A vallási felekezetek azért kínálnak gondviselő istenképet, mert azzal több hívet tudnak szerezni, mint a deizmussal?

Ki imádna egy olyan istent, amely letojja az embereket és nem segít?

Ki szeretne egy olyan szülőt, aki nem keresi a gyerekét?

Senki.

Isten pedig megadja a gyermekeinek a gondoskodást, tanítást, sőt ha szükséges a gondviselést is.

Persze, ahogy a szülők sem tudják ugyanazokkal a szavakkal, módszerekkel tanítani, minden gyermeküket, úgy ezt Isten sem teszi.

Mert nem nevelhetsz te sem úgy egy középiskolást, mint egy ovist vagy fordítva. Nem nevelheted ugyanarra a fiadat, mint a lányodat vagy fordítva. A sivatagban sem úszni tanítanád a gyermeked a túlélésre, ahogy a trópusokon sem a víz keresés lenne a legfontosabb tanulnivaló.

zsidók, keresztények, muszlimok, sőt buddhisták vagy hinduk is ugyanannak az Istennek a gyermekei, csak más-más ismeretekre van szükségük.

Isten bölcs, egyszerre van jelen mindenhol és sehol sem.

A felekezetek pedig olyanok, mint a testvérek. Akinek van testvére, az tudja, aki látott testvéreket az tudja, hogy nem mindenben értenek egyet, sőt néha még össze is balhéznak, de ugyanannál az asztalnál eszik meg az ételt, amit anya vagy apa főz.

Az emberiség, mint egy szülő gyermekei cseperedik. Vannak problémáink, de fejlődünk, tanulunk, megértjük egymást.

Ezért is volt találó, hogy Jézus, mint egy gondoskodó Apa képében mutatja be az Istent.

Apa gyermeke oda ment a Apa kutyáihoz, hogy megsimogassa, de az az egyik kutya megharapta. A kutya talán féltékeny volt, talán az ételét féltette. Most pedig az van, hogy Apa bekötözte kisfia sebeit, aki nem fog egyhamar újra a kutya közelébe menni. Mint a gyermek sem megy újra a harapós kutya közelébe, legfeljebb egy bottal elrettentésül. De ha van az udvarban egy harapós kutya a 3 szelíd mellett, akkor azt a hátsó kertbe zárják, vagy láncra verik és a gyermek oda mehet a szelídekhez, hogy megsimogassa. Mert a gyermek sosem akarta elvenni a kutyák eledelét, hanem még adni akart. Apa pedig nem lövi le a kutyáját sem, aki megharapta gyermekét, hanem megoldja, hogy a házőrző biztos helyen őrizze a házat a szelídek pedig bejárást kapnak mindenfelé, sőt még a házba is bemehetnek és némelyek még akár a gyermekkel egy ágyban is tölthetik az éjszakát.

Tudom, kicsit túl toltam a hasonlatot, de mennyei dolgokat csak hasonlatok képében lehet megértetni. Viszont ennél jobb hasonlat nincs is arra, ami az Ábrahámi vallásokat illeti. Mi pedig az egyén csupán a kutyának egy szörszálla vagyunk. Nem értjük, hogy a fiú az egész kutyát simogatja, nem csak egy szöszállat. A kutyák pedig ebben a hasonlatban a felekezetek.

És félre ne értsétek, a kutya, amelyik harapott nem a zsidók. Nem, egy öreg és beteg kutya volt, mely mára már elpusztult. A zsidók a kisgyermeket nem tartják gazdájuknak, mert az ő gazdájuk Apa. A keresztény felekezetek pedig Apát is és a kisgyereket is gazdájuknak tartják. A muszlimok pedig olyan kutya, amelyiket megetetett a szomszéd kisfiú is és megkedvelt, sőt talán még együtt is eszik Apával és fiával egy asztalnál.

Tudjátok ugye, hogy a kiskutyák sem maradnak mindig az udvarban, hanem elajándékozzák, eladják őket?

A keresztények az a kutya, mely a fiú kutyája. A fiú örökli a kutyát, az övé, az ő felelőssége, de a fiú az Apánál többször is könyörgött, hogy ne adja el , ne üsse agyon még azt az öreg kutyát sem, amelyik őt megharapta.

Nem állítom, hogy a szomszédban lakó kisfiú egyértelműen más isten gyermeke, hiszen előfordúlt már a világtörténelemben, hogy valakinek a szomszédjában is volt egy gyermeke. Istennek pedig tudjuk jól,hogy nincs lehetetlen.

Elnézést, amiért ilyen hosszasan magyarázom és egészen el is tértem a témától, de szemléltetésnek jó az egyistenhit gondoskodó istenének mivoltára ez a történet. Egy gondoskodó, gondviselő istenképre lehet építeni. Egy elhanyagolótól menekülnek.

Aztán még nem is beszéltem apa ismerőséről, aki molesztálná a gyermekeket, sőt még a kutyáikkal is igyekszik manipulálni őket. Sőt saját kutyája is van. Na ez a sátán.

"Ki imádna egy olyan istent, amely letojja az embereket és nem segít?

Ki szeretne egy olyan szülőt, aki nem keresi a gyerekét?"

Keresztények például.

Ilyen magas labdát nehéz kihagyni.

A deista világképre szerintem azért nem építenek vallást mert ez már lényegében már csak egy kis lépésnyire van az agnosztikus ateistától.

Arról nem is beszélve, hogy nem lehetne túl sok mindent ráépíteni.

Erkölcsi irányzatokat nem tudsz erre felépíteni. Bármiféle jelenéseket sem tudsz neki elkönyvelni. ...

Lényegében az egész csak annyi (én legalábbis nem láttok benne többet), hogy nem zárhatjuk ki isten létét az alapján, hogy nincs rá bizonyíték de ha létezik akkor ez a kép talán a legvalószínűbb a világ milyenség alapján.