Miért csak az a két véglet van a hívők számára, hogy vagy megőrzik szüzességüket a házasságig vagy lefekszenek mindenkivel?

Amikor hívő voltam, ez a vallási előírás nem volt racionálisan megindokolva. Nincs is rá szükség, mert ők megélégszenek azzal a magyarázattal, hogy Isten tudja mi a jó az embernek.

Mikor azonban a hívő vitába elegyedik olyan emberrel, akinek más erkölcsi nézetei vannak, akkor valahol érzi, hogy meg kellene a hitet racionálisan indokolni, és ilyesmi érv is kisülhet belőle.

Egyébként nem minden hívő ilyen maradi. Ha jól emlékszem, a lelkész fia azt mondta mikor beszélgettem vele, hogy ha két ember őszintén szereti egymást, és házasságra készülnek, akkor nem probléma a szex. Neki akkor komoly barátnője volt, akit azóta feleségül is vett.

"Meg hogy jobb egy új kocsiba ülni, mint egy használtban. De az új kocsi is csak addig új, amíg valaki nem használta."

Keresztényként elég gusztustalannak tartom, hogy egy embertársunkat "használt autóhoz" hasonlítsuk.

Egyébként nem igazán értem a kérdést. Elég sok olyat ismerek, akiknek csak néhány szexuális partnerük volt akikkel évekig kapcsolatban voltak. Nem csak ez a két véglet van, hogy házasságig szűz vagy végigment rajta a fél világ.

Mert az ellenségkép és annak gyűlöletessé tétele minden hitvilág alapja, amivel a híveket kordában tartjuk és közösségbe tereljük. Ez nem csak vallásokra igaz, bármire.

Háborúban az ellenséget csecsemőevő szörnyetegnek és terroristának állítják be. A politikában a másik oldalt a végromlás és szegénység okozójának. A vallásban a szabad szexualitást erkölcstelennek és tisztátalannak.

Nem csak a közös célok kovácsolják össze a közösséget, hanem a közös ellenség is.

Ez nem így van.

Egyáltalán nem ez a két véglet létezik a hívőknél (sem).