Ateisták! Hogyha egy keresztény ismerősötök, vagy köztudottan megbízható keresztények mondják hogy Isten létezik, és érzik a jelenlétét, szeretetét, akkor miért nem hisztek nekik?

A "Megtalálták a vallásosságért felelős agyterületet" kutatás arról szólt, hogy agyi területeken található sérülések alapján próbálták meg feltérképezni azt, hogy milyen sérülések melyik területeken milyen változásokat okoztak személyiségekben, illetve bizonyos pszichológia jelenségekben amiket átéltek emberek.

Pintér András Gábor tudományos ismeretterjesztő egy református teológussal folytatott vitája során így nyilatkozott a kísérlet kapcsán: "Ez nagyon gyenge ahhoz, hogy olyan kijelentést tehessünk, hogy megtaláltuk a vallásosság agyi területét."

Illetve azt is mondta, hogy a tudományos újságírásban nincs idő arra, hogy megvárjuk majd mire elegendő ember rátalál erre a cikkre, hanem valami olyasmit kell oda dobni amitől mindenki rákattint.

"Úgyhogy az ateistákból semmiféle olyan képesség nem hiányzik, ami benned megvan, csak esetleg más módon jelentkeznek az eredményei."

Bizonyára biológiai szinten megvan bennük, csak hát szerintem valamiért elnyomják magukban annak kifejeződését, vagy inkább félreértelmezik.

Főleg az ilyen Erdélyi Ágoston káros videók és információk befogadása miatt.

"Ha te egy olyan Istenben hiszel, aki egy személy, akkor neked lehet mítikus fixációd van."

xD

38-as korábban már említettem, hogy régen sok pszichológiát olvastam, de ez az elmélet nekem teljesen új. xD

Valószínűleg a Sigmund Freudi személyiségfejlődés elméletéből lett ellopva, majd megmásítva az alap ötlet.

Pszichológiában alapvetően 3 fő személyiségfejlődést különböztetünk meg, melyet 3 különböző szakértő dolgozott ki.

1. Piaget kognitív személyiségfejlődéses szakaszai.

- Szenzomotoros szakasz(0-2 év)

- Műveletek előtti szakasz(2-6 év)

- Konkrét műveleti szakasz(6-12 év)

- Formális műveleti szakasz(12-19 év)

2. Erikson Pszichoszociális személyiségfejlődéses szakaszai.

- Bizalom avagy bizalmatlanság (első év)

- Autonómia avagy szégyen és kétely (második év)

- Kezdeményezés avagy bűntudat (harmadik-hatodik év)

- Teljesítmény avagy kisebbrendűség (hetedik évtől pubertásig)

- Identitás avagy szerepkonfúzió (serdülőkor)

- Intimitás avagy izoláció (fiatal felnőttkor)

- Alkotó képesség avagy stagnálás (felnőttkor)

- Integritás avagy kétségbeesés (időskor)

3. Sigmund Freud Pszichoszexuális személyiségfejlődés szakaszai.

- Orális szakasz (0-1 év)

- Anális szakasz ( 1-3 év)

- Fallikus szakasz (3-6/7 év)

- Latencia szakasza (kisiskoláskor 6/7 éves kortól pubertásig)

- Genitális szakasz (serdülőkor)

Na már most, érvelésemhez ez utóbbi Freudi személyiségfejlődéses elméletét fogom felhasználni.

Freud úgy tartotta, hogy bármely szakaszban bekövetkezhetnek a fejlődést megakasztó problémák. Ilyenkor a libidó hosszú távon az adott szakasz tevékenységéhez tapad. 0-1 éves korban a gyermek szopásán keresztül vezeti le a libidót ezért a korai elválasztás például orális fixációt eredményezhet. Felnőve az ilyen személyek az orális örömök (pl. evés, ivás, dohányzás) rabjaivá válnak.

1-3 éves korban a gyermek wc-zéskor a széklete rendszeres visszatartásában vezeti le libidóját. És ilyenkor az anális fixáció pedig megnyilvánulhat felnőttként a betegesen rendszerető és tisztaságmániás személyiségben.

Mára a modern pszichológiában ezek a magyarázatok nevetségessé váltak.

Senki nem akarja egy adott illető rend és tisztaság mániáját azzal magyarázni, hogy kicsi korában a többieknél többet tartotta vissza székletét.

Na de akkor térjünk is át a 38-as magyarázatára.

"Aztán kezded felfedezni, hogy anyád és te 2 külön lény vagytok. Ez a mágikus fázis. Azért mágikus, mert jó esetben az anyád minden igényedet igyekszik kielégíteni. Úgy éled meg, hogy mágikus hatalmad van felette, mert a gügyögéseddel irányítani tudod. (talán ez is lehet fixálódva a nárcisztikusoknál)."

Ezt kérem szépen az igazi pszichológiában kondicionálásnak hívják.

Erre a legjobb példa Pavlov kutyája. Nyilván nem kell bemutatnom mert annyira alap hogy mindenki ismeri.

A kisgyermek mikor sír, azért teszi mert akkor felkelti a szülő figyelmét, és akkor az törődni fog vele. De ha a sírás nem jön be, akkor hisztizni próbál, ha a hiszti nem jön be, akkor kitalál mást. Amelyik stratégia sikeresebb, arra lesz kondicionálva a gyermek mint cselekvési inger és a környezet ráható válasza. A gyermek semmilyen hatalmat nem tulajdonít senkinek.

Innen meg már borul az egész elmélet, és szemmel láthatóan a hasonlóságok alapján egyértelmű, hogy a Freudi személyiségfejlődés tana lett lekoppintva, majd megmásítva. Csak ez sokkal gagyibb.....

#37 Mojjo!

"Ez a képesség tulajdonképpen az, hogy képesek összekeverni a valóságot a képzelettel, az érzelmeilet kitalált karakterekre vetítik ki stb stb."

A valóság összemosása a képzelettel a skizofrénia vagy konfabulációnak tudható be, pedig a beszélgetés elején még azt mondtad, hogy nem tekinted mentális zavarnak azt amit a hívők megélnek. Hát milyen racionális gondolkodásmód ez Mojjo!

"Mindenesetre nekem ezek pl nem hiányoznak az életemből. Érdekesebb a világ és izgalmasabb a valódi megismerése annál, minthogy becsapjam magam kitalációkkal és aköré építsem a világnézetem,"

A keresztények is ugyanúgy meg akarják ismerni a világot. A kettő nem zárja ki egymást. És nem önbecsapás, az önbecsapás mikor egy természetes emberi érzést akarunk félremagyarázni mindenféle Mekk Elek módjára tákolt pszichológiainak látszó magyarázattal, valamiért.....

Mert amúgy miért? Miért is kell azt gondolnunk, hogy amit érzünk az nem valóságos?

Lényegében Mentális öncsonkítás amit az ateisták magukkal csinálnak.

Pedig a világon az egyik legegyszerűbb dolog lenne ezt az isten kérdést eldönteni.

Fogsz egy széket, leülsz magadban egy csendes nyugodt pillanatodban, megszabadulsz minden előítéletedtől Istennel kapcsolatban, majd őszintén nyitottan megkérdezed tőle, hogy tényleg létezik-e? Kérd meg ha létezik akkor azt tudassa veled. Normális esetben ilyenkor már érzi az ember azt a bizonyos Istenélményt, amivel Isten tanúbizonyságot tesz létezéséről nekünk. Ennyire egyszerű lenne az egész.

Csak hát az ateisták eleve komolytalanul állnának hozzá, és ha mégis éreznének valami Istenélmény szerűt, akkor azt rögtön félre is magyaráznék maguknak, hogy az nem is az. "Önhipnózis" a "valóság összemosása a képzelettel", "mitikus fixáció".

Hülyeség az egész ateizmus. Vissza kell engedni az embert a természetes teista állapotába, ahogyan a kifogott halat a tenger vizébe, mert így tud igazán kiteljesedni. Ilyenek vagyunk, és az égadta világon semmi értelme ellene harcolni.

https://www.youtube.com/watch?v=rW9MbYQrTUI

"Akkor ezek szerint neked Alfred Adler kimaradt."

Nagyvonalakban ismerem Alfred Adler individuál pszichológiáját, de amit ide bevágtál, na az nekem valóban kimaradt. Az individuálpszichológia a Freudi pszichoanalízis és a jungi analitikus pszichológia mellett a harmadik klasszikus. Azaz hogy ugyan arról a rókáról rántotta le már harmadjára a bundát. xD

Pedig előző hozzászólásomban már kifejtettem, hogy ma már a Freudi alapmű is nevetséges a pszichológiában.

"Kérdező. Én elég hülye vagyok a pszichológiához, de te még talán rajtam is túl teszel."

Mert a hatolom hülyeséged helyett, egy valós tudományosan megfigyelt jelenséggel, a kondícionálással magyaráztam a szóban forgó gyermeki viselkedést?

És ha nem sértődsz meg, nem szeretnék tovább ezen rugózni, mert látva a további kommenteket kicsit érdekesebb irányba folytatnám tovább.

"Önszuggeszció.

Ateistaként kipróbáltam már, elképzeltem egy olyan bibliai ISTENT, meg azt is, hogy szeret és ha jól bele tudod élni magad, akkor klappol is a dolog, de ettől nem hiszem azt, hogy valóban létezik."

Ha így akarsz megtérni akkor esetleg, csakhogy Isten sokszor váratlan szokott bebocsátást kérni az emberek életébe, mikor egyáltalán nem is gondolnak rá. Másfelől az, hogy egyszer megkérdezed hogy valóban létezik-e, és akar bizonyságot adni magáról az még nem "Önszuggeszció".

"Ugyanezt megpróbálhatod egy létező lénnyel is, mondjuk egy híres és számodra szimpatikus sztárral is, mindegy, hogy valójában ismeretlen, úgy értve, hogy csak filmen, vagy fényképen látta az ember.

Nem létező, de elképzelt emberrel is megy."

Elhiheted megpróbáltam, de nekem nem ment. Illetve bevett szokás nálam introspekció. (a pszichológiában mikor magunkat figyeljük meg)

"Kértem.

Normálisan, és nem egyszer.

Már nagyon régóta.

Nagyon magasról fütyült rám.

Ne gyere nekem azzal, hogy rosszul kértem.

HA ő létezik, akkor remekül értette a kérésemet."

Értem. Ami nem megy azt nem szabad erőltetni, csak maradj nyitott a továbbiakban is Istennel kapcsolatban, hisz ő bármikor bebocsátást kérhet életebe. Én azt tanácsolom ne akard bemagyarázni magadnak hogy létezik, de azt sem hogy nem létezik, idővel majd jön aminek jönnie kell.

"És csak szólok, hogy ezt az istenélményt az ateisták is érezhetik, csak nem istenekhez kapcsolva."

A továbbiakban erre a mondatra, és kicsit a többi hozzászólásra reflektálva fogom kifejteni, a valóságalakítással kapcsolatos elképzeléseim.

Én úgy gondolom hogy az emberi felismerő gondolkodásnak sokszor mágikus gyökerei vannak.

Az ókori Egyiptomban létezett a mágia egy felsőbb szintje, ezt hívták hieroglifával való mágikus írásnak. A lényege az volt, hogy vizuális jelekkel variáltak, a vizuális jeleknek volt bizonyos szemantikai tartalma, és voltak bizonyos asszociatív áthallásai más tartalmakra.

És ők ezt úgy képzelték el mint egy tudományos, racionális dolgot mert felismerték, hogy maga az írás képes a tudást rögzíteni, és megőrizni.

(Ezeket a fogalmakat és szavakat akkor ők még nyilván nem ismerték mint racionális stb stb. De én így tudom nektek legegyszerűbben elmagyarázni.)

Szóval a mágusok azt csinálták, hogy gondosan leírták a világot ezzel a mágikus írással, legalábbis amennyit ők még akkor ismertek belőle.

Majd ezt követően a mágusok egy előre kidolgozott, jól átgondolt terv alapján elkezdték lassan, nagyon óvatosan a jeleket változtatni. Ezt azért csinálták, mert azt gondolták ahogyan a mágikus írás szemantikai tartalma változik mellyel a világot leírták, úgy a valóság is lassan vele megváltozik. Mikor a mágiát befejezték elindultak szétnézni a világban, vajon megváltozott-e valami. Fontos megjegyezni, hogy nagyon apró léptekben csinálták, mindig csak egy picit akartak változtatni a valóságon. Természetesen így véletlenül találtak is valamit, ami arra utalhatott hogy a mágia megváltoztatta a világot, és akkor jött a felismerő gondolat nekik, az a bizonyos aha élmény, az A az voltaképpen a B, és mikor felismerték hogy az A egyenlő B akkor ők ezt belül úgy élték meg, mint valami nagyon misztikus mágikus dolgot.

Akkor most vegyünk a mi korunkból az ateistáktól egy alapkövet. Legyen ez az alapkő, hogy az ember gép mint metafora. Tehát azt gondolják, hogy az ember egy biológiai húsgép. (jó nem minden ateista, de velük most nem foglalkozunk.)

Az emberi elmének megvan az a furcsa tulajdonsága, hogy képes világokat kreálni. Amikor világképet kreálunk, vagy különböző világmagyarázatokat csiholunk, keresünk, akkor az elménk konstruál egy nemlétező valóságot, ami viszont utána nagyon is létezik és önjáró lesz és működik. Tehát kvázi mágiáról van szó, és az összes ateista világkép, és világnézet ilyen, és mindegyiknek a mélyén egy vagy több metafora található. Később ez a metafora kibomlik, a metaforának a céltartománya, és a forrástartománya leképződik egymásra, és aztán ez így kiterjeszkedik a világra, és egy idő után az ember a metaforájának megfelelően látja a valóságot. Az érzéki tapasztalás síkján is teljesen. Tehát mikor egy ateista azt mondja és az embert gépnek tekinti, az ember egyenlő gép az egy metafora, de az ember nem gép a gép nem ember, két különböző fogalomról van szó, két különböző fogalom tartomány, de hasonló elemek révén a kettőt le lehet képezni egymásra. És az elme ami renkívül profin tud szelektálni, az ki fogja szelektálni a nem gépieset mindenben, és az embert tényleg gépnek fogja tekinteni. De ugyanígy metaforák révén elhitt valóságot konstruálhatunk, az emberre, a világra, az elmére, a társadalomra, az anyagra, szinte bármire vonatkozóan. De a hit itt már nem is jó szó, egy az egyben abban a világban léteznek (pszichológiai szinten) amit a metaforából kibontottak.

Természetesen ma már nincsen hieroglifával való mágikus írás, viszont van helyette tudomány. Mikor az ateisták az olyan kísérleteket olvasgatják, mint az Isten az agyban, vagy megtalálták a vallásosságért felelős agyterületet, észreveszik az emberben a gépieset, a mechanikusat, és akkor jön az a bizonyos aha élmény. Dehát akkor az ember valójában egy gép, a metafora az A egyenlő B az egy aha élményként jelenik meg, amikor a metaforát komolyan veszed, átéled és érzékletessé válik. Pedig igazából nincs is olyan tudományos kísérlet ami követlenül elvégzése után azt az eredményt dobta ki, hogy az ember gép.

Ez lényegében ugyanaz mint amit régen Egyiptomban műveletek a mágusok, csak ők olyan szépen esztétikusan és virtuóz módon csinálták ezt az egészet.

Persze az elméletet vissza lehetne csapni, hogy na jó de akkor Isten is egy metafora. Mégsincs ez teljesen így, mert Istenben csak hinni kell. Nem kell az A-t a B-vel összeegyeztetni hozzá, nem kellenek aha élmények, vagy hiszel benne vagy nem hiszel.