Miért vannak vallások, mi az értelmük és miért követik ezeket az emberek?

A válasz megírásának időpontja: ma 15:14

Igen, ez a hit. Az már a B kérdés, hogy ki miben hisz.

Aki körül sok a bizonytalanság, annak jó, ha van egy felépített, elfogadott rendszer, ami "utat mutat". Mint mondtam, én se vagyok vallásos, de volt már egy-két helyzet az életemben, ahol valószínűleg kevesebbet őrlődtem volna, ha hívő vagyok.

A halálnak persze, hogy tudjuk az okát, de ha egy közeli hozzátartozót vesztesz el, a gyászt nem tudod azzal letudni, hogy "jó, hát autóbalesete volt a nővéremnek, azért halt meg 20 évesen, pont". Akarva akaratlanul ilyenkor kérdéseket tesz fel az ember, próbál olyanra is választ kapni, ami nincs.

Az életben sok döntést kell hozni és nem mindenki annyira karakán és erős személyiség, hogy teljesen önállóan, magabiztosan meghozza ezeket. Jó esetben egy stabil szülői minta életreszóló döntési mintákat ad, de sajnos ez a ritkább.

Gondolj a tíz parancsolatra, tulajdonképp egy rövid használati utasítás az élethez, az erkölcshöz. Ezt a szerepet részben már átvette a jogrendszer, de egyszerűbb 10 pontot fejben tartani, mint a Ptk-t, Btk-t...

Ez most sarkított példa volt, de valami ilyesmi az értelme...

Szia!

Ha valaki szembesül azzal, hogy szeretne jó lenni, szeretne mindenkit szeretni, de képtelen erre, mert nem tud győzni saját természete felett, az az ember elgondolkodik, vajon miért van ez, és lehet-e ezen változtatni valahogy. A Szentírás, azt tanítja, hogy igen, van megoldás, és mutat példákat is rá, hogy hogyan. A sok megváltozott élet a bizonyíték erre nézve. A télapó, a karácsony, az egyházi ünnepek és szertartások nem a valódi, csupán a látszatkereszténység, Jézus élete, tanításai a Bibliából származó életátformáló erő, a megváltozott emberi életek, a hamisíthatatlan krisztusi jellemvonások az egyes emberek életében, a szeretet, a másokért élés, a valódi boldogság, ez amit a kereszténység tud nyújtani Krisztus követőinek.

Üdv. Péter

Nem vagyok vallásos, de hívő vagyok, és úgy gondolom, hogy a hit egy személyes dolog. Mindenki hisz valamiben, ha más nem abban, hogy egyszer élünk, és utána nincs semmi, vagy magában, vagy abban hogy a hites megment, a materializmusban vagy ezernyi másféle dologban. És szerintem mindenki számára más Isten is (ha hisz benne), mégha azt is mondják, hogy egy Isten, mivel a fejében máshogy gondol rá. (Arra nincs tökéletes módszere, hogy összehasonlítsa a fejében élő képőet a másik ember fejében élő képpel)

Ezek szerintem olyan dolgok, amikről az ember döntéseket hoz az élete valamely pontján (és a döntése attól függ, hogy akkor épp milyen információi vannak), és aztán ezekre építi a többi döntését, mégha nap mint nap nem is gondolkodik ezekkel. Én nem zárom ki Isten létét, de ha létezik, nem gondolom azt, hogy ő "felelős" mindenért.

Gyakorlati szempontból szerintem a vallások erkölcsi nevelést adhatnak, önbizalmat, segítségnyújtási szándékot, célt adhatnak az embernek, válaszokat, amiket nem talál máshol. És amilyen mértékben az lelkileg segíti az adott személyt, olyan mértékben hasznosak is.

Nekem nem jött be a katolikus/keresztény vallás, nem kaptam meg benne a válaszokat, amiket kerestem, de volt más, amiben igen.

A "meghalok, és nem lesz utána semmi"-ben azért sem "érdemes" hinni, mert ez akár teljesen leveheti a felelősséget az emberről a következő generációk és a környezete iránt. És úgy gondolom, hogy ez egy elterjesztett "eszme". Az ember sokkal régebb óta hisz abban, hogy van túlvilág, vagy következő élet, minthogy nem, és úgy gondolom, hogy ez hozzájárult ahhoz, hogy még létezünk, mint faj. Én abban hiszek, hogy visszatérünk, és ha visszatérünk, akkor jobban tennénk, ha gondoskodnánk arról, hogy ahová visszatérünk, az egy jobb társadalom legyen.

Továbbá azt is gondolom, hogy az "igazság" mint fogalom önmagában nem tesz sok mindent. Lehet valaki bántóan igazmondó, úgy hogy összetöri a másikat lelkileg, és fel is emelheti a másikat, és hogy a vallás mint eszmék összessége vagy rendszere csak annyira jó, amennyire megvalósítja azt a célt, hogy felemelje/segítse az embereket lelkileg. És hogy vannak, akik saját céljaikra használtak fel bizonyos eszmerendszereket, és emiatt akár az egész vallásnak rossz híre támadt. Egy vallás hívője nem "sablon egyén", de úgy gondolom, hogy sokaknak ez juthat eszükbe róluk / ilyen hírnevet kaptak a vallások.

Kedves Kérdező, én ateista családban nőttem fel, anyukám kicsi koromban megmondta, hogy a télapó egy mese, a húsvéti nyúlról mint személyről pedig soha nem is hallottam.

Mégis hiszek Istenben, Jézusban, magam találtam rá, amikor az igazságot kerestem.

Sosem féltem a haláltól és Istent nem tekintem ima automatának. Szerintem te általánosítasz.

A hit jó dolog, a vallások lényege jó lenne csak az emberi korruptság és butaság rontja el őket. Ezek pedig nem a vallásokból erednek hanem egész egyszerűen az emberi természetből.

Miért akarják az emberek hogy legyen valami uralkodó erő felettük? Nem akarják, de van. A kormány, az állam, a király, a császár. Esetleg egy eszmerendszer. Nácizmus, kommunizmus.Az emberek többsége úgy éli az életét, hogy van neki főnöke, felettese, uralkodója, törvénye, amit meg kell tartani, és szankciók, ha megszegi azokat.

Isten ezektől megszabadít. Békességet ad, és nem úgy ahogy a világ adja. Integritást ad, így a törvényt nem azért tartod meg, mert különben megbüntetnek,hanem azért mert a törvényekben felismered a szabadság lehetőségét. Ugyanakkor nemet mondasz a hitlereknek, sztálinoknak és az uralkodó pozícióban pózoló csőcseléknek. Nem lázadással és agresszióval, hanem békésen, méltósággal, integritással. Az egész életmódoddal.

Van a hívő életben valami utánozhatatlan méltóság. Ismerek olyan ateistát, aki csak "önmagában" hisz és ő irányítja a saját életét. Amikor meghalt az édesanyja, összeomlott, és hatalmas hisztériát rendezett. Amikor a felesége halt meg, ez csak fokozódott. Mert hogy mint kiderült, mégsem ő irányítja az életét. Most "nincs értelme" az életének, mert meghalt a felesége. Sajnálom őt, de nem csak az őt ért tragédia miatt, hanem mert nem tudja méltósággal feldolgozni. Tapasztalatból tudom, hogy ez nem könnyű senkinek sem, de még egy szerettünk halála is lehet tanulságos esetleg felemelő élmény, amellett, hogy szomorú is. Számomra a szabadság a hitben gyökeredzik. Amikor nem vagy teljesen kiszolgáltatva a világban zajló dolgoknak. Amikor olyan vagy mint egy kőszikla a viharban. Mások számára meg olyan, mint egy forrás a sivatagban.

Freya