Miért fontos isteníteni Jézust, mint az egyetlen tökéletes embert, ha ő maga is ezt mondta?

Jézus, mint személy, Krisztus, mint elv...Jézus, mint személy nem lehetett jó az általa elfogadott Krisztusi elv nélkül. Ennyiről szól a dolog...csak akkor válik az ember szentül jóvá, ha elfogadta azt, hogy a világ egy nagy Egész, és onnantól kezdve teljes szívéből és eszéből az egészért él, mintsem magáért, vagyis elhagyva önzését, azonosulva az önzetlenséggel, azaz Istennel/Krisztussal...:)

üdv

25/F

LastOne.Left

Az előző válaszok tévesek.

Jézus Isten IS, és ember IS, és a mai napig él, mert keresztrefeszítették, meghalt, DE feltámadt és felment a mennybe. Mennybemenetele előtt, feltámadása után pedig a földön járt, azaz visszajött a halálból.

Jézus a második isteni személy, azaz a Fiú, az Atyának a Fia, aki megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Mária által, és így lett emberré IS értünk, emberekért, hogy megváltson.

Ezzel majdnem leírtam a Hiszekegyet teljesen, mert ez a lényege.

25/L római katolikus

Na igen, lehagytam, hogy tehát akkor azért kell Őt imádnunk, mert Isten is, a mi Megváltónk.

1 Isten van, aki 3 személy: Atya, Fiú, Szentlélek, és Jézus ezek közül a Fiú. A 3 személy tökéletesen megegyezik a szeretet által, mert ők a tökéletes Szeretet, egyet akarnak, nincs köztünk ellenkezés, különbség. Ez nagy titok az emberi agy számára, de Isten úgy akarta, hogy elfogadjuk ezt.

János evangélium 20. fejezet vége. A feltámadás után megjelent a tanítványoknak, de Tamás nem hitte el hogy ő az amíg meg nem tapinthatta a szögek helyét, és az oldalát, ahol felhasították. Jézus megengedte neki. Ekkor Tamás leborult és ezt mondta: Én Uram és én Istenem! Mire JÉzus azt válaszolta: Mivelhogy láttál engem Tamás, hittél. Boldogok akik nem látnak és hisznek!

Ezen kívül még kismillió helyen látjuk,hogy Jézus nem tagadja meg isteni származását. A szentháromság lényege azonban az hogy az Atya a Fiú és a Szellem három különböző személy(iség) de egy lényegű. Tehát Jézus amikor testben eljött, ember is volt. Kísérthető volt és szenvedett. De ettől még Isten is volt, hiszen "kezdetben volt az ige és az ige Istennél volt és Isten volt az Ige.Minden Őáltala lett és nélküle semmi sem lett. (...) és az ige testté lett és lakozott miközöttünk, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét..Stb János evangélium eleje, ismerős?

Freya

Az ifjú jónak nevezi Jézust, s az Úr látszólag visszautasítja azzal, hogy ez a megszólítás csak az Istent illeti meg, s ezt arra használják fel a kereszténység ellenségei, hogy Krisztust csak embernek tartsák. Az evangélista legrégebbi magyarázója erre vonatkozólag megjegyzi, hogy Jézus gyakran válaszolt azok gondolata szerint, akikkel beszélt. Az ifjú úgy jött Jézushoz, mint emberi tanítóhoz. Jézus az ifjú dicséretét akarta visszautasítani, s rávezetni őt arra, hogy a földi jóság felett van égi jóság is: az Isten, őt illeti meg minden dicséret.

Egyedül Isten jó, tudniillik tökéletes értelemben. Jézus az ifjút, ki őt még nem tartotta Istennek, hanem csak emberi értelemben mondta jónak, az Isten tökéletes és végtelen jóságának tudatára akarta ébreszteni.

Ha netán visszafogottabban hirdette a maga istenségét, mint az ő nyomdokait követő apostolok, az magyarázható az ő önmegüresítésével, valamint azzal, hogy ő az Atyát jött megismertetni, és saját maga mellett inkább cselekedeteivel és tanításával tanúskodott. De Jézus igenis hirdette a maga istenségét, például ott, ahol azzal vádolták, hogy "ember létére Istenné teszi magát," és ő nem tiltakozott, hanem igazolta eljárását egy ószövetségi hivatkozással, mindeközben hangsúlyozva, hogy az ő Istennek nevezése sokkal magasabbrendű, mint amazoké, akikhez az Ige szólt, és ezért szerepelnek "istenekként." Az idézett igehely tehát éppen Jézus istenségét alátámasztva értelmezendő: figyelmeztette a kérdezőt, hogy őt jónak mondván egyben Istennek is mondta, amit a kérdező bizonyára nem szándékosan tett.

Márk és Lukács változatában Jézus éppen azzal torkolta le a hízelkedőt, hogy ráébresztette, mit is mondott valójában. Csakugyan nagy merészség a tagadó részéről, ha Jézust nem hajlandó jónak (agathosz) mondani, holott az elvont jóságnak ezt a kifejezését az Újszövetség széltében alkalmazza Istenen kívül emberekre és tetteikre is.

Nowhere in this passage does Jesus imply that He is not good. On the contrary, according to the context, Jesus was helping the rich ruler recognize that the attribute of “goodness” which the ruler had applied to Him was a quality that only God possesses. Thus, Jesus was forcing the ruler to recognize that either He is “good” and is therefore God, or He is bad and is therefore only a man.

Jesus said this because it is true that only God is good. When Jesus said this he wasn't saying that people can't do good things on a human level but that true goodness belongs to God alone. He is the standard of what is good. So, we must ask the Jehovah's Witness, "Was Jesus good?" Obviously, the answer has to be yes. Therefore, when Jesus said only God was good, he was confirming His own deity because what He was doing was good.