Buddha volt a legfelvilágosultabb vallási tanító?

Azért ez így nem pontos. A keresztény Istenről nem mondott semmit, valószínűleg nem nagyon került kapcsolatba az Ábrahámi vallásokkal (már csak azért sem, mert Krisztus előtt 500 évvel élt).

A hindu istenekről meg azt mondta, hogy nem érdemes foglalkozni velük, ugyanolyan szenvedő lények, mint az emberek, csak sokkal tovább élnek.

Egyébként, ha hinni lehet a buddhista szentiratoknak, akkor maga Brahma kérte meg Buddhát, hogy kezdjen el tanítani másokat miután megvilágosodott (Buddha eleinte nem akarta továbbadni a tudását, tartott attól, hogy az emberek nem értenék meg).

Nekem a személyes véleményem az, hogy Buddha nem hitt a hindu istenekben (meg az összes többiben sem), csak ha ezt kijelentette volna akkor ott helyben agyonverik. Így inkább azt mondta, hogy oké, oké, léteznek, de le kell tojni őket :P

Semmivel se előzte meg korát...

[link]

Ha megnézed, Indiában hagyománya is volt már ennek Buddha előtt:

"Az ateizmus egyik formájának tekinthetők a Buddha előtti ősi indiai filozófiák és vallások, mint a lókájata filozófia, amelyet egy feltételezett Charvaka nevű személy alapított Indiában, és amelyek Isten nélkül magyarázták a világot és az embert."

Tehát korát se előzte meg, úttörő se volt benne.

Nem beszélve jó néhány görög filozófusról, akik vagy szkeptikusan álltak hozzá az istenek létezéséhez vagy tagadták is létezésüket. A magyar cikk ebben kicsit gyenge, szóval az angolt linkelem:

[link]

Persze ettől még ajnározhatod Buddhát ahogy csak szeretnéd, de hülyeséget ne állíts.

"Buddha volt a legfelvilágosultabb vallási tanító?"

Nem is tudtam, hogy ez verseny, amit elvileg megnyert a Buddha.

Nem "fel-", hanem "meg-" 🙂

A felvilágosodás gondolata a zsidó-keresztény metafizikában gyökerezik. Ugyanis ez az, ahol megfogalmazódik annak a gondolata, hogy az emberi világ történetének van egy progressziója, tart valahonnan valami felé (az exodus történetének szimbolikája). A felvilágosodás gondolkodói a saját keresztény kultúrájuk talaján állva fogalmazták meg a eszméiket, még az olyan szekuláris vagy egyenesen ateista szereplők is, mint Voltaire vagy Diderot. Ezért egyébként a modern agnosztikus és ateista irányzatok is hosszútávon valójában a keresztény narratívát szolgálják, még ha ez ellen próbálnak is minden erőből tiltakozni.

Buddhát megpróbálhatjuk beleerőszakolni ebbe a narratívába, és értelmezni az alakját a felvilágosodás mentén, bár szerintem ezzel csak torzítjuk az igazságot. Lehet, hogy Buddha a mi modern nyugati kategorizálási kisérleteinkben agnosztikusnak tűnik, de az ő agnoszticizmusa gyökeresen eltér egy modern nyuzgati agnosztikus gondolkodóétól. Egészen más alapvetéseken nyugszik, és máshogyan jut erre a következtetésre. Hogy egy példát mondjak, Buddha agnoszticizmusa nemcsak az istenek létének kérdésére vonatkozik, hanem a tárgyak és az objektív valóság kérdésére is. Buddha nem a tárgyi valóságból kiindulva és abból következtetve kérdőjelezi meg az istenek létének relevanciáját, hanem ahogyan a tárgyak létének relevanciáját megkérdőjelezi, ugyanazon alapon teszi azt az istenekkel is (hogy lényegében midnkettő a májá, a léthazugság, az üres káprázat termékei).

Buddha "agnosztikus az agnosztikusodik" hatványon, olyan szinten, ahogyan addig a nyugati agnosztikusok szinte soha nem merészkednek el, mert túlságosan le vannak horgonyozva a kereszténység metafizikájában, a transzcendens igazság tényszerűségében és meglelhetőségében.