Hogyan kell foglalkozni az új ateistákkal akik a modernkori farizeusok?

Ne nevezd őket tévesen farizeusnak.

Ezenfelül a konfliktusokból is sokkal kevesebb lenne ha a hitüket nem próbálnák beletolni a másik arcába, ráerőltetni másokra a saját hitének az előírásait, nem folynának bele a politikába,...

Ha pedig megpróbálják ráerőltetni másokra a nézeteiket akkor ne csodálkozzanak azon ha kritika fogja érni azokat.

Itt az oldalon egyébként sokkal kevesebb vitába kerülsz már pusztán akkor is ha nem teszel hazug állításokat mint például, hogy Isten bizonyítottan létezik, a Torinói lepel hitelesége tudományosan elfogadott, evolúció nem bizonyított és hasonlók. Ezenfelül tovább csökkentheted a viták számát ha a hitedet, véleményedet úgy adod elő, hogy az a te hited, véleményed.

Nem ők a modernkori farizeusok. Ők csak szimplán ateisták.

Farizeus az, aki képmutató módon keresztény. Akik "felemésztik az özvegyek és árvák vagyonát, de közben nagyokat imádkoznak." Akik verük mellüket, hogy ők aztán betűről tudják a Szentírást, közben meg "az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget elhanyagolják." Akik "a szúnyogot kiszűrik, a tevét meg lenyelik." (Mt 23, 1-36)

Sok ilyen magát kereszténynek valló van sajnos.

Az, amit új ateizmusnak szokás hívni, az némileg több, mint szimpla ateizmus – ami valamiféle természetfeletti entitás létezésébe vetett hit hiánya –, ebben már van némi ideológia, társadalmi célkitűzés is.

A farizeus szót nem nagyon értem. Oké, hogy eredetileg a zsidó vallási előírásokhoz és elvekhez a leginkább ragaszkodó zsidók voltak, kvázi a legvallásosabb, leginkább fundamentálisabb zsidók voltak, de értem, hogy a szót itt átvitt értelemben használod. A farizeus jelenti a képmutatást, álszenteskedést is, de valahogy ezt sem nagyon tudom az új ateizmushoz passzintani.

> Kíváncsiak ránk, aztán kritizálják a válaszainkat amik nem voltak kielégítőek számukra.

Így van. De ez nem képmutatásból fakad.

Vegyünk egy példát, mondjuk Káin és Ábel történetét. Ábel juhpásztor volt, ő bárányt áldozott. Káin földműves volt, ő gyümölcsöket. Isten kegyesen fogadta Ábel áldozatát, Káinét meg nem. Hogy most utána Káin haragra gerjedve megölte a testvérét, az egy következmény. A kérdés, hogy igazságos és szerető volt-e Isten ebben az esetben? Káin talán nem dolgozott-e meg ugyanúgy a termésért, mint Ábel a juhokért? Káintól talán kisebb áldozat volt-e a munkája gyümölcsének egy részét áldozatul felajánlani, mint Ábeltől a bárányokat?

Én úgy vagyok vele, hogy ha két embertől kapok ajándékot – ráadásul nem az életem múlik rajta, nem leszek attól több vagy kevesebb, hogy ki milyen ajándékot ad –, akkor mindkettőt tisztelettel elfogadom és megköszönöm. Lehet, hogy az egyik ajándék nem annyira tetszik, vagy egyáltalán nem tetszik, de ha látom a másikon, hogy szívből adja, akkor méltányolni fogom az igyekezetét. Függetlenül attól, hogy ajándék tárgya pontosan mi is, az ajándékozás, mint gesztus kedves lesz a számomra. Fontos, hogy nem csak meg fogom játszani az örömöt, hanem tényleg örülni is fogok, hogy a másik gondolt rám, időt, pénzt, energiát szánt a megajándékozásomra, annak ellenére, hogy ügyetlen módon – akarata, szándéka ellenére – sikerült számomra nem annyira tetsző, vagy haszontalan ajándékot választania. Pedig én egy hibáktól és bűnöktől nem mentes, gyarló ember vagyok, de még bennem is van ennyi szeretet és igazságosság.

Számomra nehezen összeegyeztethető Káin és Ábel története – de tudnék még néhány másik példát hozni a Bibliából – és az Istenről kialakított és vallott azon képre, hogy Isten végtelenül jó, igazságos és szerető.

~ ~ ~

És emiatt kíváncsi vagyok. Kíváncsi vagyok, hogy hogy látja ezt a képet egy hívő, benne miért nem keletkezik az ellentmondás érzése, ő hogy látja az adott történetet, mit gondol máshogy, miért gondolja máshogy. Hátha van ennek más olvasata és én látom rosszul a dolgot. Kíváncsi vagyok, ahogy nem vallási kérdésekben is – a politikától a művészetig, a filozófiától a tudományig – kíváncsi vagyok, hogy mások hogyan, miért gondolkodnak máshogy, mint én.

És kritikus vagyok, ha kell. Ha a másik válaszában azt látom, hogy következetlen, átgondolatlan, logikátlan, vagy hogy a másik mellébeszél, érvelési hibákat követ el, na adj' Isten valótlanságok állít, akkor ennek természetesen hangot fogok adni kritika formájában. Nem pusztán vallási természetű kérdésekre adott válaszoknál, hanem bármilyen témájú válaszoknál.