Az mai ateista gondolkodás már a Római Birodalom idején ismert volt?

Az emberek ateistának születnek, mindenki(!) és az összes istenhit tanult elköteleződés, így teljesen biztos, hogy ateisták mindig voltak és lesznek is.

Azonban csak egyetlen dolog az, ami biztosan jellemzi őket, nevezetesen, hogy nem hisznek istenek létezésében, ezen túl bármilyenek lehetnek, élvhajhászok, vagy éppen aszkéták, puritánok, illetve bármilyen beállítottságúak, jelleműek.

"a középkorral kapcsolatban elmondják, hogy akkor mai értelemben vett ateizmus nem létezett."

Szerintem nem jól értelmezed ezt a mondatot. Ez nem az egyes ateistákról szól, hanem ateizmusról mint társadalmi jelenségről. Ateisták akkor is voltak, ateisták mindig is voltak. Még az olyan korokban és helyeken is, amikor valamilyen formában büntették vagy hátrányba szorították az ateistákat. Legfeljebb az ateista is eljárt templomba, elmondott néha egy-egy miatyánkot vagy ilyesmit társaságban, de egyébként nem hitt a dologban, csak ezt nem kürtölte, nem kürtölhette világgá.

Ateizmus mint társadalmi jelenség nem létezett, épp azért, mert kiközösítették az ateistákat, rájuk lehetett kenni bűnöket, és a többiek el is hitték, hiszen istentelen, akkor biztos lop csal hazudik. Onnan meg már nem volt nehéz elzavarni vagy agyonütni vagy valamiért elítélni, kevesen ejtettek érte könycseppeket.

Épp ezért amelyikükbe több sütnivaló szorult 2 IQ-nál, az megtanulta nagykorára, hogy tegyen úgy, mintha ő is hívő lenne. Ezért aztán az ateizmus nem jelent meg a társadalomban, nem alakult ki társadalmi rétege, nem volt szava, nem volt jelentősége.

#5

Egy frászt meríti ki.

Aki tapasztalta a tudományos módszer elsődleges fontosságát, az nem fog minden szart elhinni bemondásra, hanem, igényelni fogja az elfogadáshoz a bizonyítékokat és még akkor sem fog semmit vallásos hittel hinni, mert az betegség, az agy deformációja, hanem hagy valamekkora lehetőséget a tévedés, vagy egy másfajta értelmezés számára számára.

#7

Kevered a szezont a fazonnal.

A szerelem az nem vallás, a politikai véleményformálás sem.

A túlságosan felfokozott érzelmek sem igazán normálisak, nem sok jó sül ki belőlük.

A vallás idiotizmusa abban is kimerül, hogy minden vallás temérdek nem létező lény létezésében való hitet követel meg, illetve nem létező helyek, helyszínek létét kell valóságosnak elfogadni, amelyek mind a fantázia termékei.

> De némely sorát, mintha a mai ateistákról írták volna!

> Lásd ezeket:

Nagyon ügyesen kimazsoláztad az „idézetből” azokat a részeket, amik a perkoncepciódat támasztják alá. Pedig a szöveg többi része is releváns lenne a kérdés szempontjából. A teljes fejezet: [link]

1. Az írás nem azt mondja, hogy jött egy ember és ezeket a mondatokat mondta neki az ő szájából kifolyólagosan. Itt a könyv írójának van egy vélekedése, hogy *szerinte* mit gondolhatnak mások. Hát de biztos, hogy ezt gondolják. Ilyet én is tudok, „szerintem a keresztények felháborítónak tartják, hogy a muszlimok Isten prófétájának tartják Mohamedet, így nem csak megengedhetőnek, hanem szükségesnek is tartják a muszlimok lemészárlását”. Ja, hogy a keresztények úgy általában nem ezt gondolják? Hogy te személy szerint nem így gondolod? Hogy a keresztény tanításokból egyáltalán nem következik ilyesmi? Mindegy, én azt írtam le, amit én gondolni *vélek* arról, hogy mások mit gondolnak. Ennek pedig semmiféle relevanciája nincs, ez nem a keresztényekről vagy a kereszténységről, hanem sokkal inkább a saját cinizmusomról, rosszindulatomról mond el bármit is.

2. Az ominózus szövegben így is van számos olyan pont, ami valamiféle vallásos világképre utal. Nem olyanra, mint a kereszténységé, de nem is ateista ez a világkép. „Nincs orvosság az ember halála ellen, és nem ismerünk szabadítót az alvilágból” – mondja az első mondat, tehát a képzeletbeli gondolkodó számára az alvilág létezik, csak éppen nem egy jó hely, és nincs erő, ami onnan kiszabadítana. „Ha elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek meg elillan” – mondja a gondolkodó, tehát számon tartja a lélek létezését, csak éppen nem tartja hallhatatlannak.

Ez nagyon nem egy mai ateista világképe, hanem egy olyan nem ateista világkép, ahol lehet, hogy vannak istenek, van túlvilág, van a világnak transzcendens oldala. Akkor is, ha a lelket nem tartja hallhatatlannak, vagy legalábbis a halál utáni létezést elkerülhetetlen szenvedéssel telinek tartja.

NEM!

Korábban pl. a görög hajósokról, kereskedőkről vannak ismereteim.

Persze nem kizárt, hogy az ateizmus korábbi keletű is lehet.