Ha a katolikus egyház hirdeti a család fontosságát, a papjai miért nem valósíthatják meg a keresztény család példáját?

Mert nyolcvan év feletti a pápa!!!!!!!

Majd ha lesz egy 30 év körüli, akinek reggelente emelgeti valami a takaróját, akkor lesz változás.

Egyébként meg van megoldás még a katolikus papoknak is!

Ha lemondanak bálványimádásról, bűnös emberek szenté, boldoggá kreálásáról, Mária Istenként való tiszteletéről, indokolatlan fényűzésről, külsőségekről stb... teljesebb hit életet, és példamutató teljes családi élet élhetnek egy protestáns egyházban, a Biblia félremagyarázása nélkül, annak keretein belül.

Nem véletlen, hogy ma már alig akad papjuk, és diakónusokkal stb.. próbálkoznak aki tulajdonképpen, lehet házas ember és mindent csinálhat a "varázsláson kívül" Nem véletlen, hogy papjaik jó része, halálra eszi magát, illetve az alkoholba, netalántán pedofíliába menekül, persze javarészt büntetőjogi következmények nélkül.

Ha így folytatják a 21. században már nem lesznek a legsikeresebb egyház.

Az egyháznak is változnia kell a korral, persze az alapértékeknek nem, ez vonatkozik minden keresztény, és keresztyén egyházra. Csak nekik nagyobb a hátrányuk!

A katolikus egyházban a papság egy szentség, a hét között, és cölibátus az élő egyház fejlődésének a következménye. Nehéz, de ettől még óriási érték. És titokzatos, mert személyes meghívás. Mindannyian vallják ezt, akik erre az útra lépnek.

Az pedig, hogy hányan vannak, a legkevésbé sem lehet nyomós indok, mert nagyon a "szükségből" fakad. A világ pedig állandóan változik -hogy merre, sosem tudjuk pontosan előre. Milyen biztonságot érzel ott, ahol a széljárás irányítja a dolgokat?

A római katolikusoknál itt Európában most valóban fogyatkozik a papi hivatás, nem úgy Ázsiában, vagy Afrikában. Ott robbanás van, és jönnek is ide a missziósok. Ma itt tartunk - fordult a világ. Itt Európában a színesbőrű missziós papokon/szerzeteseken kívül még egy hivatás éled újjá: a diakónusi rend. Egyre többen vannak, ők házas, családos emberek, akik hasonló szertartásokat szolgáltathatnak ki, mint pl a protestáns lelkészek( keresztelés, házasságkötés, temetés, áldoztatás.tehát ezeket a szentségeket. Nem gyóntathatnak, és betegek kenetét nem adhatják fel(ez gyakran együtt jár a gyóntatás igényével- talán ezért), és nem bérmálhatnak, de az csak püspök teheti meg a görög katolikusoknál is, aki viszont mindig csak cölib lehet szintén.

Én a keresztségben görög katolikus vagyok, sok felmenőm és rokonom pap volt vagy papnak a gyermeke. Csak annyit mondanék, hogy pap feleségének lenni is egy külön hivatás...

És akkor már két hivatásnak kell passzolnia, igaz, ez csak később lesz igazán megélendő feladat... és itt persze nem a cölibátussal kell megküzdeni.

Viszont ha arra gondolunk, hogy mennyi manapság a válás akár hívők között is, akkor láthatjuk, hogy talán közép/vagy hosszabb távon nem a cölibátus a legsúlyosabb próbatétel. Persze ezért is azért is érdemes küzdeni, és ebben sokszor egymást erősíti a pap és a házas/családos hívő.