Mi a véleményed a következő megállapításról: "Mind egyenlő távolságra vagyunk Istentől és az igazságtól. Van, aki ellene fordul, van aki nem törődik vele és van, aki felé fordul." ?

Melyik istenre gondolsz kérdező ?

Mert 8000 és 12000 között van a különféle isteneknek a száma az írott történelem során.

Lehet nem ártana pontosan meghatározni, hogy mit is értesz távolság alatt.

Egy fizikailag nem létező valamitől például mindenki egyenlő távolságra van mert mindenki meghatározhatatlan távolságra van ha a fizikai távolságot nézzük.

De még sokféleképpen lehetne nézni, tehát nem ártana pontosan definiálni.

Azt sem ártana meghatározni közben, hogy hogyan lehet "távolodni" vagy "közeledni" Istenhez vagy, hogy miért nem lehet megtenni ezeket.

#10-es:

"Ha nem jött volna el Jézus, akkor ki/mi lenne?"

Akkor nem létezne kereszténység.

Az a szó, hogy keresztény, azt jelenti: Krisztus követője. Előtte csak zsidó vallás volt és az Ószövetség és persze sok más pogány vallás is létezett.

A vallások isteneiben nem hiszek. Ha viszont létezik egy vallásoktól független Isten, akkor viszont nem foglalkozom vele, mert a létezésének a világra semmilyen hatása nincs. Az események anélkül folynak, hogy ő beleavatkozna azokba. Sőt, azt gondolom, hogy a világ alapvetően determinált, a szabad akarat nagyrészt csak illúzió (vagy lehet, teljesen az). Már előre el vannak döntve az emberi sorsok, hiszen ha egy gyerek megszületik, akkor a földrajzi elhelyezkedése, az intelligenciája, a külseje a környezete mind-mind meghatározza előre, hogy ő merre fog tartani/vagy merre tarthat az életben. Ha a szélsőségeket nézzük, akkor egy szép, gazdag, amerikai családba születő gyerek sorsa már előre le van determinálva: milliók fogják követni a közösségi médiában, elit egyetemre fog járni, és sikeres lesz. Míg egy szegény afrikai faluba (nyomornegyedbe) születő gyerek talán a tinédzserkort sem fogja megélni, mert meghal valami fertőző betegségben, vagy az éhségtől. Ugyanígy le van determinálva egy szellemi fogyatékossággal születő gyerek sorsa is, ahogy egy olyané is, aki zseninek született. Ha létezne egy gondviselő istenség, akkor minden ember egyenlő esélyekkel születne, akiknek aztán a sorsa a döntései következtében elágazna. De nem ezt látjuk. Egyesek előnyökkel, mások hátrányokkal születik. Az előnyökkel születők általában előbbre is jutnak az életben, a hátrányokkal születők hátul maradnak. Van a kettő között átmenet, de az ritkább.

Végül egy életbölcsesség, amit nem tudom már kitől hallottam, de általában igaz:

"Add oda a szegénynek a pénzt, és kifolyik a kezéből! Vedd el a gazdagtól a pénzt, és visszaszerzi azt!"

Üdv. egy agnosztikus.

Még valami. Nem állítom, hogy nálam az igazság, de volt vallásos korszakom, szóval tudom milyen a vallásos élet. Szerintem nem olyan fekete-fehérek a dolgok, mint a hívők hiszik. Persze joguk van abban hinni, amit akarnak. Én a vallások isteneiben nem hiszek (persze ettől még létezhetnek/létezhet valamelyik hiszen nincs bebizonyítva pl. Visnu nem létezése) de ha van Isten, inkább a vallásoktól függetlennek képzelem, mert a vallásokat emberi elképzeléseknek tartom. Az persze érdekes lenne, ha kiderülne, hogy van Isten, és egyeseket segít, másokat nem. Istent ebben az esetben lehetne jónak mondani? Nos, én nem foglalok állást, de itt egy cikk amely igen, ez a kereszténység nézőpontjából íródott:

[link]

#17 voltam.

Bocs, de még valami idekívánkozik. Egyesek - ha jól emlékszem - a szenvedést a halál utáni elbírálással hozzák összefüggésbe. Tehát, hogy minél többet szenved valaki, annál nagyobb jutalomban lesz része. Meg valami olyasmit mondanak, hogy az Isten azt akarja megmutatni, hogy aki jó, az rossz körülmények között is jó, aki meg rossz, az a jó körülmények között is rossz - Jeremiás könyve egyik látomását így magyarázták.

Nos, az én angosztikus-szekuláris gondolkodásom szerint borzalmas, ha valaki úgy éli le az életét, hogy az rossz, mondjuk egész életében szegény, majd éhen hal. Ebben a világban nagyon sok jó (is) van, és szerintem az, aki ezt nem tudja élvezni valami olyat veszít, amit nem lehet kárpótolni.

Pont ebből fakadóan nekem nem vonzó a Túlvilág. A Túlvilágon (ha van ilyen) ugyanis úgy gondolom, hogy az ember elveszíti azt, ami emberré teszi, vagyis a vágyat. Ha oda kerülnék, már nem vágynék arra, hogy megnézzek egy animét, mert a Túlvilágon nincs Toei Animation stúdió, mivel a holtak nem néznek animéket. A Túlvilágon nincsenek pizzériák sem, mert a holtak nem esznek, így nem vágynak egy pizzára sem. Mondhatják ugyan, hogy ők élnek, de lényegében halottak, hiszen a vágy, ami emberré tette őket, már halott bennük. Persze, ha ez volt a céljuk, akkor elérték, amit akartak.

Vitatható, hogy ilyen élet nekem kellene-e. Semmi kaland, semmi kihívás, semmi vágy. Ott valószínűleg nem ugranék ki a bőrömből örömömben, ha kapnék egy mangát, hiszen ott manga sincs. A küzdelmekkel teli, veszélyes, de ugyanakkor földi örömökben teljes halandó élet vonzóbb nekem.

#16

Ha valóban érdekel a zsidó és keresztény vallás közötti különbség, akkor itt el tudod olvasni:

[link]