelkedre, azonban Neked szükséged van Istenre, hiszen igazi, örök boldogság csak Istennel közösségben élhető.

De válaszolnék az utolsó hozzászólásra is, ahol az amerikai (brooklyni) Őrtorony Társulat kiadványait fanatikusan és vakon elhívő ember "érvelt" torz ideológiájuk mellett: Ez 18:4 "amely lélek" hebraizmus, jelentése: "aki".

Amikor a Bibliában arról van szó, hogy a „lélek" meghal (például 4Móz 23,10; 1Kir 19,14), az mindig az egész embert (szélesebb értelem), de sohasem a lelket, mint az ember teremtésbeli elemét (szűkebb értelem) jelenti. Ez különösen az olyan helyekre vonatkozik, mint Ez 18,4, amelyet szívesen vesz elő az Őrtorony Társulat. Ha ott azt mondja a próféta, hogy „annak a léleknek kell meghalnia, amelyik vetkezik", ezen nyilvánvalóan az ember szellemi-testi egységében értendő, mert egy elszigetelt lélek sem vetkezni, sem meghalni nem tudna. A halandóság olyan tulajdonság, amely az Újszövetségben csak a földi testre vonatkozóan használatos (Róm 6,12; 8,11; 1Kor 15,53k; 2Kor 4,11; 5,4). Hiszen a földi test a látható és múlandó szférájába tartozik (2Kor 4,18). Az új test azonban, amelyben a személyes folyamatosságában tovább létező ember az utolsó napi feltámadáskor részesül, halhatatlan (1Kor 15,35-54; 2Kor 5,1-10; Fil 3,21).

Ez 18:4 értelmesen fordítva tehát:

"Nézd, minden élet az enyém: az apa élete éppúgy az enyém, mint a fiú élete. Aki vétkezik, az hal meg!"

Az ilyen kitételek, mint pl. "lelkem az igaznak halálával haljon meg", hebraizmusok, ugyanis a nefes sokszor a magára térő és személyes névmást is helyettesítheti a héberben, így kell érteni az ilyen kifejezéseket: „meghal az én lelem” = „én meghalok”.

Pláne, hogyha figyelembe vesszük, hogy a szövegkörnyezet egyáltalán nem az ember halál utáni reménységéről szól, hanem a személyes felelősségről.

Itt az Úr azt mondja, hogy ő szeret és megitél minden embert, az atyát úgy, mint a fiút, miért büntetné és a fiút atyja vétkeért? Csak a bűnöst bünteti, legyen az atya vagy fiú; vagyis nem atyáitért büntet, hanem tulajdon bűneikért

Értem!

Tehát minden biblia fordítás amely ellent mond a te hiteddel az rossz és félremagyarázott egy olyan vallás szervezett által amely akkor még nem is létezett amikor ezeket fordították!

Legyen a te hited szerint.

Amúgy nincs egy kicsit üldözési mániád?

Ne haragudjatok, de sajnos nem illik rátok más kifejezés, mint a "vallási fanatikus".

Ilyen kinyilatkoztatásokat nem teszünk, hogy az ember csak Istennel, őt követve lehet boldog. A mondat helyesen: "Én csak Istent követve lehetek boldog." Mivel nem látsz más emberek fejébe, nem éled az életüket, nem tudhatod, boldogok-e vagy sem.

Az pedig egyenesen botrányos, hogy minden vallást, ami nem a kereszténység, a sátán művének tituláltok. Sok vallás ősibb a kereszténységnél, emellett sok természeti nép, akiknek halvány fogalmuk sem volt soha a keresztény vallás létezéséről sem, nyilván nem ellenszegülésből hisznek más istenekben.

A vallási fanatizmus azért bosszantó, mert rendkívül korlátolt szemléletmódokkal találkozhatunk - persze érdemes az ilyen választ adók %-os megbízhatóságára is vetni egy pillantást.