Miért kell egyes embereknek szenvedniük, míg mások lubickolnak az életben? több lenn

21: ezügyben el kéne olvasnod pár hasznos olvasmányt - kihagyod az egész társadalommérnökösködésből az emberi tényezőt, a mentalitást. Rövid időn belül hasonló jövedelmi viszonyok alakulnának ki, mint amit az újraelosztással megszüntetnél. D emost látom, a 22-es is ezt írja.

Volt egy nagyon jó írás a HVG-n, sajnos most már csak idézetek lelhetők fel belőle. MEgpróbálom előkeresni... Azt hiszem, a lényeg azokból is összeáll.

Ideteszem a linket is, de már sajnos nem elérhető..... A cikk címe az volt, hogy "Az egyenlőségről őszintén".

[link]

Tegyük fel, kiválasztunk hasra ütve 10 embert a lakótelepről, és mindegyiküknek adunk 10 millió forintot. Azonos pontról, egyenlőként indulnak tehát, a kapott összeget egyformán érdemlik meg, és egyformán nem.

Ha egy év múlva megnézzük, mire jutottak, már különbségeket fedezünk fel köztük. Lesz három, akinek már egy fillérje sem maradt, egyikük eljátszotta, a másik menő autót vett rajta, a harmadik egy luxus turistaúton vett részt a családjával. Lesz négy, akinek enyhén fogyott a pénze, de még maradt. Egyikük kölcsönadott egy barátjának, de az nem fizette vissza, a másik kicsit fellélegezhet, megvehet olyasmit is, amire eddig a fizetéséből nem telt.

Ketten vállalkozásba fogtak, de egy év után még mínuszban vannak. Egyikük nagyobb vállalkozásba fogott, úgyhogy neki nemhogy szaporodik a pénze, de a bevételeiből a bankhitelt kell törlesztenie. Lesz egy, aki nagyjából a pénzénél marad, bankba tette, hogy a fiát jó egyetemre küldhesse, akár külföldre is. Végül kettejük pénze szaporodott. Egyikük kötvényekbe fektette a pénzét, a másiknak biztató kisvállalkozása lett. És lám, már ki is alakult a jövedelmi, vagyoni különbség. Netán igazságtalanul?

Öt év múlva a különbség még nagyobb lesz, a csóró csóró maradt, a turistaút örök emlék, de emberünk ott tart, mint öt éve, amikor a pénzt kapta. A luxusautó már nem megy úgy, mint eleinte, egyszer-egyszer javításra szorul, ami rettenetesen drága. Aki bankba tette a pénzét, annak ötévi kamattal minimálisan nőtt a pénze, ha az infláció miatt nem csökkent. Annak, aki a fizetésén felül költekezik, még maradt pénze, de már igencsak megcsappant. A kötvényes pénze szolidan szaporodott, a jó kötvények gyarapodása felülmúlta a rosszak esését.

A kisvállalkozó üzlete továbbra is szerényen növekszik, már két alkalmazottja van. Volna munka többnek is, de a munkavállalói bérterhek miatt nem engedhet meg többet. A másik vállalkozó már behozta a kezdeti kiesést, talán már kissé pluszban is van. A hitelesnek nem jött be az üzlet, fel kellett számolnia, miközben továbbra is törlesztenie kell a hitelt. Most jogos-e azt mondanunk, hogy a kialakult vagyoni különbség igazságtalan?

..

...

Már ötven év telt el. A csóró és a luxusautó-tulajdonos fia éppen most megy haza egy tüntetésről, ahol állami támogatásokért tüntettek. Ostorozták azt a világot, ahol egyeseknek nehéz megélni, míg másoknak sokkal több a pénze, mint amennyire egy embernek reálisan szüksége van. Mert, ugye, csúnya világ az, ahonnan hiányzik a társadalmi szolidaritás és igazság.

...

De elvárhatjuk-e, ahogy a társadalmi igazságossággal érvelők teszik, hogy az élet igazságtalanságait azokkal tetessük jóvá, akiknek sikerült, annak terhére, amit megkerestek, amiért megdolgoztak?

Előző vagyok... Megtaláltam a teljes verziót a ezen a blogon:

[link]

Érdemes elolvasni!