Tudomány emberei között valóban többségében lehetnek az ateisták valamint az agnosztikusok, ha igen, akkor miért?

Nem ismerem a pontos statisztikákat, de teljesen nyilvánvaló, hogy a tudomány embereinek többsége agnosztikus, vagy ateista.

Azért, mert a természettudománynak megvannak a természetes magyarázatai, így nincs szükség istenre/istenekre. A tudomány modelleket állít fel, és ebbe nem veszi bele istent, attól függetlenül kutatja a világ rejtelmit.

Ezzel kapcsolatban egy anekdotát osztanék meg veletek:

"Állítólag Napóleon, mikor a tudós bemutatta egyik csillagászati tárgyú könyvét, megkérdezte tőle: „Hol van rendszerében helye Istennek?” Laplace így válaszolt „Uram, nem volt szükségem erre a hipotézisre."

Forrás: [link]

"A tudományban nincsenek dogmák, régen a hőre is azt hitték az egy folyadék a tárgyakban amíg be nem bizonyosodott hogy csak az atomok mozgása, a bizonyíték a tudás alapja, ha valaki betudja bizonyítani megismételhető ellenőrizhető kísérletekkel, hogy léteznek istenek varázslás angyalok tündérek meg miegymás az onnantól tény lenne."

A tudományos dogmák igenis vannak, azaz vannak a tudományos közbeszédnek olyan, egyáltalán nem tudományos természetű feltételezései, amiket minden bizonyíték hiányának ellenére tényként kezelnek. Ilyen a már említett fizikai redukcionizmus (mechanisztikus világkép), vagy például, hogy a természeti törvények univerzálisak a kozmoszban, vagy hogy az anyag nem rendelkezik tudattal. Ezek nem a "tudomány jelenlegi állása" jellegű állítások, nincsenek az állításokat alátámasztó (vagy az ellentettjüket cáfoló) kutatási eredmények, ezek pusztán világnézeti, filozófiai megfontolások, tudományos alapjuk egyáltalán nincs. Ezért a gyakorlatban dogmaként működnek. Ami a tudomány esetében azért aggályos, mert saját módszertanának vetnek gáncsot ezzel. Bármelyiket elvethetnék vagy megkérdőjelezhetnék a fentiek közül, azzal nem ásnának alá semmilyen létező tudományos eredményt, így viszont vakká tehetik magukat lehetséges igazságok felé.

Nézzük meg kicsit a dogma szót:

"A dogma (görögül: δόγμα) egy vallás, ideológia vagy más szerveződés megkérdőjelezhetetlen doktrínája vagy meggyőződése."

[link]

Ugye a Katolikus Egyház egyik dogmája az lehet, hogy Jézus feltámadt a halálból.

Az Újszövetség szerint ezt már némely ősi keresztény hívők is kétségbe vonták(!!!). Szent Pál ír erről az első korintusi levélben. Tegyük hozzá, hogy abban a gyülekezetben sok probléma volt, de ettől függetlenül némelyek racionális gondolkodása működött.

Sőt, Tamás apostol egyértelműen kimondta, hogy ezt nem hiszi el. Ő bizonyítékot kért, és a vallási leírás szerint utána fogadta el, amikor ezt megkapta - ezt a János evangélium írja le.

Tehát a keresztény dogma már kb. 2000 éve is hihetetlen volt a keresztény valláson belül(!!!) is egyeseknek.

Na, most ehhez képest a tudományban egyetlen dogma sincs. Még az sem az, amiről azt hiszik, hogy az. A tudományos gondolkodás lényege az, hogy a világ modellezhető, és ezek a modellek kétségbe is vonhatók. Ha felállítunk egyet, akkor azt addig tekintjük helyesnek, amíg meg nem felel a tudományos módszernek. Ez pedig az, hogy egyrészt leírja a megfigyeléseket, másrészt előrejelzéseket ad, így a modell a tudományos elmélet szintjére emelkedik. Ha viszont egy modell ezeknek ellentmond, akkor vagy módosítják, vagy elvetik - igen, így működik a tudomány.

Azokat a tudományos elképzeléseket viszont, amelyek nem nyertek bizonyítást, nem elméletnek, hanem hipotézisnek nevezzük. Van időnként kivétel, pl. a húrelmélet, de emögött erős matematika van.

Tehát nem, a tudományban nincsenek dogmák. Még akkor sem, ha egyes tudósok a nagy lelkesedésükben dogmaként tekintenek némely tudományos elméletre. Modellek vannak, amiket kétségbe lehet vonni, de egy igazolt modellt a valóságnak tekintünk addig, amíg azt nem cáfolja valaki.

Titus Pullo sajnos egy kicsit fanatikus.

Egyébként értelmes lenne, de a fanatizmusa erősebb.

"a jelenségek kizárólag anyagi okok eredményeképp jöhetnek létre (vagy hogy egyébb okok nem eredményezhetnek jelenségeket)"

CSAKHOGY a tudomány nem ezt mondja!

A tudomány azt mondja, hogy azt vizsgálja, ami vizsgálható. Ez lehet természetfeletti is - AMENNYIBEN képes vagy mérhetően reprodukálni.

A materializmus pedig azt mondja, hogy a dolgoknak a FORRÁSA az anyag. Létezhet természetfeletti, de az az anyagból alakult ki, attól függ. VAGY pedig nincs kapcsolatban velünk.

Miért akarsz szalmabábokkal vitatkozni?

"a tudományos életben uralkodó közgondolkodáshoz"

Az pedig nincs kőbe vésve, ezért nem dogma.

Sikeres kísérlettel változtatni lehet rajta. Lásd: kvantummechanika.

Természetesen jól bizonyított kísérlet szükséges.

„Fordítva, neked kéne olyan jelenség létezését bizonyítani, ami nem anyagi alapon nyugszik, és ennek következtében lehetne módosítani a tudományos világképet. Pont azért, mert az nem egy dogma, nem megmásíthatatlan, hanem a már ismert tényeken alapul, amik között egyszerűen nem létezik egy sem, ami ilyen misztikus, isteni forrásra utalna bármivel kapcsolatban is.”

Nem, ugyanis én semmiféle állítást nem tettem a jelenségek okaira vonatkozóan, ezt az állítást a tudósok teszik, vagyis a bizonyítás is őket terheli. Én nem tudom, hogy igaz-e, vagy sem, de szeretnék meggyőződni tudományos eredmények alapján. Ha valóban annyira igaz és kézenfekvő, akkor nem lehet annyira nehéz hozni egy tudományos kutatást ezen konkrét állítás alátámasztására. Szóval továbbra is várom a hivatkozást a cikkre vagy értekezésre.

„CSAKHOGY a tudomány nem ezt mondja!

A tudomány azt mondja, hogy azt vizsgálja, ami vizsgálható. Ez lehet természetfeletti is - AMENNYIBEN képes vagy mérhetően reprodukálni.”

Pontosan ezt mondom én is! Ebben nincs vita köztünk. A tudomány ilyet nem állít. DE A TUDÓSOK IGEN! Mégpedig pontosan ugyanolyan, vagy még erősebb érvényt tulajdonítanak ennek az állításnak, mint az alapvető ezerszer bizonyított kölcsönhatások elméleteinek.

„Az pedig nincs kőbe vésve, ezért nem dogma.”

Sajnos az az igazság, hogy de facto kőbe van vésve. Próbálj meg egy felvetést komolyan előadni arról, hogy a tudat jelensége nem áll meg a koponyánál, és már le vagy írva azelőtt, hogy érdemben mérlegelték volna a felvetést. Pedig semmi nem borulna fel a jelenlegi ismereteinkből attól, hogy ennek legalább a lehetőségét megvizsgálnák, nem az áltudományos ezo-mezo szinten, hanem tudományos igénnyel.