Annyira hihetetlen számomra a reinkarnáco.Nektek is hihetetlen?

Inkább logikátlan.

Mert nincs átfedés a korábbi énjeid és a mostani éned között.

Ki az az én, akinek a korábbi életéről beszélünk? Ez az én velem egyidős, és a világról alkotott képe és az összes élménye ebből az életből származik. Semmi más személyes kapcsolódása nincs a múlthoz. Ha például regressziós által szerez "tapasztalást", az semmiben sem különbözik a képzelgéstől, álmodástól. Valós fizikai élményként nem átélhető az esetleges előző élet.

Tehát, a költői kérdés: mi a közös metszet a mostani éned és a korábbi énjeid között? Meglátásom szerint semmi közös nincs bennük. Akit korábbi énedként emlegetsz, az lehetne akár vadidegen is, hiszen semmilyen átfedés nincs az ő tapasztalásai és a te tapasztalásaid között. Ha azt mondod, vagy azt mondják neked, hogy egyiptomi papnő voltál, vagy középkori földműves, az nem több puszta blöffnél.

Persze, a jelenlegi egódnak az simogatást jelent, ha "kiderül", hogy valami furcsa és/vagy különleges ember voltál. Ezért is vagy hajlamos elhinni mindazt, amiről valójában semmilyen tapasztalásod nincs, hiszen a jelenlegi és a korábbi személyiségeid között semmilyen kontinuitás nincs.

Furcsamód, az ilyen előző életesdis sztorik esetében jóval ritkábban jön ki olyan "eredmény", ami szerint te egy nyomorult ókori rabszolga voltál, aki 21 évesen belehalt a kényszermunkába. Ehelyett az jön ki gyakrabban, hogy te egy nemes, vagy egyházi elöljáró, vagy jólelkű javasasszony voltál. Miért? Mert ez esik jól az egódnak. Ebben nincs semmi ciki, így működik az ember. Ha ezt a mechanizmust belátod, akkor máris okafogyottá válik az előző életek utáni keresgélés. Hiszen, mint említettem, a korábbi és a jelenlegi tapasztalásaid, tudásod nem mutat folytonosságot. Az állítólagos korábbi életed tudása, képességei, élményei nem állnak rendelkezésedre. Persze, ezt is el lehet bábozni egy regressziós hipnózisban, azonban ha például orvos voltál "előző életedben", akkor sem fogod ismerni az emberi anatómiát egyetemi szinten, és műteni sem fogsz tudni. Mert, mint már többször említettem, nincs kontinuitás a személyiségeid között. Nincs közös metszet. Az a valaki, akiben a korábbi magadat véled látni, az akár egy vadidegen ember is lehetne, mert ugyanannyi közös tapasztalásod van vele, azaz semmi.

A reinkarnációsdi mint téma azért is népszerű, mert ez egyfajta szerepjáték helyiértékét tölti be az emberek gondolkodásában.

Ahogy a 3-as válaszban is elhangzott, a jól azonosulható "életek" szoktak előjönni a kutatás során. Ezek nem csupán pozitív töltetű sorsok lehetnek, hanem bármi, ami az egyént egy olyan helyzetbe képzelteti bele, aminek megélésére a jelen életében nincs lehetősége, vagy csak túl nagy áldozatok árán, melyeket épeszű ember nem hoz meg.

Például: az állítólagos előző életben valaki nem pozitív hős volt, hanem gyilkos. Ez azért egy szerethető póz az előző életei után kutató embernek, mert kockázat nélkül "élheti át" mindazt, amire mostani életében nem lenne képes. Tehát, ez egyfajta szerepjáték, ahol mindenféle dologba belekóstolhatsz, nulla kockázattal és következménnyel.

A dolog akkor válik kártékonnyá, ha az előző életei után kutató ember a korábbi életeiben felfedezni vél olyanokat, akik a jelenlegi életében jelen vannak.

Ha az előző életek utáni kutatás arra az "eredményre" jut, hogy az illetőt az egyik családtagja, barátja, ismerőse az előző életében, egy másfajta relációban bántalmazta, abuzálta, megölte, vagy bármilyen negatív dolgot tett vele, akkor az visszahat a jelenlegi viselkedésére, és tönkreteheti a jelenlegi életét. Például egy huszonéves felnőtt elkezdni kutatni az előző életeit, és a terapeutával (vagy önmagával) arra az eredményre jut, hogy az anyja/apja egy korábbi életében kárt tett őbenne, a fent említett módok valamelyikén. Ezáltal az egyénben gyűlölet, illetve egyéb negatív érzelmek alakulnak ki a jelenlegi családtagja/ismerőse iránt, amelyek feloldhatatlanok. Ez örökre meg tudja mérgezni a viszonyt két ember között. Pedig valójában nem is történt semmi, azonban az egyénnek meggyőződésévé vált az, amit szerepjátékként átélt (természetesen, a dolog játék-természetének nem volt tudatában, ezért is történhet meg, hogy vérkomolyan veszi azt, amit "átélt" a regresszió során)

Szóval, ez a reinkarnációsdi egy veszélyes dolog, mert gyengébb pszichikumú és hiszékeny embereknek tönkre is teheti az életét. Ezért inkább kerülni kellene a témát, mert amúgy sem tud érdemi pozitív hatással lenni az egyén életére. A jelenlegi életed az egyetlen, ami érzékszervileg átélhető, és amiből tapasztalásokat illetve tudást tudsz gyűjteni. A spirituálisként értelmezett tapasztalás is csupán idegrendszeri működés eredménye. Ettől függetlenül valóban létezhetnek metafizikai dolgok. A reinkarnációsdi azonban nem más, mint a spirituális szórakoztatóipar egyik terméke, aminek két valós funkciója van: az unaloműzés, valamint az egyén jelentőségteljesség-érzetének felkeltése illetve fenntartása. Másként mondva: ez az egó játéka. Ironikus módon azonban az egó elleni harc is csupán a spirituális szórakoztatóipar része. Nincs is nagyobb egotrip annál, mint mikor az egódat próbálod legyőzni.

Hihetetlen - de alaptalan is, és hamis. Ezt mondja a Teremtő az embernek figyelmeztetésül, hogy miért ne egen a tiltott fáról:

1Mózes2:17

“….De a jó és rossz tudásának a fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz.”

Aztán mikor mégis eszik, Isten újra megerősíti ezt:

1Mózes 3:19

“ ….Arcod verítékével eszed a kenyered, míg vissza nem térsz a földbe, mert abból lettél. Mert por vagy, és a porba térsz vissza.”

Az ember azóta is meghal, ki előbb, ki később. Sokan nem akarják ezt tudomásul venni és mindenféle mondvacsinált magyarázatokat gyártanak és elméleteket talalnak ki, az egyik ilyen a reinkarnáció.

De nincs semmi alapja és igazságtalan is lenne Isten részéről, hiszen a vétkeseknek ( mármint Adámnak és Évának) mégse a halál lett volna a büntetésük…valamint hazudott is volna ezek szerint, mert azt mondta, hogy meg fognak halni, pedig mégse?

Amit általában reinkarnációnak neveznek az emberek, az valójában egy modern, nyugati, keresztény kultúrában gyökerező értelmezése egy távol-keleti misztikának, s mint ilyen, nem sok köze van az eredeti elképzeléshez, igazából különösebb értelme sincs spirituális szempontból. Erre rárakódott még egy halom ezo-hülyeség is az utóbbi évszázadban.

Amit töriórán fél percben elmagyaráztak Indiáról, azt érdemes nagyjából teljesen elfelejteni.

Amit a hindu és buddhista vallások tanítanak a szanszáráról, azaz a létforgatagról, a karmáról és a dharmáról, meg a nirvánáról, az egy konzekvens felfogást tükröz, de ez ennél sokkal komplexebb, és ami a legfontosabb, nem tekintik a reinkarnációt általánosan egy jó dolognak, hanem olyasminek, mint a kereszténységben a bukott állapot: valami, amitől meg kell szabadulni.

Ha mindennapi ember vagy, az összes benyomás, ami felhalmozódott a tudatalattidban, különválik a halálod után; egyfajta szerkezetet képez, melyben végül már csak a

legerõsebb érzések dominálnak, és ezek elhúznak a következõ újraszületéshez. Ez fogja adni új életed alapprogramját. Ezt mindaddig tapasztalni fogod, amíg ez a program

ki nem merül. Ha viszont már elértél egy

személyen felül álló, tulku állapotot, és

megvalósítottad, hogy nem vagy azonos

a saját testeddel, csak birtoklod azt, újraszülethetsz a saját akaratodból azzal a céllal,

hogy mások javára tevékenykedj. Ekkor

új testedet mint egy szerszámot fogod

használni.