A keresztények miért nem tevékenykednek a természetben?

Az ábrahámi vallásokban az ember Isten alá van rendelve, de az ember a teremtmények közül különleges, mert Isten a saját képmására teremtette, van lelke és szelleme, van erkölcse, lehet kapcsolata Istennel. Ez az emberközpontú szemlélet megmaradt akkor is, amikor a nyugati világból kiveszett a mély vallásosság, majd a világon is ez terjedt el a nyugati kultúrával együtt.

Természeti vallásokban valóban nem egyértelmű az ember központi szerepe, hanem ott az ember gyakran szerves része a természetnek.

A Szűz-Mária jelenések, -melyet ugyan egyáltalán nem a katolikus egyház irányit - sok esetben természeti körülmények között zajlik.

Fatima, egy fánál, Lourdes egy barlangban, Lá Salette egy hegyoldalban.

A természetben sok kápolna, az utak mentén sok Krisztus keresztet találsz.Ezek kisérik a zarándoklatokat is. Legtöbbször a természetben kulcsosházak várják a zarándoklókat.

Amúgy én sem szeretem a miért nem és mi lenne ha kiírásokat. A miért nem még a jobbik eset.

Az azért érdekes lenne tudni miért írtad ki ezt a kérdést. Nem jársz a természetben? Nem látod a sok szentkutat, keresztet az út mentén? Vagy ezek nem lényegesek számodra?

"Az Ábrahámi vallások szerint az embert azért teremtették, hogy uralkodjon a természeten, mindenen ami él, és ami nem él."

És tévedett? Pontosan ezt tettük, ebben teljes mértékben igaz van az Ábrahámi vallásoknak.

5Mózes 22:6-7: „Ha az úton madárfészket találsz egy fán vagy a földön, a fiókákkal vagy a tojásokkal, és az anya madár ott ül a fiókákon vagy a tojásokon, akkor ne vedd el az anyát a fiaival együtt. Az anyát el kell bocsátanod, a fiakat pedig elveheted, hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy.”

Az hogy felhasználjuk a természet adta kincseket nem azt jelenti, hogy ész nélkül pusztítsunk ki és éljünk fel mindent.

Másfelől Isten az embert az állatok fölé de az angyalok alá helyezte rangban.

Ez nem jelenti azt, hogy az ember nem lenne a természet része.

Ráadásul Isten porból formálta az embert, ami egyértelmű utalás arra, hogy része az ember a természetnek.

Az Ábrahámi vallások szemszögéből baj az a túlzott természet közeliséggel

hogy könnyen animizmusba torkollhat. Ami nyilván problémás, hiszen az ember ne imádjon csak istenként egyetlen állatot vagy növényt, sőt másik embert sem.

Békesség neked, kérdező!

Bölcs meglátás, Istennek hála! Igen, valóban érdekes, hogy a természet-központúság valahogy nem jellemző a keresztény vallásra. Benne élünk egy utánozhatatlan és felbecsülhetetlen értékű ökoszisztémában, amit az Élet Ura nekünk szánt szeretetből és örömből, még sincs úgy kezelve, ahogyan szükséges volna. Az ember pusztít, öl, kizsákmányol, felél. És habár az emberi mohóság és önzés alaposan sebet ejtett a természeten, az mégis az Istentől való ajándék, ami mégis dicsőn szembesít és táplál, hiszen értük van. A flóra csodálatos színárnyalati, amelyek a színek tág palettáján virágoznak, a tiszta, tápláló levegő, akit megszűrnek. A megannyi állatfaj, amely hatalomszerzés nélkül éli az életét ebben az örök ciklikusságban, és annyit vesz magához, amennyi az megélhetéséhez szükséges.

De akkor mégis miért van ennyire mellőzve a természet a kereszténységből? Azért, mert amilyen az úr, olyan a szolga, amilyen a fa, olyan a gyümölcs! A hívők zöme egyszerűen nem éli lélekből, hogy a rideg, hideg, jellemtelen falak közé megy be naponta az állítólagos Isten szeretetért, emberekhez, kegyelemért. Amikor mehetne a természetbe is ki imádkozva, rácsodálkozva mindarra a szépre, amit az Isten keze alkotott. Nem arra értve, hogy olykor néhanapján kirándulunk benne, mert az kevés. Nem magasztosabb, értékadóbb volna a lélekre nézve ezen celebrációkat olyan épületekben tartani, ami nyitottabb, természet-központúbb? Túrákat, kirándulásokat szervezni családoknak, gyermekeknek? Persze, mert úgy nincs fűtés, komfort, fáznának az emberek, nem volna kényelmes elülni a mise alatt. Az egész így zárt, sötét, izolált, nyomasztó légkört árasztó. Nem a természetet szükséges felemelni, bálványozni, mint a kelták, vagy a spiritualitás, ezotéria esetében is, mert az is istentelen szokás. De közelebb lehetne hozni az emberekhez, távolabb a város szmogjától és zajától, ahol csendesebb a környezet, tisztább, rendezettebb, igazabb, táplálóbb.

Elsősorban nem a természetben volna szükséges tevékenykedni, hanem Isten segedelmével a lelken dolgozni, és utána megtörni a kenyeret az embertársakkal, de ezt alig cselekszi valaki. Isten nem vallás, sosem lesz az, de ameddig sokan megelégszenek azzal, hogy egy templomba mennek állítólagos kegyelemért, elmondanak pár imát, este imádkoznak unottan lefekvés előtt, egy embernek meggyónnak, a vallást és a könyvet emelik fel, addig ezen nincs is mit csodálkozni, ima a kivételekért! Mert így a száj kimond valamit, de a szív mozdulatlan. Nem is tudom, mi szükséges ahhoz, hogy az emberek szeme megnyíljon végre, hogy milyen Szülő az, aki falak közé hívja a gyermekét, aki sulykolja belé, hogy ha nem vigyázol, elkárhozol, aki félelemmel tölti meg a lelkét. Elnézést, ha keményebb a tónus, de ezek mindig is taszítottak a vallásban. Ezeket nem lehet Istennel összeegyeztetni. Ha valaki tudja, megteszi, lelke rajta.

A Szent Lélek adjon a kegyelméből, és szabadítson meg a Babilonból!

Üdv.

#17

Az Úr könyörüljön rajtad és a Szentlélek nyissa fel szemed, hogy elhagyd a sátánt.

17

"De ím harangoznak: tiszteletes uram,

Vegye hóna alá imádságos könyvét,

S végezze illendőn a szent szolgálatot;

Én majd addig itt a kis kertben nézek szét,

S istenige gyanánt szívom az illatot.

Mert az én templomom a nyílt, nagy természet..."