Ateisták! Ti hiszetek valamiben?

"Mert a vallásos hitet semmiféle módszerrel nem lehet bizonyítani."

Semmilyen hitet nem lehet bizonyítani, de nem is kell, azért hit, ha már bizonyított, akkor nem hit, hanem tudás.

De, a többi hit bizonyítható. Például az hamar ki fog derülni, tudsz-e főzni.

Az is, hogy a lift, a híd vagy a busz jól működik-e.

Pontosabban addig hit, amíg nem lehet bizonyítani.

Minden dolgot lehet bizonyítani, ami valós, vagy van. A vallásos hitet is, például ha majd az Isten megjelenik a végítéletkor, akkor már nem hit lesz, hanem tudás, hogy van Isten.

Ha nem jelenik meg, vagy nem lesz semmilyen végítélet, akkor marad a hit.

9 arra sem vennék mérget, hogy amikor kilépek az utcára nem fog elcsapni a busz.

10

Egyrészről nem fogok valószínüleg minden különbségre kitérni, de azért az talán érthető lesz így is, hogy nem ugyan olyan a kettő.

Ezenfelül a tornaórán aki megtorpan az nem csak nem hit hanem félt is és amitt torpant meg. Aki nem hit de elég bátor volt az át ugrot. Ahogyan aki hot az is félhetett de legyőzt.

Szóval egy isten hit esetén például olyanban hiszel amit nem tudsz letesztelni, bizonyos értelemben nincs hatással az életedre, csak mondták/olvastad és elfogadod, ráhatásod a milyenségére nincs.

Amikor arról van szó, hogy el fog ütni a busz. Akkor ott már sokkal nagyobb ráhatásod van a dolgokra. Körül nézzel az úton és máris kisebb az esélye. De ha olyan úton mész ahol nem járnak a buszok akkor még sokkal kisebb az esélye. Így már nem is kell a hitre hagyatkozni mert ott vannak a valószínüségek.

Statisztikailag is az utcán átmenő emberek kis részét ütik el.

Emelett hagyatkozhatsz a tapasztalataodra is és mint volt tehetsz azért, hogy valami legyen vagy ne legyen. Esetünkben, hogy ne csapjon el a busz. Mert nem fog ott teremni a semmiből egy busz. Ha körülnézel, stb. máris biztos lesz, hogy nem fog elcsapni.

Tehát van ráhatásod a történésekre és vannak tapasztalataid, valószínüségek, stb.

Ez egy isten esetében nincsen. Nincs ráhatásod arra, hogy létezik-e vagy sem.

Nem tudod megtapasztalni, hogy van-e max halálod után. (Itt jönn majd az, hogy de ő megtapasztalta az Isten, valaki más meg a kritályokból kiáramló energiát, egy másik pedig Poszeidon létezéset "tapasztalta" meg.)

Nem jut eszembe olyan dolog, amiben "hinnék".

Magasugrás (vagy bármilyen akadály) előtt a hit helyett a remény szót használnám. Szóval reménykedni szoktam, hogy átugrom, de ilyenkor tudatában vagyok annak a lehetőségnek is, hogy esetleg nem sikerül átugrani. Esetleg bízni szoktam abban, hogy sikerül, ilyekor a reménykedésnek egy optimistább változatát élem meg, mert arról győzködöm magam, hogy sikerülni fog, mert van rá példám, gyakorlatom, egyfajta bizonyítékom, hogy már sokszor megcsináltam és ha általában sikerült, akkor talán most is. De ha eddig rosszul ment, tehát rossz tapasztalatom (bizonyítékom) van, akkor nem bízok, talán nem is reménykedek.

Ez tehát nem hit.

Érdekes, olyan van, amikor inkább a "nem hiszek" kifejezést használom, de ez is tapasztalaton alapul. Pl. nem hiszek abban, hogy észhez tér az emberiség, és abbahagyjuk a háborúkat meg a föld szennyezését. Mert azt tapasztaltam, hogy az ember gyarló lény és jódolgában inkább rombol. Szóval a nem hiszek-et inkább úgy fordítanám, hogy nem bízok az emberiségben, azaz a reménykedésemből inkább a pesszimista verziót látom megvalósulni, de ez is saját megtapasztalásaim alapján.

Nekem a hit szót inkább a meggyőződés szó helyettesíti. Én nem azt mondom, hogy hitem szerint, hanem meggyőződésem szerint. És ebben benne van minden. Meggyőződés.

IGEN! - ha most tényleg kizárjuk a VALLÁSOS hitet!

Bár itt is sietek megjegyezni, hogy AGNOSZTIKUS ateista vagyok:

- A tehénszar mindig lapjára esik,

- 2*2 (2+2; 2^2) az mindig 4!

Tehát mind abban, amit a TUDOMÁNY igaznak állít.

Amúgy a vallásos hittel szemben komoly fenntartásaim vannak:

1. „Credo quia absurdum est” a világlátásnak ebbe a módjába valóban sok olyan elképzelés tartozik, amitől a racionális embernek föláll a szőr a hátán. Ezt nálam messze übereli a tapasztalatokon alapuló MEGGYŐZŐDÉS. Ez a megismerés valóban tökéletes? Hát persze, hogy nem! A tudományos megállapításokba is gyakran becsúsznak kisebb – sőt nagyobb! - tévedések, amely kor fejlettsége az emberi elme korlátozott lehetőségei behatárolnak. Csakhogy! Amíg a tudomány ezeken a tévedéseken előbb-utóbb túlteszi magát, a hit egyszerűen dogmákká csontosít (vagy csontosítana) jó néhány elképesztő elképzelést.

A tudományos gondolkodás kritikusai számtalan példát hoznak fel a „természtfeletti” vagy „paranormális” jelenségekből, amire a tudományos gondolkodás nem tudott kellő választ adni. Lehet, hogy majd később fog, de az is lehet, hogy akkor sem. Akárhogy is áll a dolog, ezek nem igazolják sem a teológiai ungabungákat, sem a liturgiai hókuszpókuszokat!

2. A HIT kétélű fegyver:

- bölcsességgel, jószándékkal csodákra,

- alantas szándékkal, ostoba fanatizmussal pokoli dolgokra képes.

Aztán

3. Ideje volna végre feltenni a kérdést, a HIT mit adott többet:

- békét, nyugalmat, erőt, vigaszt, vagy

- háborút, kínokat, szenvedést, csalódást...?