Ateisták! Hogyha egy keresztény ismerősötök, vagy köztudottan megbízható keresztények mondják hogy Isten létezik, és érzik a jelenlétét, szeretetét, akkor miért nem hisztek nekik?

"amit a keresztények éreznek az csak egy isten szeretete."

Leírnád, hogy miben nyilvánul meg az, hogy ez EGY isten szeretete és nem többé? Esetleg próbáltad több istennel is és onnan tudod, hogy milyen az amikor több isten szeret?

De az, hogy egy vallásban több isten van nem jelenti, hogy téged ne szerethetne csak egy közülük.

"De ha az emberi természet ilyen, akkor az azt jelenti, hogy az ateizmus természetellenes jelenség."

Képzeld a természetben előfordulnak barna, szőke, fekete, vöröshajú emberek is. Attól még, hogy a barna hajszín természetes a többi nem lesz természet ellenes. A természetben többféle lehetőség, többféle végkimenetel is van. Mind természetes bármennyire is nehéz ezt elfogadni egyeseknek.

Az ateizmus is természetes, csak szólok.

Nem csak hívők léteznek.

A bizonyításhoz nem elég, ha megbízható ember mondja. Ő is tévedhet sajnos.

Ugye az ateista csak abban különbözik a hívőtől, hogy ő eggyel több istenben nem hisz az ötezerből. Mert ugye a hívő is 4999-ben nem hisz. Persze egyszerűsítek, gúnyolódom csak.

De van az a fogalom, hogy plauzibilitás.

Ugye ott kezdődik a dolog, hogy nincs jele annak, hogy létezne egy végtelenül jó, bölcs, mindenható és mindentudó transzcendens létező, aki nekünk embereknek jót akar. Sőt éppen azért teremtette meg a világegyetemet (ami szükségtelenül olyan k..va nagy, hogy csak na), hogy nekünk otthonunk legyen. Ja persze az embert is ő teremtette, neki viszont szabad akaratot adott, ami nem jól sült el, hiszen bűnbe estünk. Egy mindenható, mindent előre tudó lénynek mi volt ebben a buli?

Ez csak a vallások istene (zsidó, keresztény, muszlim), még a filozófusok istenéről szó sem esett, pedig azzal is vannak komoly bajok.

Ezzel szemben azt is mondhatjuk, hogy az univerzumban ki tudnak alakulni olyan “tartományok” , amik az önreflexió jelenségét mutatják. Ezek közül az egyik a Föld nevű bolygón nagy számban megtalálható. Miután a Föld nevű bolygón sok más életjelenségeket mutató entitás is van elkerülhetetlen a verseny közöttük. Az említett önreflektív tartományoknak van még egy elég speciális tulajdonságuk. Idegrendszerük oly fejlett, hogy azt is tudják saját létük időleges. Akik ezt a tényt egykedvűen tudomásul vették gyosran szelektálódtak, kihaltak, akikben viszont az ún. halálfélelem jól kifejlődött, jól elszaporodtak. Innen már csak egy ugrás belátni, hogy milyen előnyös tud lenni egy csoport számára a közös hit abban, hogy bizonyos feltételekkel nem kell meghalni a végén valahogy. Mindjárt másképpen harcolunk, ugyebár.

Nekünk ateistáknak ez utóbbi magyarázat plauzibilisebb, mint az első. Csak ennyi.

"hiányzik az ateistákból az alapvető képesség"

Pontosan mire gondolsz?

A hiszékenységre?

Akkor el kell szomorítsalak: belőlük se hiányzik.

Nem hiszed?

Akkor légy szíves, sorolj fel 10 dolgot, amiben NEM hiszel! Elsőnek veheted ezt.

...már 20-nál tartsz? Na ugye.

Az ateisták ebben nem hisznek, te meg másban.

Vagy pedig az áhítat, a megtapasztalás élményére gondolsz, amiről beszéltél?

Az ugyanúgy megvan bennük. Felfedezték már az áhítatközpontot, elég sok emberben kimérték.

Ateistákban is van, működik is.

Csak nekik nem istenélményük van, hanem más, hasonlóan magasztos lehet.

Úgyhogy az ateistákból semmiféle olyan képesség nem hiányzik, ami benned megvan, csak esetleg más módon jelentkeznek az eredményei.

"Mindannyian ugyanazt a lázálmot élitek meg."

"Csak úgy kíváncsiságból, honnan tudja hogy ugyanazt érezzük? xD"

Az, hogy ugyan azt, a lázálmot élik nem azt jelenti, hogy ugyan azt érzik.

"Mojjo csak itt az a probléma, hogy ez nem sokszínűség, hanem egy az egyben hiányzik az ateistákból az alapvető képesség, amivel a teista emberek mind rendelkeznek. És ha egy alapvető emberi képesség hiányzik valakiből, hát nem akarok sértően fogalmazni, de az fogyatékosság."

Az nem fogyatékosság, hogy valaki nem csinál valamit. Én képes vagyok falra mászni de az, hogy nem teszem nem tesz engem kevesebbé mint egy falmászót.

Ugyan ilyen módon az ateistákban is megvan az a képesség hogy önszuggeszcióval elérjék azt, hogy érezzék "isten" szeretetét. DE nem teszik.

@34:

"Mojjo csak itt az a probléma, hogy ez nem sokszínűség, hanem egy az egyben hiányzik az ateistákból az alapvető képesség, amivel a teista emberek mind rendelkeznek. És ha egy alapvető emberi képesség hiányzik valakiből, hát nem akarok sértően fogalmazni, de az fogyatékosság."

Ez a képesség tulajdonképpen az, hogy képesek összekeverni a valóságot a képzelettel, az érzelmeilet kitalált karakterekre vetítik ki stb stb. Nekem valahogy ez tűnik fogyatékosságnak. Ez pusztán a realitásérzék hiánya és saját érzelmeink rossz kontrollja. De ahogy a többiek is utaltak rá, egy ateistának is lehet baja a realitásérzékkel meg az érzelmi tudatossággal, szóval ha valami módon ezeket erényként szeretnéd elkönyvelni, akkor sem csak a hívőkhöz köthető erények. Mindenesetre nekem ezek pl nem hiányoznak az életemből. Érdekesebb a világ és izgalmasabb a valódi megismerése annál, minthogy becsapjam magam kitalációkkal és aköré építsem a világnézetem, valamint jobban szeretem a szeretteimet, a családomat, a feleségem, a gyerekem, mintsem azt mondjam, hogy egy mitológiai lényt szeretek a legjobban. Ami egyébként... hát, vagy téged nem irigyellek, vagy ha esetleg vannak olyanok, azokat, akiknek valójában kellene a szereteted.

"Jó, akkor had kérdezzem már meg, neked van kultúrantropológiai végzettséged?"

Nincs, és rendkívül nagy örömmel veszek bármilyen kultúrantropológiai szakirodalmat, ami azt bizonyítja, hogy xy népek a kereszténység jól ismert történelmi elterjedésétől függetlenül a Biblia Istenében hittek. Mielőtt iróniának veszed, tényleg rendkívül érdekes és izgalmas dolog lenne. Csak hát nem lesz...

---

A többi, nem direktben nekem szóló részt már nem követem, mert kicsit túlbúrjánzott a téma, és nagy katarzis nem várható, sorry.

"Mojjo csak itt az a probléma, hogy ez nem sokszínűség, hanem egy az egyben hiányzik az ateistákból az alapvető képesség, amivel a teista emberek mind rendelkeznek. És ha egy alapvető emberi képesség hiányzik valakiből, hát nem akarok sértően fogalmazni, de az fogyatékosság."

Ha te egy olyan Istenben hiszel, aki egy személy, akkor neked lehet mítikus fixációd van.

Egy kis elméleti háttér. A személyiség fejlődésnek vannak fázisai. Kezdődik pl. a magzati létélménnyel és a születési traumával.

Aztán meg csecsemő vagy, archaikus fázisnak hívják azt az állapotot. Ilyenkor jó esetben azt éled meg, hogy az anyáddal testileg és érzelmileg egy lény vagy.

Aztán kezded felfedezni, hogy anyád és te 2 külön lény vagytok. Ez a mágikus fázis. Azért mágikus, mert jó esetben az anyád minden igényedet igyekszik kielégíteni. Úgy éled meg, hogy mágikus hatalmad van felette, mert a gügyögéseddel irányítani tudod. (talán ez is lehet fixálódva a nárcisztikusoknál).

Aztán kezded észrevenni, hogy a mágikus hatalom tulajdonképpen a szüleidnél van, mert ők tudják kényük kedvük szerint megadni neked amire vágysz. Hozzájuk kell "imádkoznod", ha meg akarsz kapni valamit. Ez a mítikus fázis.

Aztán a rendesen tartott 6-7 éves gyereknél már kifejlődik a racionalitás. Észreveszi, hogy abszolút hatalom senki kezében nincs, harcolni és együttműködni kell, hogy meglegyen a kellő mennyiségű személyes hatalma.

Van, hogy az ember nem tudja meghaladni a mítikus fázist (nem tud a fejlettebb racionális fázisból visszatekinteni oda és helyén kezelni az ott történteket). Ez a fixáció, képes vagy racionálisan gondolkodni de ezt mégis áthatja mítikus világkép (az egy igaz jóságos keresztény Isten, aki egy személy).

Az ateisták nem biztos, hogy fogyatékosak (lehetnek azok is, ha nem haladták meg a mítikus fázist, hanem levállasztották magukról). Az egészséges ateistáknál nem fixálódott a mítikus nézőpont, hanem magasabb szintről néznek vissza oda. (képesek mítikus regresszióra, de az már más téma).

Van ateista spiritualitás is. Pl. Buddhizmus, Taoizmus.

"Nem csak érzelmekre alapul, de a keresztény Istenhit lényegében az érzelmekről szól. :)"

Akkor fogalmazzunk úgy, hogy számodra a kereszténység - vagy legalábbis az a kereszténység amit kitaláltál magadnak, vagy akitől átvetted - nagyrészt az érzelmekről szól. Én, mint egykori keresztény, ezt elutasítom, egyáltalán nem tudtam volna így hinni, nekem észérveim voltak az istenhit mellett.

Ettől függetlenül tény: hogy ateista szemszögből a vallásos érzelmeid semmit sem bizonyítanak.

Viszont nem is látom értelmét annak, ennek a beszélgetésnek hiszen egy érzelmi alapú hívőnek logikai ellenérveket adni csak felesleges vitához vezetne.

Ezért nem érted/nem is akarod megérteni Erdélyi Ágoston éveit sem, aki nagyon jól kifejtette a videóban, hogy az érzelmi alapú istenhit miért nem igazol semmit.

"Az, hogy ugyan azt, a lázálmot élik nem azt jelenti, hogy ugyan azt érzik."

Ha nem is ugyanazt, de valami nagyon hasonlót.

Legalábbis ezeknél az ilyen típusú vallásos embereknél minden bizonnyal ugyanazok/nagyon hasonló érzelmi folyamatok játszódnak le.

A keresztény ugye elvileg érzi Jézus szeretetét, hogy vigyáz rá.

Egy korábbi kommentben említettem, hogy egy Krisna hívővel beszéltem. Ő is ilyesmiket mondott, csak Krisnával kapcsolatban, hogy érzi a szeretetét.

Ezzel kapcsolatban, ami eszembe jutott:

Na, de ha lehet érezni Jézus és Krisna szeretetét is, akkor mindkét isten létezik? A hívő "logikából" az következik, hogy igen.

Tehát kíváncsi lennék, hogyan rendezik le egymás között a hívők ezt a témát.