Van bármiféle értelme a (teista) vallásoknak?

Sok bolond nem tudja jódolgában miben higyjen.

Isten se létezik mégis ha vki meghallja tőlem idősebb. 1ből mondja h mondhatok iet. ártott nekem?:D

Az h ennyi elvakult ember van az földrajzilag változó ahány kultúra annyi vallás.

Én rühellem nagyon az egészet. mondjuk nem is izgat különösebben mert pogány vagyok.

18/F

Első: Asatrú, tengri vagy wicca? :)

Kérdező: Szerintem semmi, illetve elméletben annyi, hogy "jóra" nevelje az embereket, másrészt viszont a gyakorlatban ez egyrészt nem mindig jön össze, másrészt meg ezzel együtt hajlamos lenevelni a gondolkodásról és birkává tenni, hogy kövesd a "lelki vezetőid" minden szavát... szóval nem jó. Túlságosan is hasonlít a politikához. :D

Materiális szempontból semmi értelme nincs. Sőt, jónak, önzetlennek lenni sincs értelme (sokak szerint ezek nem is létező fogalmak). Persze a törvények nem értelmetlenek, mert megvédenek minket a többi embertől, de ha van rá lehetőségünk megszegni őket, és ez előnyhöz juttat minket, akkor nincs értelme betartani őket.

Más szempontból viszont: csak a vallásnak, Isten követésének van értelme, és minden más értelmetlen.

20.18

Nem tartozom semmihez. elvégre a pogány vallásokat is hülyeségnek tartom.

Az a biztos ha nem keresztelik meg az embert.

Az értelme nem a teremtés, hanem az, hogy a hívők céltudatosabbak, türelmesebbek, békésebbek, egészségesebbek, stb. (Persze ezt ki is használták nemegyszer.)

A különbségek oka az, hogy az emberek (társadalmak, korok) is különbözőek. (Szerintem ezért kár ragaszkodni manapság pl. az Ószövetséghez, mert irdatlan nagy marhaságok és undorító dolgok is vannak benne.)

"jónak, önzetlennek lenni sincs értelme (sokak szerint ezek nem is létező fogalmak)."

Már hogy a fenébe ne lenne? Még tisztán evolúciós szempontból, az állatvilágban is hasznos az önzetlenség, az embereknél meg aztán főleg. Míg ugyanis az állatoknál sokszor csak a gének továbbörökítésének biztosításáról van szó, addig az embereknél a ráció és a józan ész és is azt diktálja, hogy segíteni kell egymásnak és össze kell fogni, rendezett életet élni, mert különben anarchia lesz és fejetlenség, ami senkinek sem jó - önmagában pedig a legerősebb és a legrátermettebb is hamar elbukik, viszont ha összefognak, a gyengék is sokra vihetik.

Kérlek, gondolkodj kicsit, mielőtt ilyen butaságokat írsz.

"ha van rá lehetőségünk megszegni őket, és ez előnyhöz juttat minket, akkor nincs értelme betartani őket."

Lásd feljebb, ez csak akkor igaz, ha az ember elég hülye és rövidlátó ahhoz, hogy ne gondolja át az összefüggéseket. Bár tény, hogy sajna ez elég sokakról elmondható - épp ezért kell értelemre nevelni mindenkit.

"Más szempontból viszont: csak a vallásnak, Isten követésének van értelme, és minden más értelmetlen."

És ugyan hogyan bizonyosodsz meg afelől, hogy Isten mit akar? Biblia? Na ne (az nem Isten, aki tömegmészárlásokat hajt végre és rendel el). Ima? Na ne (ki ezt vél "hallani" tőle, ki azt...). Akkor mi marad...?

"Már hogy a fenébe ne lenne? Még tisztán evolúciós szempontból, az állatvilágban is hasznos az önzetlenség, az embereknél meg aztán főleg. Míg ugyanis az állatoknál sokszor csak a gének továbbörökítésének biztosításáról van szó, addig az embereknél a ráció és a józan ész és is azt diktálja, hogy segíteni kell egymásnak és össze kell fogni, rendezett életet élni, mert különben anarchia lesz és fejetlenség, ami senkinek sem jó - önmagában pedig a legerősebb és a legrátermettebb is hamar elbukik, viszont ha összefognak, a gyengék is sokra vihetik.

Kérlek, gondolkodj kicsit, mielőtt ilyen butaságokat írsz."

amiről beszélsz az nem önzetlenség, és nem jóság, hanem pont hogy önzőség.

Kérlek, gondolkodj kicsit, mielőtt ilyen butaságokat írsz. :)

A teizmus, theizmus (a gör. theosz, 'isten' szóból) filozófiai és vallási szemlélet, amely a személyes, mindenható Istent vallja a mindenség teremtőjének, fenntartójának és gondviselőjének. Ellenéte az ateizmus, mely tagadja Isten létét, szemben áll vele az Isten személyes voltát tagadó panteizmus és a gondviselést tagadó deizmus.

A teizmus az az istenfelfogás, amely Istent szuverén és személyesen cselekvő lénynek tekinti; de a deizmussal ellentétben feltételezi Isten állandó, aktív jelenlétét a világban (a teizmus fogalmát a 17. században alkották meg azzal a szándékkal, hogy az ateizmus elhárítása végett megfogalmazzák a különböző vallások közös istenfelfogását). A teizmus istenfelfogásával kapcsolatban -- amelyet a katolikus istentan általánosságban elfogad, míg az evangélikus teológia erősebben bírál -- azt az alapkérdést kell felvetni, hogy ez az istenfelfogás a ,,természetes teológia'' produktumának tekinti-e magát, tehát a teológia olyan fajta filozófiai alapvetéséhez tartozik-e, amelynél elvonatkoztatnak Isten kinyilatkoztatásától, vagy pedig a kinyilatkoztatás filozófiai (módszeres, kritikai) reflexiója és értelmezése kíván lenni. A filozófiai, a kinyilatkoztatástól elvonatkoztató teológia eljut ugyan mindennek az alapjához (

istenbizonyítás), de csak a megismerhetőségen túli, megközelíthetetlen messzeségbe húzódó horizontként. Az ilyen metafizikai istenmegismerés számára Isten a lényegénél fogva ismeretlen lény marad; a teljességgel abszolút lényről alkotott emberi fogalom ,,üres'' marad. A teista metafizika, amely nem jut el Isten lényegéhez, nem is tud pozitív kijelentéseket tenni Isten lényegi tulajdonságairól. Ezen az alapon kell bírálni annak a naiv teizmusnak az istenképét, amely úgy véli, Isten tulajdonságainak (mindenhatóság, mindentudás stb.) elvontan kialakított fogalmaiból és Isten gondviseléséből kikövetkeztetheti Istennek a világhoz való viszonyát, és ebből kiindulva állítja, hogy Isten fizikailag beleavatkozik a világtörténelem és az emberi történelem lefolyásába. Ez a bírálat természetesen fokozott mértékben érvényes az ideologikus teizmusra, amelyet uralmi viszonyok stabilizálása céljából tartanak fenn és amelynek a létezését nem lehet vitatni. Ezzel szemben a kinyilatkoztatás filozófiai vizsgálata és értelmezése, ami már a Szentírásban is több helyütt megtalálható, nem jelenti Isten eltárgyiasítását és eldologiasítását, hanem csak annyiban kezeli Istent tárgyként, amennyiben kinyilatkoztatott igéjében maga tette magát tárggyá. Isten ,,tulajdonságai'', amelyek a világhoz való viszonyában mutatkoznak meg, az emberiséggel vállalt részvevő szolidaritásából olvashatók le; a dogmatikailag megfogalmazott tulajdonságok annak kifejezései, hogy Isten alapvetően különbözik a világtól. E tulajdonságokban az fejeződik ki, hogy Isten ,,magában'' független a világtól és végtelenül felette áll, azt azonban nem mondják ki, milyen értelemben és milyen mértékben tette magát Isten a világtól és az embertől függővé. Az analogia entis-szel kapcsolatos megfontolások és a mindig nagyobb Istennek titokként való értelmezése nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a teológiai teizmus mindig helyesbíteni tudja magát.

Persze, hogy van értelme. Már csak azért is mert teljesen másképp éli az életét az az ember, aki hite szerint Isten "gyermeke" és célja, feladata és felelőssége van, mint az aki nem hisz ilyesmit.

Ezzel nem azt akarom mondani hogy az ateista emberek életének nincsen célja és értelme, ugyanis Isten nem hívőket és ateistákat teremtett, hanem embert, és minden ember életének ugyanaz a célja és értelme. Csak Isten nélkül ezt nehezebb megtalálni, kibogozni, és megérteni.

A vallás célja elsődlegesen sosem az volt, hogy természettudományos válaszokat adjon a teremtésre, és ez nem úgy működik, hogy az emberek akkor még nem tudtak annyit. Azok az emberek bizonyos szempontból jóval többet tudtak, mint mi, mert mint írtad, távcső nélkül rengeteget tudtak a csillagászatról, nem használtak papírt a hétköznapi életben, de jártasak voltak a matematikában, és az ókori nyelvek egy sokkal érettebb gondolkodásmódról árulkodnak, mint az elkorcsosult modern nyelvek.

Az emberiségnek vagy egy közös hagyománya. Aki ezt ismeri és ennek a fényében olvassa a szent könyveket, az tudja hogy a lényegi mondanivalójukban nincs különbség. Ha letisztult elmével meditálsz, imádkozol, és folyamatosan megvizsgálod a szíved, rá tudsz csatlakozni az isteni erő forrására. Nem fogsz belőle más dolgokat kihallani, azt csak az elvakult szívvel, tisztátalan gondolatokkal, erős indulatokkal telt emberek hallják másképp.

Így lett a kereszténységből ,ami a szeretet vallása (kellene hogy legyen) az, ami. De ez nem a vallás hibája.

Freya