Isten olyan mint a repülő spagettiszörny? Ha nem miért nem? Ha igen, miért igen?

Isten (ahogy a mainstream kereszténység hivatkozik rá, azaz: egy lény, aki csinál dolgokat és van egy fia: Jézus stb.) valóban hasonlít a Repülő SpagettiSZörnyre. Hiszen a RSSZ is egy lény, aki pl. "személyesen felelős a gravitáció működéséért" (utánanéztem), akinek a létezésében lehet hinni és nem hinni , és akinek követésének /nemkövetésének következtében a mennybe avagy pokolba lehet jutni.

Ez a két koncepció erősen hasonlít egymásra.

Van Isten egy értelmezése azonban ami sokkal jobban tetszik, és aminek sokkal több értelme van, mint az előbbieknek.

Isten, mint a világ, a valóság, az élet, a mindenség SZINONIMÁJA.

Hiszen abszolút valóságból csak egy van ugyanazt a valóságot éljük meg.

A valóság "mindenható", hiszen nem tudod a dolgokat másképp csinálni, mint ahogy a valóság azt megköveteli, bármi is legyen a valóság.

A valóság "teremti a világot" minden egyes pillanatban. Még csak teremtésről sincs szó, a valóság / világ szimplán "van". Mégis mivel a múltra emlékezünk és a jövőre nem, úgy érezzük, hogy dolgok keletkeznek és elmúlnak.

Kihangsúlyozom, hogy itt a valóságot és a világot a legtermészetesebb, legköznyelvibb értelemben értem. A valóság, ami mindent is magába foglal. Az, ami van, ami most van, ami a való. Igazságnak is hívhatjuk.

"Való igaz."

"Abszolúte igaz."

Ebben az értelemben Isten már nem hasonlít annyira a RSSZ-re, bár megszemélyesíthetjük, gondolhatunk a valóságra úgy, mint egy lényre, ami felelős a gravitációért, minden más fizikai stb. törvényért meg mindenért, de miért tennénk?:-)

Sok zavarnak és félreértésnek forrása ez...

#14

Köszönjük hogy elárultad nekünk, hogy milyen szubjektív a hit.

A "sokkal jobban tetszik" elárult mindent.

#15, köszönöm a hozzászólást!

Pedig amit én megpróbáltam leírni, az tulajdonképpen az objektív, az abszolút lett volna:)

Miért?

Az abszolút/általános valóságról beszéltem, ami nem valami szubjektív/specifikus dolog, amin vitázni lehet(*), hiszen a valóság egyszerűen az, ami van, nem? Bármi is legyen az:) Tehát ennek kell lennie a legáltalánosabb, legobjektívebb, legabszolútabb dolognak, nem?

Az, hogy a valóságot hogyan észleljük, az természetesen szubjektív. De én nem a valóság észleléséről beszéltem, hanem magáról a valóságról:)

Valóban, ez a látószög "sokkal jobban tetszik", mert barátságban van mind a kereszténységgel és a tudománnyal, hiszen megmagyarázza Isten létezését egy olyan módon, amit egy tudós se tagadna.

A valóság nem hit kérdése, lásd a hit definíciója: [link]

Hiszen a valóság létezését borzasztóan egyszerű és gyors bebizonyítani bárkinek, aki észlel és tapasztal.

Az, hogy egyenlővé tesszük-e Istent a valósággal, az ezek alapján már csak annak a kérdése, hogy barátságban akarunk-e élni mindkét felfogással: az "intuitívval" és a "racionálissal", és ezzel felhagyni az örökkévalóságig tartó vitával.

Mit gondoltok erről?:)

(*) Ez a rész fontos. Az abszolút valóság azt is magában foglalja, hogy hogyan észleljük a valóságot. Mondhatjuk úgy is: az abszolút valóság minden szubjektív valóság összege, plusz egy csomó minden, pl. ha senki se jár egy erdőben, attól még az erdő ott van és az állatok mászkerálnak benne:) hiszen ha elmegyünk és visszajövünk, az erdő megváltozott azóta, és látjuk ennek nyomait.

#16 vagyok, korrigálnám magam:

Az abszolút valóság bebizonyítása mégsem egyszerű. Hiszen a valóságot mindig a személyes szűrőnkön keresztül észleljük. Tehát tapasztalaton keresztül nem is lehet bebizonyítani az abszolút valóság létezését. Igazán csak sejteni lehet. De ebben a tekintetben még inkább hasonlít a keresztény Istenhez.

Na hogyan mászok ki ebből?

Ugyan az abszolút valóság a tudomány módszereivel (tapasztalat) nem bebizonyítható, baromira intuitív, hogy létezik, hiszen tudunk egymással kommunikálni és ha közösen megélünk egy eseményt, legtöbb esetben nagyon hasonló módon írjuk le, feltéve hogy őszinték vagyunk.

Ez, ha akarjuk, leírja Isten létezésének bebizonyíthatatlanságát, de azt is megmutatja, mennyire intuitív, hogy létezik.

(#17 vagyok) És még mindig úgy gondolom, hogy az efféle gondolkodással végre meg lehet érteni és ki lehet húzni az Isten létezése körül forgó vita gyökerét.

De változatlanul kíváncsi vagyok a meglátásotokra:)