A logikátlanság kizárja a létezést?

Attól függ, minek a létezésére vagy kíváncsi.

A kvantumvilágban a részecskék tulajdonságai eléggé zavarba ejtőek, pl. a kétrés kísérlet alapján úgy tűnik, hogy az elektronok egyszerre több helyen is tudnak lenni. A klasszikus (newton-i) fizika alapján ez logikátlan, mégis lehetséges, csak nem ott!

“A logikátlanság kizárja a létezést?”

Szerintem inkább az önellentmondás a jobb szó rá.

Például nem látom miért volt logikus dolog Bélát írnod a kulcsszavak közé, de ez mégsem akadályozza meg a kérdés vagy a kulcsszó létezését.

Viszont ha valaki mondjuk azt mondja ,hogy szereti a kutyákat és rendszeresen nyúz élve kutyát akkor a kettő üti egymást. Nem férnek össze, önellentmondás. Maga a személy létezhet, de az egyik tulajdonsága “nem létezhet” benne, nem tud létezni mert kizárja a másik (most az egyszerűség kedvéért tekintsünk el olyan esetektől minthogy az illető beteg s nincs tisztában azzal ,hogy árt a kutyának vagy kényszerítve volt stb, most nem ez a lényeg).

Nincsen ilyen viszony a létezés és a logika között. A logika arra való, hogy kezdeti igaz állításokból és következtetési szabályokból újabb igaz állításokkal bővíthesd a meglévő tudásod. A logika aktuális tárgya lehet bármilyen létező vagy nem létező dolog. A matematika például nem anyagilag létező , hanem absztrakt koncepciókkal foglalkozik, de a tételei és bizonyításai megfogalmazhatóak a logika nyelvén, így például a tételbizonyítás automatizálható. Továbbá nem csak egyféle logika létezik, egy adott logika teljesítőképessége és korlátai függenek a típusától. Egyes logikákban számunkra egyszerű igazságok kifejezése is nehéz vagy lehetetlen, például térbeli vagy időbeli kifejezések. Vannak igaz állítások, amik annak ellenére igazak, hogy egy adott logika szabályai alapján nem lehetséges a bizonyításuk.

Ami létezik, vagy igaz állítás, nem feltétlenül következik egy adott logikai rendszerből, ugyanakkor a logika szabadon vizsgálhat egyáltalán nem létező tárgyú állításokat, mivel maga is absztrakt.