Miért hisztek olyasmiben, amit nem láttok, nem tapasztaltok? több lenn

A hit bizonyos körülmények között segítheti az életet.

Ha veszel sok embert úgy, hogy van köztük hívő és ateista is, akkor a hívők élete nagyon szóródni fog: sokat segít a hite, sokat hátráltat. Az ateistákat ez nem érinti.

Látható, hogy ha nagyon rossz körülmények vannak, akkor először meghal sok hívő (akik rosszban hittek), aztán meghalnak az ateisták, és végül nagyrészt azok maradnak életben, akik éppen szerencsés dolgokban hittek.

Ez így volt legalább 100000 évig, és ez alatt a hívők maradtak többségben.

Az emberek alapvetően elég sok dologban hisznek, amiket nem láttak, nem tapasztaltak, ezek közül Isten csak egy.

"amit több ember írt, és még vettek is ki belőle részeket (apokrif iratok pl)"

Ez tárgyi tévedés, nem vettek ki belőle, hanem az apokrif írások eleve nem kerültek bele.

A biblia ugyanolyan mondagyűjtemény, mint más vallásoknál. Nem is feltétlenül nevezném valami egyedi, kinyilatkoztatás szerű dolognak, a történetek ha nem is teljesen, de a lényegi dolgok más vallásban is megtalálhatóak. Másrészt egyáltalán nem mutat benne jóságos Istent. De hiába, mert akárhány hívőtől kérdeztem, mindegyik kimagyarázta, hogy így meg úgy, ezért meg azért ölt Isten ártatlan gyerekeket.

Abban igaza van annak, aki mondta, hogy a hit bizonyos körülmények között segíthet, lehet reménykedni a jóban, hogy az erőfeszítéseink nem vesznek kárba.

Azt nem mondanám, hogy nem látom, vagy nem tapasztalom, inkább azt, hogy ez a megtapasztalás más minőségű.

Édesanyánk szeretetét sem pusztán érzékszerveinken keresztül éljük meg, hanem ennél komplexebb folyamatokon keresztül. A félelmet sem az érzékszerveinkkel tapasztaljuk, mégis teljes mértékben valóságos számunkra. A szépséget sem a szemünkkel vagy a fülünkkel érzékeljük, mégis vannak olyan dolgok, amiket minden ember egyezményesen szépnek tapasztal (például egy természeti táj), tehát azt mondani annak szépségére, hogy szubjektív, azért igényel némi erőltetést.

Egy emberi kapcsolatban sem tényeken és jelenségeken keresztül ismered meg a másikat, hanem azzal, hogy hatsz rá, és az visszahat rád. Kölcsönösen hattok egymásra. Arra akarok kilyukadni, hogy rengeteg dolgot az abban való részvételen keresztül ismerünk meg, és nem érzékelt tények elemzésén át. Istennel is hasonlóképp vagyok. Ha tudom hagyni, hogy Isten hasson rám, akkor valami megváltozik bennem, és ebbéli változásom tükröződik a környezetem hozzám való viszonyán, mert ők is részt vesznek ugyanebben a kapcsolatban.

Ha például ketten együtt táncolunk ugyanarra a zenére, akkor azzal megszületik valami olyasmi, amire egyedül nem lennénk képesek, és ehhez az kell, hogy én figyeljek a táncpartneremre, ő figyeljen énrám, és közben mindketten figyeljünk a zenére. Valahogy így tudnám leírni Isten megtapasztalását is. Ha ugyanarra a zenére figyelünk, miközben közösen tevékenykedünk, akkor az megvalósít valamit, és úgy érezzük, hogy az jó.

Utóirat: és nem, NEM kérek bibliai idézeteket köszönöm!

De:

Luk 4:5 Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá neki e föld minden országait egy szempillantásban,

Luk 4:6 És monda neki az ördög: Neked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom;

#6

Ha megkér valaki, hogy ne idézz a Bibliából, miért nem vagy képes betartani a kérését? Egy minimális tiszteletet mutass már.