Isten milyen kritériumok alapján dönti el, hogy kik képviselik az egyetlen igaz vallást?

Nem vagyok hívő, ezért az mondom meg, hogy én mit tennék, ha korlátlan hatalmú lény lennék.

Az embereket külön ítélném meg tetteik alapján, attól függetlenül, hogy melyik korrupt banda (egyház) etette be a marhaságaival.

Szia!

Maga a Biblia válaszol a kérdésedre, egészen pontosan Jézus Krisztus Máté evangéliuma 7. fejezetében:

"Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.

Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?

Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.

Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.

Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.

Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.

Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megy be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben?

És akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők."

És hogy melyek ezek a gyümölcsök, arról pedig ezt olvassuk:

"A Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség."

Akikben felismered ezeket a hamisíthatatlan jellemvonásokat, azok képviselik az egyetlen igaz vallást.

Üdv. Péter

miből gondolod hogy csak egyetlen igaz vallás létezik?

véges képességű lényként hogyan próbálnánk egy (elvileg) végtelen istent (illetve gondolkodásmódját ) vizsgálni?

minden nagy vallás (kivéve tán a buddhistákat) leírja saját szent könyvében mit mondott nekik isten az "igaz hit"-ről

aki válaszol neked az is csak az ezekben szereplőket vagy a saját emberi véleményét tudja elmondani, nem isten konkrét álláspontját...

Hát ha ezt figylmesen végigolvasod, akkor kapsz némi képet róla: [link]

Az első keresztények magabiztosan el tudták dönteni, melyik az igazi egyház, valamint, hogy mely doktrína Krisztus igaz tanítása. A próba egyszerű volt: csak meg kellett vizsgálni, hogy az adott közösség rendelkezik-e az apostoli folytonosság kritériumával.

Az apostoli folytonosság az apostoli eredetet jelenti, más szóval, a püspökök és papok apostoli utódlását. A világ minden katolikusa része annak a „családfának”, amelyik visszavezethető az apostolokig. Ugyanez a protestáns felekezeteknél lehetetlen (főleg ott, ahol nincsenek is püspökök).

Az apostoli folytonosság (szukcesszió) lényeges szerepet játszik az igaz hit megőrzésében, amint arra a Szentírás is rámutat. Pál, hogy az apostolok halála után is biztosítsa az apostoli tanítás megőrzését és továbbadását, a következőt mondja Timóteusnak: „s amit tőlem számos tanú jelenlétében hallottál, azt közöld megbízható emberekkel, akik alkalmasak rá, hogy másokat tanítsanak. (2Tim 2,2)”. Ebben a szakaszban az apostoli szukcesszió első három nemzedékére utal – a sajátjára, Timóteuséra, illetve azokéra, akiket Timóteus tanítani fog.

Az egyházatyák, akik ebben a folytonosságban láncszemek voltak, rendszeresen felhívták a figyelmet az apostoli folytonosságra, mint annak próbakövére, hogy vajon a katolikusok vagy az eretnekek hordozzák-e az igaz tanítást. Ez az út az eretnekek szubjektív, sőt néha meglehetősen bizarr szentírás magyarázata miatt vált szükségessé. Kellett egy olyan végső, alapvető és a Szentírástól független vizsgálati szempont, melynek segítségével ellenőrizhető az adott tantétel.

J. N. D. Kelly, egy ókeresztény egyháztörténettel foglalkozó protestáns (!) történész, a következőket írja: „A gyakorlatban miként volt megtalálható az apostoliság bizonyítéka vagy az apostoli hagyomány? … A legnyilvánvalóbb válasz, hogy az apostolok szóban az egyházra bízták, az egyház pedig továbbadta nemzedékről nemzedékre. … Maradéktalanul nyilvános volt – szemben a gnosztikusok állítólagos titkos tradíciójával –, az apostoloktól jogutódaikra szállt tovább, ezektől pedig az őket követőkre. Éppen ezért a folyamatot mindenki követhette az egyházban, aki csak követni kívánta”. (Early Christian Doctrines, 37)

Az egyházatyák számára „a szóbeli hagyománynak az eredeti kinyilatkoztatással való azonosságát a nagy püspöki székhelyek püspökeinek az apostoloktól való töretlen, egyenes ági leszármazása szavatolta. … Az egyházban lakó Szentlélek folyamatos védelemmel látta el az egyházra bízott üzenetet. Valóban, az egyház püspökei … Szentlélekkel eltelt emberek, akik «az igazság tévedhetetlen adományával» rendelkeznek”. (uo.)

Így tehát az atyák tapasztalatilag „mélységesen meg voltak győződve az eretnekekkel folytatott vita hiábavalósága felől, ha az pusztán és kizárólag csak szentírási alapon folyik. Az az ügyesség és siker ugyanis, amellyel ők az Írás felszínes értelmét csűrték-csavarták, lehetetlenné tette bármely végső üzenet megfogalmazását.” (uo., 41)