Miért éppen az hal meg, aki a legjobban akar élni, és a leginkább megérdemelné, hogy éljen? És akik megérdemelnék a halált, azok élnek tovább! Mi értelme van ennek? Mi az igazság?

"ISTEN ÚTJAI KIFÜRKÉSZHETETLENEK"

Vagy pedig:

Kifürkészhetetlenek, de nem Isten útjai...

Mérget vehetsz rá:

Bárki válaszol, VIGASZT talán kapsz rá, MAGYARÁZATOT nem.

Na erről a kérdésről ez jutott eszembe:

https://www.youtube.com/watch?v=qKePV71ngpw

xD

Az igazság Odaát van.

Ott nincs ismeretlen , sem hamis. De igazán az értékeli, aki mindvégig kitart. Ők értékelik ezt igazán, akik meghaltak. Hiszen nem haltak meg, csupán számunkra létezik a halál. Azért élünk, hogy megtapasztalva az életet meghaljunk. De ez nem szomorú dolog, hiszen így tanuljuk meg értékelni is az életet. Halál nélkül az élet értéktelen lenne.

Aki megérdemelné a halált, de tovább él, az lehetőséget kap arra, hogy megbánja a bűneit és megtérjen; ne pedig úgy haljon meg, hogy aztán pokolra kerüljön.

Aki pedig jó ember volt, és megsiratják, hogy élhetett volna még, Isten szempontjából talán a legjobbkor hal meg, a küldetése beteljesítése után, sok szeretettel, bűneit (melyek nem olyan szörnyűek) megbánva. Persze, hogy űrt hagy maga után, hiszen szeretett, és őt is szerették.

Csak a jók mennek el; a gonoszok szörnyű halált halnak, és meg sem siratják őket.

#4.

Csalódást kell okoznom: értik...

ma 16:19

A kérdések nem ezt mutatják.