Az mai ateista gondolkodás már a Római Birodalom idején ismert volt?

Abban a fajta redukcionista, fizikalista, nominalista formában, ahogyan ma az ateizmust értelmezik, valóban nem létezett korábban, ezek a fajta gondolatok legkorábban a késő középkor és kora reneszánsz idején jelennek meg, és a felvilágosodás idejére forrnak ki.

Persze, ez nem jelenti azt, hogy korábban ne lettek volna emberek, akik azt mondják, nincsenek istenek, vagy nincs Isten. Ilyenek megjelennek a görög filozófusoknál meg a rómaiaknál is, de ezt mindig kontextusban kell érteni. Ők arról beszéltek, hogy az istenek, ahogyan azt a papjaik tanítják, nem léteznek.

Még Aquinói Szent Tamás is a nagy művét, a Teológia foglalatát azzal kezdi, hogy felsorolja a legerősebb érveket Isten léte ellen. Istenérveket is azért fogalmaztak meg a teológusok, mert szükség volt rájuk, hiszen valaki vitatta Isten létét.

Ez a fajta istentagadás nagxon gyakran valójában pusztán a status quo elleni lázadás egy eszköze volt. A papság jellemzően nagy politikai meg gazdasági döntésekre volt befolyással ami egyfajta elitklubként működött, vagy a kisebb léptékben a szektavezetők meg önjelölt csodatévők az emberek átverésére és kihasználására bazíroztak.

De ez nem azt jelenti, hogy ezek az Isten vagy istenek létét tavafók ne feltételeztek volna valami transzcendens erőt vagy létezőt, ami a világot létrehozza és fenntartja.

Egy mai ateista sokkal több közös pontot találna mondjuk egy ötödik századi kereszténnyel vagy egy sztoikussal gondolkodásban, mint egy ilyen "istentagadóval". Mert ilyesffajta eszmék, ami felosztja a valóságot konkrét meg elvont létezőkre (nominalizmus), vagy ami minden létező jelenséget anyagi kölcsönhatásokból származtat (redukcionizmus), ezek akkoriban teljesen ismeretlenek voltak, ma viszont az ateizmusnak elválaszthatatlan komponensei.