Az ateisták szerint mennyit ér egy halandó (emberi) élet?

@10:

Nem teljesen értem, hogy lehet ennyi pipád, ennyi logikai bukfencet és értetlenséget fél-egy pipás emberek is csak ritkán hordanak össze.

- Ateista nem egyenlő kapitalista

- Nem beszélsz minden ateista nevében

- Amikor emberi élet értékéről beszélünk, eszmei értékre gondolunk, nem anyagira

- Anyagi értéket is sokféleképpen lehetne hozzárendelni egy emberhez, nem csak az általad bemutatott módon

- Nem mondhatjuk, hogy minden élet x-et ér, ha még az általad bemutatott módszer is egy y - 10y, azaz az elejétől végéig tízszeres nagyságú tartományon mozog

- És ennek semmi köze a statisztikailag elhanyagolható emberekhez

- A mindent lefedő, általános érvényű kijelentések lényege az, hogy... meglepő lesz... mindent lefednék, hiszen általános érvényűek. Azaz, ha MINDEN ember élete X értékű, akkor eleve nincsenek statisztikai ingadozások, elhanyagolható dolgok. Itt vannak.

Konkrétan nehezemre esett elolvasni a hozzászólásod, olyan szinten zagyvaság.

@13: Nem, aki pontosan érti, miről van szó, mégis értetlenkedik, az te vagy. És nem áll jól.

Ha valakinek nem létezik emberi élet eszmei értéke (meg eszmei érték, mint olyan), annak a válasza erre a kérdésre, ha szeretné érteni és annak megfelelően válaszolni, az, hogy nulla. Semmi. Nyista. Nincs.

Aztán azt te sem gondolod, hogy egy olyan soklépcsős dolog, mint a te értékmeghatározásod, aminek alapján egyes emberek értéke igen jelentősen eltér - hiszen a termelt és fogyasztott javak még "átlagember" esetén is földrajzi helytől függően nem több száz, de több ezer százalékos eltérést mutatnak, az a világ legtermészetesebb dolga, hogy a szerveinek állapota teljesen eltérő csomó minden függvényében stb stb.... - párhuzamba hozható azzal, hogy átlagosan egy embernek hány lába van.... Ugyanmár. Kapd össze magad.

Vagy értetlenkedj tovább, ha menőnek gondolod (amúgy nem az), nekem mindegy végülis.

Az ateisták nyilván nem egységesek ebben a kérdésben, tehát ki így, ki úgy gondolkodik.

De had mondjak el egy érdekes dolgot: nekem úgy tűnik, hogy a vallásos embereknek keveset ér az emberi élet (nem mondom, hogy mindnek, de egy részüknek úgy tűnik, igen). Amikor ugyanis keresztény voltam, akkor lényegében azt tanították nekem, hogy mi csak átmegyünk ezen az életen, az igazi hazánk nem itt van. Vagyis ez az élet le van becsülve, ez csak arra jó, hogy felkészüljünk a mennyei életre/örök életre/túlvilàgra stb, ki miben hisz... Ez megmagyarázza azt az egyedi közömbösséget, ami a világban zajló kegyetlenség iránt van a hívőkben: ha meghal valaki, az a vallásosok szerint szomorú, de nem a legnagyobb tragédia, mert a lényeg az, hogy az ember halála után hová kerül. Ezt egyébként konkrétan hallottam is, hogy nem az első halál a szomorú, mert abból van feltámadás, hanem a második, mert abból nincs. Ugyancsak megmagyarázza azt is, hogy egyesek miért mondanak le bizonyos földi örömökről, miért minősítenek bűnnek lényegtelen dolgokat: mert nekik nem fontos ez az élet, nekik az a fontos, hogy haláluk után hová kerülnek.

Nos, én agnosztikusként ellenben azt mondom, hogy bizonyíthatóan egy életünk van: ez. Ezért ezt teszem az első helyre. Hogy halálom után mi lesz, azt nem tudom.

> Az ateisták szerint

Az ateisták sokfélék. Két ateistának lehet egymással homlok egyenes ellentétben álló értékrendje, világnézete. Abból, hogy valaki nem hisz Istenben, abból nem következik kényszerítő erejűen, hogy minden másról ugyanannak kellene, hogy legyen a véleményük.

> Az ateisták szerint mennyit ér egy halandó (emberi) élet?

Nem az ateisták szerint, hanem szerintem – aki amúgy történetesen ateista – nem értelmezhető az emberi élet értéke. Nincs az a pénz, ami többet érne egy ember életénél. Ha ezzel ellentétes véleményt fogadnánk el, abból borzalmas következményekkel járó következtetéseket lehetne levonni. (Lásd lentebb.)

> Illetve melyik embernek ér többet az élete?

Szintén nem összehasonlítható. Az emberek társadalmi hasznossága pl. összevethető. Nyilván meg is jelenik ez, bár két ember ugyanúgy heti 40 órát áldoz a szabadidejéből arra, hogy a tudását, képességeit eladja, munkát végezzen, mégis más a fizetése, más a társadalmi megítélése. De ez a különbségtétel a társadalmi hasznosságot méri össze, nem az emberi élet értékét.

> Tehát akkor egy sorozatgyilkos aki még csecsemőket is ölt, ugyanannyi értékkel bír az élete, mint egy olyan emberé aki egész életében segítőkész, és kedves volt másokkal.

Igen. Az élete ugyanannyi értékkel bír. De te sem az életéhez való jogában teszel különbséget másokkal szemben, hanem a többi emberre gyakorolt hatása alapján. Ez alapján lehet, sőt kell is különbség tenni, csak nem tehetjük meg ezt mércéjéül az emberi élet értékének.

Ha kimondanánk azt, hogy mondjuk száz világhírű feltaláló, vagy száz világhírű orvos élete együttvéve többet ér, mint egy alkoholista, agresszív hajléktalan élete, ha ezt elfogadnánk morális alapvetésként, akkor abból az következik, hogy ezt a bizonyos hajléktalant nyugodtan fel lehet áldozni ezen száz nagyszerű ember életének meghosszabbítása, az életminőségének a növelése érdekében. (Mondjuk a hajléktalant megfertőzzük egy gyógyíthatatlan betegség kórokozójával, ezzel hozzájárulva a gyógymód kifejlesztéséhez.) Sőt nem csak fel lehet áldozni azt a hajléktalant, hanem igazságtalan mulasztás lenne nem feláldozni.

De ezen elv mentén mindig le lehet néhány embert szalámizni a társadalomból – akár önhibájukból, akár önhibájukon kívül váltak „értéktelenné” –, hogy a rátermettebbek, a társadalom számára hasznosabbak javát szolgálja. Ha ez szokásunkká válna, akkor az nem csökkentené, hanem kimondottan növelné a világunkat jellemző igazságtalanságokat, egyenlőtlenségeket.

Szóval röviden: Az emberi élet értékét nem méricskéljük, mert – ateistaként némi képzavarral élve – annak csak infernális következményei lennének.

Milyen a nem halandó emberi élet? Eleve miért kellett zárójelbe tenni, hogy (emberi)?

Válaszom a véleményem alapján:

Ha választani kéne két ember közül, hogy melyikőjük haljon meg például egy gyerek vagy egy sorozat gyilkos akkor feltehetően az emberek nagy része a sorozat gyilkost választaná és még egy pillanat sem kellene hozzá. Ezáltal kijelentve, hogy a gyilkos élete kevesebbet ér a tette miatt (és valószínűleg a kor is közre játszana).

De mi lenne ha tudnánk előre, hogy nem az az ember fog elkövetni bűnt hanem egy leszármazottja. Akkor ez az ő értékét befolyásolná?

Ilyen módon lehet, hogy egy borzalmas ember egyik leszármazottja vagy akár több is rettentően sok és fontos jót fog tenni. De ugyan ez lehetséges cselekedetekkel is. Egy apró cselekedetnek is lehetnek másokra nagyon jó és nagyon rossz hatásai is.

Ezzel azt próbálom elmondani, hogy egy ember értékét lényegében lehetetlen megmondani. De mindenkinek van egy saját értékrendje. Ebben rendszerint a család, barátok sokkal értékesebbek mint egy idegen például.

Szia

Melyen jó, hogy Isten nem ilyen mércével méricsgéli egy ember életének az értékét. Amikor Krisztus feláldozta magát az emberiségért, nem tett kivételt ember és ember között. Mivel mindenkinek csak EGY élete van, ezért mindenkinek a sajátja értékes. (Bár a legtöbb szülőnek a gyermekei élete talán még a sajátjánál is értékesebb)

De Krisztus nem így tekintett a saját váltságára, és Isten sem! Ők MINDEN embernek lehetőséget adtak. János ezt így írta le: "Mert az Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiát a világba, hogy megítélje a világot, hanem hogy a világ megmentésben részesüljön általa. Aki hitet gyakorol benne, nem kerül ítélet alá. Aki nem gyakorol hitet, már ítélet alá került, mert nem gyakorolt hitet az Isten egyszülött Fiának nevében." János 3:16-18. Az, aki ma nem hisz Istenben, holnap megváltozhat. Erre számos példa van.

Én, csak egy ilyen példát küldök, pár percben.

[link]