Miért tiltotta el az egyház a Szentírást a XII-XV. Században az emberektől?

Nem. Más kérdés az, hogy valamely vallás magában igaz és egyedül helyes-e, és más: hogy nem lehetnek-e egyes emberek, akik bár tárgyilag tévednek, mégis a saját hibájukon kívül tévednek s így tévedésük nem esik erkölcsi beszámítás alá. Aki nem hanyagságból, megvetésből, csökönyösségből ragaszkodik a téves valláshoz, hanem jóhiszemű tévedés áldozata, az ezzel még nem követ el bűnt s e miatt még nem kell elkárhoznia.

Mindenkinek legszentebb kötelessége, hogy legjobb tudása szerint keresse az igazságot, az Isten kijelentéseit s akaratát, tehát az igaz vallást s ha megtalálta, kövesse is azt, minden akadályon keresztül. De ha a maga hibáján kívül marad meg a tévedésben, nem vétkezik. Viszont, ha felismerte az igazságot s nem követi azt: súlyosan vétkezik s e miatt el is kárhozhatik.

Amit írsz, az Jézus Krisztusra igaz, és nem a katolikus egyházra. Neked a felekezeted a bálványod, mert minden bálvány ami Isten felett áll, vagy akárcsak Istennel egyenlővé válik. Egyik felekezet sem üdvözít, egyedűl csak és kizárólag Jézus Krisztus.

A Jézusba vetett hit reményt ad.