Ha Isten létezik, akkor őt ki teremtette?

Miért kellett teremteni? Nincs olyan szabály, hogy mindent teremteni kell, lehet van ami mindig is van, volt, lesz.

Ezt a kérdést bármire feltehetjük.

Hogyan lett akármi is? (anyag, energia, sugárzás, a fizikai törvények)

Lehet hogy mindig is volt...

Csak elég fantázia kell hozzá, hogy el lehessen képzelni.

A legtöbb ember 1000 éve még azt se tudta elképzelni, hogyan lehet a Föld gömbölyű, pedig csak fantázia kellett volna hozzá...

= Ki teremtette a Teremtôt? =

A filozófia jelen állapotában döntô jelentôségűvé lépett elô a közölhetôség. A televízió tudományos felfedezéseket ismertetô dokumentumfilmjei elkényeztetnek bennünket. S a jelen kérdés sajátos kihívása épp az, hogy meghökkentô egyszerűséggel és naivitással megfogalmazott formájában találkozik benne az élénk eszű tinédzser a filozófiát csak felületesen ismerô természettudóssal. Elôbbirôl tizenéveseknek tartott hittanórák tanúskodhatnak. Utóbbiról az Univerzum világszerte ismert tudósa nyilatkozott, a maga szintjén is föltéve a kérdést, ,,Az idô rövid története'' című portréfilmben. Holott ô a kozmikus ,,fekete lyuk'' nagyhírű fölfedezôje, zseniális matematikai gondolkodás birtokában: Stephen Hawking. S ez a kérdés az, hogy ,,Ki teremtette a Teremtôt?''

A kezdet és a vég a filozófia visszatérô problémája. A válaszadásra azonban nem a szaktudósok illetékesek, akkor sem, ha a kozmológia, ill. kozmogónia felôl közelítenek. Holott sokan az ô tekintélyükre hivatkozva bíznak a tudományos igényű válasz megfogalmazásában. A kérdésnek azonban a filozófus a szakembere. S a bölcselet története elárulja, hogy a számban és minôségben jelentôs többségben lévô filozófusok hogyan jutottak el a maguk sajátos útján az Abszolútumig, ,,amely'' -- vagy ,,aki'' -- az egyetlen kielégítô válasz a kérdésre. Ez a válasz pedig így fogalmazható: a Teremtôt mint Abszolút Valóságot senki és semmi nem teremtette, sôt nem is teremthette. Nem csak a pantheizmus tarthatatlan tehát, hanem az a feltevés is abszurd, hogy a Világegyetem és annak egyik bolygóján, a Földön kibontakozó élet hordozója, az általunk ismert anyag, öröktôl fogva létezik. Ez ugyanis visszafelé számolva a ténylegesen végtelen számú és ténylegesen végtelen idôkvantumú létezés föltételezését követelné meg. Teljesen világos és meggyôzô logikai zátonya ennek a feltevésnek az, amit már Schütz Antal megfogalmazott, s amire többször hivatkoztam: ,,Nem lehet minden mástól, mert a mindenen kívül nincs más''.

Kell tehát lenni egy végsô Valóságnak, ,,amely'' mindig volt és mindig lesz, ,,amely'' az egyetlen biztos hordozója és alapja a létezésnek, ,,amely'' tehát maga a Teremtô Valóság. Scotus Eriugena találékonyan így nevezte meg: ,,A Teremtetlen Teremtô Természet''. Ez a rejtélyes Ôsvalóság pedig a metafizika gondolati ostromának legfôbb célpontja. Esendô hasonlattal: ô a körhinta acél tartóoszlopa, miközben az Univerzum és benne mi is olyanok vagyunk, mint a körhinta acélhuzalain forgó elemek. A teljesen Önmagában Való, ,,amely'' a ,,keletkezô-elmúló'' és ,,változó'' létformák stabil fenntartója. Arisztotelész -- kevéssé szerencsésen -- ,,Mozdulatlan Ôsmozgatónak'' nevezte, holott a legdinamikusabb teremtô Valóságról van szó. A filozófia szaknyelvén kifejezve: nincs létében függô, relatív létforma Abszolút Való nélkül. Ez fogalmából eleve adott, kényszerítô erejű következtetés. Ahogyan a ,,fiú'' fogalmából következik az ,,apa'' léte, az ,,árnyék'' fogalmából a ,,fény'' léte, úgy következik -- belsô kényszerrel -- a ,,keletkezô és elmúló'' létformából a ,,nem keletkezô és soha el nem múló'' Létforma, a teremtett létezôbôl a Teremtô Létezô. Ez persze belátás kérdése, amelyhez érdemes kijárni a filozófia iskoláját -- akár magánúton is --, hogy szellemi tapasztalattá érjen, belsô evidenciává fényesítve a felismerést, amellyel túlemelkedünk a tinédzser és a nagy természettudós idézett kérdésfölvetésén: ,,Ki teremtette a Teremtôt?''

Szükséges tehát ehhez a valóságra való logikai ,,rálátás''. S meg kell érteni a nagy tudósok filozófiai esendôségét. Egy híres festmény -- mondjuk a Mona Lisa -- szépségét csak képi egészében ragadhatjuk meg. A nagy tudósok tekintélyes része nagyítólencsével, sôt mikroszkóppal vizsgálja a képet. Így közelrôl és élesen látja a részleteket, de nem szemléli eléggé a kép egészét. Eljuthat akár a festékszemek egyes atomrészecskéinek fotózásáig is, anélkül, hogy a kép esztétikai egészét megragadná. A létezés összefüggô egészének, magának a Létnek kutatói a filozófusok. Korunk tömegtájékoztatásában mégis a szaktudósok véleményét kérik ki, még a tudományuk határán túli kérdésekben is. És ez a baj. Ha a szaktudós -- mondjuk kozmológus -- eljut az ôsrobbanásig, mint a kezdetek kezdetéig és Univerzumunkat egy atomnyi ôsmagból eredezteti, akkor megkérdezik tôle: mi volt az ôsrobbanás elôtt? A gyanútlan szaktudós erre beleesik a csapdába és esetleg ezt válaszolja (egyébként megtörtént): ,,A Semmi''. Tehát a Semmi a teremtô Ôsvalóság? Holott a korrekt válasz ez volna: ,,Errôl kérdezzék meg filozófus kollégámat''. Amikor pedig a legvégsô végre, az Univerzum omega-állapotára kérdezünk rá, a kozmológia tudósához fordulva, akkor nem az a korrekt válasz, hogy megint a Semmi jelenti a végsô megoldást, a fizikai világ energiáinak totális elernyedésével és a kozmikus sötétséggel, a Weltnachttal. A korrekt válasz ez: ,,Ha pusztán fizikai energiák vannak és csupán azokkal kellene számolnunk, akkor a Kozmosz visszahullana a végsô sötétségbe. Ha azonban magasabb Teremtô Energia is létezik és magasabb létdimenziókkal is számolhatunk, akkor nem ez a végsô felelet. Ebben átadom a szót a filozófusoknak.'' A létbizalom képviselôje egyszerű és logikus választ ad: ,,Mivel a Semmit ki kell iktatnunk mint végsô magyarázó elvet, ésszerűen feltételezhetjük, hogy ugyanaz a Teremtô Valóság, ,,amely'' elindította kibontakozásának kozmikus útjára a Világegyetemet, újjá is teremtheti azt''. A végsô okot keresve az Abszolútumot mint Teremtô Ôsvalóságot nem tudjuk kikerülni. A metafizika minden útja ôhozzá vezet. És tôle nem vezet tovább, visszafelé a létben. A metafizika ,,visszaszámlálása'' eddig ér el.

Ki teremtette hát a Teremtôt? Csak nem veszi komolyan egy igényes gondolkodó, hogy a Teremtôt egy másik Teremtô teremtette, azt ismét egy másik, és így tovább, a végtelenségig. A hosszú sorban ütôtávolságra elhelyezett dominók visszatérô példáját idézve: eszerint minden dominót egy elôzô másik dominó ütött volna el. Csakhogy a ,,minden'' dominón kívül fogalmi képtelenség föltételezni egy rajtuk kívüli ,,másik'' dominót, mint arra részletesebben utaltam. Ez a legközérthetôbb példa.

Lehet, hogy sokat kell együtt gondolkodni az olyan kivételesen nagy filozófusokkal, mint Arisztotelész vagy Aquinói Tamás, Leibniz, Pascal vagy Spinóza. El kell jutnunk a belsô tapasztalásig, a bennünk kiérlelôdô gondolat-evidenciáig. Akkor világossá lesz elôttünk, hogy az elemzett kérdésfölvetés a filozófiába még csak belekóstoló tizennégy évesekre jellemzô, amelyre meg kell tudni adni a választ. Akkor is így van ez, ha olyan kiváló természettudós, mint Stephen Hawking szintén megkérdezte egyszer, és ugyanazzal a gyanútlan filozófiai naivitással: ,,Ki teremtette a Teremtôt?''

Na első válaszom ehhez a kérdéshez.

1. Isten megteremtette a világot, Chuck Noris megteremtette Istent.

2.Ha Isten létezik Etiópiában több 1000 ember hal meg mert nincs mit enniük és ők erről nem tehetnek.

Miért hal meg ennyi ember rákban. Nekem is van egy betegségem az most nem számít de nem egyszer volt rá példa hogy elkezdtek ezzel piszkálni. A mamám 7 évig szenevedett rákban a 7 évre olyan volt mint egy etióp. Se járni se beszélni nem tudott. Az anya testvére meg 15 éves korától lebénult és 45 évesen halt meg nemsokkal mamám után.

És nem a mi családunk van ezzel egyedül így.

most mondjátok hogy van Isten.

Ja és minden vasárnap templomba járunk vallásos család vagyunk ezek. Az incidensek előtt én is az voltam de amikor ezek megtörténtek ..........( ezt inkább nem írom ide)