Keresztények! Miért vagytok ennyire magabiztosak, hogy nektek van igazatok, és nem az Őrtoronynak, vagy a mormonoknak? Vagy pedig a Buddhistáknak? Ők tudomásom szerint nem is háborúztak még a vallás nevében...

Megmondom miért van ez - vallástól függetlenül.

Az ember amikor megszületik, csak egy üres lap, a fejében nincsen tartalom. Aztán ahogyan telik-múlik az idő, a feje elkezd feltöltődni mindenféle információval. A nagy, sötét üresség helyét átveszi a tartalom. És most jön a csavar a történetben.

Az ember ezt a tartalmat elkezdi úgy azonosítani, hogy "ez vagyok én". És innentől kezdve már nem olyan egyszerű belátni, ha az identitásának az alapja esetleg ingatag, mert azzal a saját létezésének a talapzatát kezdené el megingatni. Ha ez a talapzat összedől, az egyén mentálisan összeomolhat.

Persze előfordul, hogy mondjuk egy különösen nagy csalódás hatására átértékelje valaki a saját alapvető világnézetét, és választ egy másikat, de a többségnek inkább az a módszere, hogy nem vesz tudomást a kellemetlen tényekről. A vérmesebbje megpróbálja megsemmisíteni az ellenvéleményeket, vagy azok megfogalmazóit.

Kedves Kérdező

Jehova Tanúi keresztények.

Az őrtorony, egy Biblián alapuló folyóirat. A hű szolga, a Bibliából kiválaszt egy témát, és ezt nagyító alá teszi.

PL: Téma lehet az emberi kapcsolatok, a házasság, az erkölcsi életforma, gyereknevelés, stb

Megvizsgálják, hogy Isten mit mond ezekről a szavában. Miért, és hogyan lehet, vagy kell kell betartani ezeket.

Ezt pedig együtt a gyülekezet tagjai áttanulmányozzák, és igyekszenek betartani.

Ezért nem az őrtorony az igazság, hanem a Biblia.

A buddhisták háborúztak a vallás nevében, muszlimok ellen. A rohingyák tudnának mesélni.

Egyébként pedig akinek élő kapcsolata van Istennel, annak nem kell több bizonyíték.

#4: Tehát ugyanahhoz a valláshoz tartoznak, mint a katolikusok, evangélikusok, reformátusok, unitáriusok, ortodoxok? Mert ők, illetve mi keresztények vagyunk.

5

A "vallást" tekintve igen, csak a Tanítás más, ahogy Pál írta:

(Róma 10:2, 3) 2 Mert tanúsítom, hogy buzgón szolgálják Istent, de nem pontos ismeret szerint. 3 Mivel nem tudják, mi alapján tekint Isten valakit igazságosnak,. . .

Az első keresztények között is voltak, akiknek nem volt teljes, pontos ísmeretük. Ezért szükséges volt változtatni ezen, és megismerni a pontos és teljes igazságot.

Ilyen volt pl. Apollós nevű, alexandriai születésű, ékesen szóló zsidó férfi. Őt a testvérek maguk mellé vették, és még pontosabban megtanították arra, amit tudni kell.

Az első nagyon jól megfogalmazta de talán még ki lehetne egészíteni még egy ponttal amit egy másik válaszoló hozott fel.

"Egyébként pedig akinek élő kapcsolata van Istennel, annak nem kell több bizonyíték."

Az emberi agy lenyűgöző és sokan ki is használják ezt, hogy olyan élményekben részesítsék a másik embereket amik nem reálisak de a megfelelő körítéssel el lehet érni, hogy azt higgyék.

De persze ez nem csak úgy történhet, hogy valaki szándékosan manipulálja a másikat hanem lehet eltanultan és hittel is csinálni ezt.

De sokszor van olyan is, hogy az emberek saját maguknak "idéznek elő" élményeket vagy magyarázzák bele lényegében hétköznapi eseményekbe azt, hogy ott valamilyen természetfeletti dolog történt.

Ezek után ők úgy érzik, hogy bizonyítva van a hitük. Abba nem gondolnak bele, hogy sok másik embernek is bizonyítva van a hite ilyen módon csak ők egy teljesen másik istenségben, istenségekben vagy egyéb természetfelettiben hisznek.

Ha pedig ilyen hited van akkor miért merülne fel, hogy tévedhetsz? hiszen úgy hiszi, hogy vele kapcsolatba lépet az amiben hisz. Ezzel igazolta neki azt, hogy jó úton jár.

Én mondjuk ezt a keresztényeknél például mindig furcsának találtam mert rendszeresen szoktak azzal jönni, hogy hinni kell és nem tudni, Isten a hitet várja el erre ezt felborítva majd az istenük leáll trécselni velük. Akkor most hit kell vagy tudás?

A másik probléma ezzel pedig, hogy tartalmaz egy elég komoly beképzeltséget is mivel sok hívő volt van akik addigi életükben pusztán csak hittek rendesen mindenféle kapcsolat nélkül. Erre jönnek valakik akik azt hiszik, hogy felvette a kapcsolatot velük az istenük közvetlenül. Tehát miben jobbak ők, hogy velük van kapcsolat és miben rosszabbak mások?

A Biblián alapuló keresztény vallás sarokköve az Isteni kegyelmen alapuló üdvösség. Semmilyen más vallásban nincs ez jelen, a buddhizmusban sem, illetve alig hiszem, hogy a Jehova Tanúi vagy az ún. Mormon Egyház ezen az alapon állna, és attól tartok, hogy a magát kereszténynek mondó emberek jelentős számban sem ezen az alapon állnak.

Az igazi, biblikus kereszténységen kívül valahol minden más vallás azt tanítja, hogy az ember milyen cselekedetekkel éri el Istent vagy ha nem egyistenhívő vallás, akkor hogyan ér el valami idealisztikus állapotot. Tehát az ember "dolgozik meg" az üdvösségéért. Ez azt jelenti, hogy végül mindenki maga fizet a saját bűneiért, akár olyan módon, hogy jócselekedetekkel ledolgozza őket, akár úgy, hogy szenved miattuk (pl. karma, tisztítótűz).

A Biblia azonban egyértelműen fogalmaz ebben a kérdésben: a bűnt, akármennyi bűnről is legyen szó, csak egy módon lehet "ledolgozni", a ártatlanul és önként vállalt vér kiontásával járó halállal, vagyis a teljes pusztulással (Róm 6:23). Szenvedéssel, jó cselekedetekkel nem lehet kibújni a halálos ítélet alól, ami mindenkin rajta van a saját bűnei miatt. De még a saját vérünk kiontásával járó halállal sem lehetséges ez, mert a bűneink miatt a vérünk nem ártatlan és nem tiszta.

Ezért a kereszténységben nem az ember éri el Istent, és váltja meg magát, és szimbolikusan "száll fel a mennybe", hanem Isten száll le a mennyből, ő keresi meg az ember, és ő hal meg az ember helyett.

Látható, hogy a legtöbb vallás Istene egy olyan úr, aki benyújtja a számlát, sőt, még "meg is nyomja a ceruzát" a szolgái bűneiért. A kereszténység Istene azonban egy olyan Úr, aki szolgává válik, és az életét adja az szolgákár, teljesen kifizeti az ember számláját (az ember bűnei büntetését), vagyis Isten egyoldalúan szenved és hal meg az emberért, anélkül, hogy az ember bármi jót tett volna ezért.

A keresztény Isten nem azért ad jó dolgokat, mert megérdemeljük vagy kiérdemeljük, ugyanis a Biblia szerint amit érdemlünk (minden ember, aki valaha vétkezett, én is te is), az a halál, a teljes megsemmisítés.

Az Isten ajándékként adott kegyelme azonban viszonzásra vár, ha valaki valóban megérti a kegyelmet, és kereszténnyé válik, az nem marad tétlen, hanem jó gyümölcsöket fog teremni, sok jó cselekedetet hajt végre. Ahogy egyházunk egyik tanítója fogalmazta meg: Nem jó cselekedeteink miatt vagyunk megváltva, de jó cselekedetek érdekében vagyunk megváltva. Viszont az üdvösség elnyerése után sem a cselekedetei miatt marad elfogadható az ember Isten számára, hiszen továbbra is fog hibázni vagy időnként bűnt elkövetni, és egy szent és tökéletes Isten előtt egyetlen bűn is végzetes lenne. Mindig is csak Jézus ártatlanul, miattunk átvállalt halála lesz az az egyetlen elfogadható indok Isten előtt, ami miatt bárki megváltott maradhat (és persze megváltottá válhat).

Vagyis összafoglalva: A kereszténység az egyetlen vallás, amelyben nem az ember üdvözíti önmagát saját erejéből, hogy dicsekedhessen azzal, amit ő ért el, hanem Isten száll le mennyből, és ő maga keresi meg és menti meg az embert. Ezért, mivel a kegyelemre minden ember rászorul, mivel minden ember vétkezik, minden emberi dicsekvés lehetetlenné válik. Maga Pál apostol mondja magát is beleértve, hogy "Különben vagyunk? Egyáltalán nem" (Róm 3:9), holott ő rengeteget szenvedett és rengeteg jó cselekdetet vitt végbe.

Az, hogy Isten kifizette a számlánkat, és továbbra is fizeti a hibáink és bűneink miatti számlát, amíg hűségesen vele járunk, amíg a reménység és bizalom megmarad bennünk őfelé, óriási felszabadítást eredményez, hogy ne legyen szükség tökéletesnek lennünk (ne legyen szükség perfekcionizmusra, hibártlanságra). Ha Jézus nem jött volna el, és nem tett volna le egy tökéletes, bűntelen teljesítményt értünk, amit a Jézusba vetett hitünk alapján Isten nekünk tulajdonít, akkor egy tökéletesen bűntelen élet lenne szükséges az üdvözüléshez. De "ahol az Úr lelke, ott a szabadság" (2Kor 3:17), vagyis a keresztényeket nem köti már a törvény betűje, ami csak a halálos ítéletre emlékeztet állandóan, hanem a Lélek szabadságában járhatunk. Ja Jézus nem jött volna el, akkor minden emberi lélek elveszett volna.

Tanulság? Hagyjuk abba a saját erőből való értelmetlen küszködést, és hagyjuk abba a dicsekvést, hogy melyik egyház miért tartja különbnek magát a többinél. Senki nem különb senkinél, mind egy csónakban evezünk, mindenkinek szüksége van a kegyelemre. Az Isteni kegyelem nem kívülről, törvények és szabályok által, hanem belülről a hit által formál át egy olyan jelentőségteljes életre, amelyet a magunk erejéből vagy külsőleg ránk erőltetett szabályok és törvények által sosem tudnánk elérni. Azonban a Isten iránti hálából és Isten folyamatos megbocsátása révén tényleg lehet egy olyan életünk, ami sok embernek áldást hoz azáltal, hogy megismerik Istent.

Ezért a dicsőség Jézusé örökkön örökké.

üdv, a javuló Stefán