Mi a véleményetek erről a jelenségről?

Kedves Kérdező asszonytársam.

A válaszom Biblián alapuló lesz, és előre bocsátom, hogy ezzel nem kívánom a nem hívő embereket kritizálni. Szabad akarat van, joguk van úgy gondolkodni, ahogy akarnak.

Isten szemében nincs "férfi vagy nő", hanem emberek vannak.

Hogy valaki értékes-e Isten szemében az attól függ, hogyan éli az életét, hogyan gondolkodik.

Az a gondolkodás mód amit olvastál és idéztél is, nem Isten szándékával, szentségével, értékeivel van összhangban, hanem a világ felfogásával.

Egy keresztény nem erre figyel, mert nem ugyanazok az értékrendek működnek a világban, mint a keresztény élet rendjében.

Isten gyűlöli az erkölcstelenség minden formáját. A keresztény életet élő is ugyanezt érzi, sőt Isten felszólítja a népét, hogy utánozzák ebben.

(Ámós 5:15) 15 Gyűlöljétek a rosszat, és szeressétek a jót, jusson érvényre az igazságosság a városkapuban.. . .

Az erkölcstelenség nincs összhangban Isten igazságával. Ezért akik így élnek azok nem az igazságot támogatják, nem élnek az igazsággal összhangban, hanem hazugságban élnek magukat becsapva, és másokat is becsapnak, félre vezetnek.

Az ő jövőjük csúszós talajon zajlik.

Sokkal értékesebb dolog, ha Isten gondolkodás módjával, erkölcsi értékeivel élünk összhangban, mert annak van jövője.

Javaslom, hogy ne foglalkozz azzal, hogy mások mit mondanak, inkább olvass olyasmit, aminek van értéke, és jövője.

#1es, Isten nem aszerint értékel, ahogyan gondolkodsz. Ő a bűnt gyűlöli, nem a bűnös embert. Pont az emberért gyűlöli a bűnt, mert az embert szereti! "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Persze, törvényszerűleg az tapasztalja fokozottabb mértékben Isten szeretetét, aki él is vele, elfogadja, olvas, hallgat róla, és életével ugye bizonyságot tesz, hogy elhiszi)

Kedves kérdező, Isten ismeri az embert, és tudja, mennyi kísértésnek teszi ki magát és embertársát az az ember, aki a testét mutogatja, vagy aki méltóságát odaadja annak, aki nem értékeli eléggé: tehát aki nem marad hozzá hűséges. Ettől a méltatlanságtól, ettől az értéktelenné való ítélettől óv meg a szerény öltözködés. Én így hiszem keresztyénként.

Én pont azt próbáltam elmondani, hogy de, Isten szerint minden ember egyformán értékes. Nem leszel számára kevésbé értékes, nem fog téged kevésbé szeretni, vagy jobban szeretni, akárhogy öltözködsz... Isten maga a szeretet. (1Jn 4,8)

3 voltam

#3

Értem, de akkor egyes férfiak miért nem öltözködnek olyan szerényen, ahogyan azt ők elvárják a nőktől?

Na ezt tőlük kell megkérdezni! Valóban ugyanannyira szerényen kellene öltözködniük nekik is!

3 voltam

3

Kedves Válaszoló. 1-es vagyok

Egyetértek azzal, hogy Isten a bűnt gyűlöli, nem magát az embert. Ezért kéri az embert, hogy ne gyakorolja, vagy ne kövesse el a bűnt.

Ha még is folyamatosan elköveti, akkor az szereti a bűnt, nem pedig gyűlöli.

Az pedig visszaélés Isten és a fia szeretetével, hogy az áldozatára, a megváltásra érvelve, apellálva, nem igyekszünk a bűnt az életünkből kizárni.

Isten erről úgy nyilatkozik, hogy az ilyen emberre nem vonatkozik a megváltás.

(Héberek 10:26, 27) 26 Mert ha készakarva követünk el bűnt újra meg újra, miután pontosan megismertük az igazságot, akkor nincs többé áldozat a bűnökért, 27 hanem csak az marad, hogy várjuk a félelmetes ítéletet és a tüzes haragot, amely meg fogja emészteni az ellenszegülőket.

Istent nem lehet megcsúfolni.

2

Kedves Válaszoló.

Akik ilyesmit tesznek, azok csak emberi hagyományból vannak valamelyik kereszténynek nevezett vallásba megkeresztelve. De nem élnek azzal összhangban, ezért ők csak névlegesen "keresztények".

Isten pedig különbséget tesz a névleges passzív keresztény, és a valóban keresztény életet és értékeket követők, élők között.

Nem a rossz példát kell utánozni, hanem a jó példát.

Mindenki személyesen felel a tetteiért, és nem másokhoz viszonyítva kap elbírálást.

Egy keresztény életet élő, nem a világ hóbortjait és erkölcsi lazaságát követi, vagy utánozza. Szabad akaratot kaptunk, ami felelősséggel jár.

Ahogy döntünk, vagy élünk, az határozza meg Isten előtti állapotát.

8as, ezt nem is állítottam, de a kérdés az ember értékessége volt. A zárójelben hasonló gondolat volt ahhoz amit most írtál. Nem tapasztalja Isten végtelen szeretetét az, aki elutasítja Őt.

Nem az a bűn, ha nagy dekoltázs látszik rajtam, hanem ha tudom, hogy ezzel másokat kísértésbe ejtek, és nem hiszem el Isten jóságát... De ha e gondolat megfordult a fejemben, hogy mások (és nem a házastársam:) gondolatát, érzését a testem látványával ilyen irányban befolyásoljam, azzal olyan mintha elutasítanám Isten jóságát, és direkt hátat fordítok akaratának, ez bűn. Attól még Isten még mindig szeret, de nem erőlteti rám szeretetét, és annak a levét iszom, amit főztem: "a bűn zsoldja a halál".