A Bibliában Isten még "tartotta a kapcsolatot" az emberekkel, történtek meghatározó dolgok, manapság miért nem?

Azért mert a kinyilatkoztatás lezárult:

"Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz, ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, aki által az időket is teremtette." (Zsid 1:1-2)

Az Egyház különbséget tesz nyilvános kinyilatkoztatás és magánkinyilatkoztatás között. A nyilvános kinyilatkoztatáshoz tartozik a Szentírásban és a Szenthagyományban közzé tett isteni kinyilatkoztatás, amely valóban lezárult az utolsó apostol halálával. Ez katolikus dogma. A nyilvános kinyilatkoztatás minden egyes hívőt kötelezi, és ezt Isten az Egyházra bízta, hogy megőrizze és hirdesse. Azonban az Egyház elismer magánkinyilatkoztatásokat is, amelyek tartalma azonban nem kötelezi az összes hívőt, csak buzdító jellegűek, csak az egyes ember vezetését és üdvözülését szolgálja. Ide tartoznak a Mária-jelenések is. A magánkinyilatkoztatás csak akkor igazi, ha összhangban van a nyilvános kinyilatkoztatással, tehát azt nem helyesbítheti, de még csak ki sem egészítheti, hiszen az végérvényes és tökéletes. A magánkinyilatkoztatások csupán ahhoz adnak ösztönzést, hogy az Egyház a mindenkori helyzetnek megfelelően tudjon az egyetlen és örökké állandó evangélium szerint cselekedni.

A nem keresztények gyakran felvetik a Bibliával szembeni ellenvetéseik között a kanonizáció módját. Elképzelésük szerint ugyanis volt rengeteg irat, evangélium és apostoli levél, amelyek között néhány vezető válogatott. Miután kiválasztották a nekik tetszőket, határozatot hoztak, hogy csak ezeket lehet a Biblia részének tekinteni, az összes többit nem.

Az ellenvetésük pedig arra vonatkozik, hogy nagy valószínűséggel a “válogató” vezetők kihagytak olyan könyveket, amelyek más képben tüntetnék fel Jézust vagy az egyházát. Épp ezért, mivel veszélyes iratokról van szó, azok nem kerültek be a Szentírásba, sőt, az olvasásuk is tilos, és pusztították is őket.

Azonban a kanonizáció abszolút nem így zajlott. A zsinatok során nem azt határozták meg, hogy mely könyveket neveznek onnantól kezve ihletettnek. Annyit tettek, hogy elismerték azokat a könyveket, melyek esetében az egyetemes egyház, mely használta őket, már felismerte az isteni eredetet.

Épp ezért én a kanonizációt nem a későbbi évszázadok zsinataival hoznám összefüggésbe, hanem az első századok egyházával és gyülekezeteivel. Ők voltak azok, akik olvasták és az istentiszteleteken használták az iratokat, és felismerték, hogy melyik szól isteni tekintéllyel, és melyik nem. Ha figyelmesen olvassa valaki az Újszövetséget, már abban is lehet a nyomait látni annak, hogy más gyülekezetek is olvasták a nem nekik címzett leveleket. Arra is van utalás, hogy Pál apostol levelei is közkézen forogtak a gyülekezeti használat során. Az első egyház tagjai voltak tehát azok, akik felismerték és elismerték az egyes iratok isteni eredetét. És ugyancsak ők voltak azok, akik elvetettek más, hamis tanokat valló írásokat. A későbbi zsinatok során csupán ezt az áthagyományozott kánon-listát ismerték el, és adtak neki vezetői tekintélyt. Így egységessé vált, hogy az egyház egésze mely iratokat használja az istentiszteletek során.

“Az egyház nem a Szentírás fölött, hanem abban az értelemben alatta áll, hogy a kanonizáció folyamata nem úgy ment végbe, hogy az egyház tekintélyt kölcsönzött a könyveknek, hanem úgy, hogy az egyház elismerte tekintélyüket. És miért? A könyvekről elismerték, hogy az apostolok bizonyságtételét tartalmazzák az Úr életéről, tanításáról, haláláról és feltámadásáról, és ezeknek az eseményeknek az apostoli értelmezése is megtalálható bennük. Az egyháznak mindig meg kell hajolnia ezen apostoli tekintély előtt” (John Stott: Az élő gyülekezet, KIA, Bp. 2009. p. 21.).

És hogy miért van tekintélye az apostolok írásának? Azért, mert Isten az apostolok és próféták alapjára építette fel az egyházat (Ef 2:20). Az apostolok és próféták képviselték azt az alapot, amely mindenkire vonatkozik, aki a keresztény egyházhoz akar tartozni. Az Újszövetség könyveiből kiderül, hogy a prófétálást és a tanítást mindenkinek meg kellett vizsgálnia. De annak, amit egy apostol mondott, mindenkinek engedelmeskedni kellett. Ott nem volt helye sem vizsgálatnak, sem okoskodásnak, sem ellenállásnak. Amit egy apostol mondott, az úgy volt. És ma sincs másként a helyzet.

A kanonizáció során tehát felismerték, mely könyvek szólnak apostoli és isteni tekintéllyel. Továbbadták ezeket a későbbi nemzedékeknek az egyházban. A könyvek pedig mindig — az apostoli tekintély miatt — engedelmességet várnak a magukat hívőknek vallóktól.

Isten a szó szoros értelmében nem tartott kapcsolatot az emberrel, de a kezdetleges emberi tudatnak olyan magyarázatokra volt szüksége mint amilyeneket a Bibliában olvashatunk. Isten nem egy valaki, nem egy személy, hanem egy hatalom, bölcsesség és szeretet kimeríthetetlen Forrása bennünk és körülöttünk mindenütt, egy vezérlő Alapelv. Isten az eredeti önfejlesztő Ihlet, melynek fejleménye minden létező dolog és élőlény.

A „kapcsolat Istennel” tehát egy helytelen kifejezés, mert Isten minden mindenben, de az emberi tudat még mindig nem eléggé fejlett ahhoz, hogy ezt megértse; hogy belássa azt, hogy elkülönítése Istentől nem több mint egy fanyar ábránd.

Mindenki ismeri azt a jelenséget amit ihletnek nevezünk, az ihlet ami bennünket megillet Isten szava; ihlet volt az ami a prófétákat megillette. Az ihlet vagy Isten szava sokféle módon megillethet bennünket, jöhet az a próféták szent könyvei által, vagy közvetlen hozzánk mint valami ami eszünkbe jut, vagy talán a szomszédasszony kutyája által, de végeredményben mégis csak Isten az aki szól hozzánk.

A forrás, melyből minden ismeret, minden bölcsesség árad, Isten minden fejleményének képességeihez és szükségletéhez mérten rendelkezésére áll. Az ember szellemi képességei révén korlátlanul hozzáférhet e forrás kiáradásához, azt csak érdeklődése határozza meg. A próféták az Isten iránt, az ember származása és hasonló dolgok iránt érdeklődtek, arra kaptak szellemi fejlettségeikhez mért kezdetleges választ.

Isten személy. Ez a biblának a kinyilatkztatása

Minden hamis vallás.new age.

'Isten a szó szoros értelmében nem tartott kapcsolatot az emberrel'

10:33

pl Mózes ember volt...

tegnapelőtt 15:00

Igen, Isten válhat neked személyessé Mint ahogy Názáreti Jézusnak személyessé vált, aki Őt Mennyei Atyának nevezte és úgy szólította, de isten egy személynél minden tekintetben végtelenszer több kiválóbb.

tegnap 21:36

Ha ezt netalán nem tudnád elhinni akkor majd kitalálunk valami mást ! :-))) De nem is kell kitalálni a Bibliában sok ilyen dolog van, nem kellene azokat ennyire szó szerint venni.

Nem, Mózes nem látta Isten, vagy talán láthatod a Gondolatot, az Ihletet, a Hatalmat, a Törvényt, a Szeretetet, a Bölcsességet ?

Kedves kérdező. :)

Ma is ugyanúgy történnek meghatározó dolgok és "csodák", csupán hamisnak és hazugságnak tartják azokat az emberek nagyja. :P

"A kérdező kommentje:

És hol vannak a jelenések? A csodás meggyógyulások? Miért nem írat valakivel most is egy bibliát? Miért minden csak régen történt?"

Megtörtént...Létrejött egy leírás, amiről bizton állíthatom, hogy Isten szava ugyanúgy. Szép, érhető és kerek magyarázatot ad a létezés okára, céljára és értelmére...gyönyörűen leírja mi az ember, mi a világ, és mi Isten(nem a közhitben szereplő istenképek) valójában. Egy másik világnézetet vetít elő, amivel teljesen érthetővé válik minden, ami eddig csak találgatás volt, mondhatni egy olyan szemlélet, ami felöleli az előzőt. Ha valós az érdeklődésed, vagyis tényleg szeretnél ennek a dolognak a végére járni, akkor szólj, és adom a tanítást, amivel világossá válik, hogy minden igaz...csak a megfelelő szemszög szükséges. :)

üdv

25/F

LastOne.Left