A legtöbb vallás miért állt be nyílegyenesen a fasizmus mögé?

A kereszténység egésze nem volt fasiszta, csak az önmagát felmagasztaló római ága volt masszívan a fasizmus támogatója, és kedvezményezettje, valamint a háború végén a rabolt náci vagyon egy részének az összeharácsolója.

Római katolikus papok rendszeresen szentelt vízzel locsolták le, "áldották meg" a náci fegyvereket a csata előtt.

Mussolini saját területet és államalapítási engedélyt adott a Római Katolikus Egyháznak, illetve Adolf Hitler konkordátumot kötött velük, jelentős pénzbeli támogatást biztosítva számukra.

A csuhás papok segítették a náci háborús bűnösöket Argentínába jutni (patkányjáratok üzelemtetése), fizetségül a náci arany egy része a Vatikán Bankba került.

[link]

Az arany dobozok, amelyeket Gavran leírt, csak az elkobzott vagyon kis részét képezték. Az országból elmenekült Ustashi legalább tíz arany kamiont szállított Rómába. A nemesfémet először az olasz fővárosban, a Szent Jerome-i ferences rendi kolostorban tárolták, ahol a horvát nácik, köztük maga Pavelic rejtettek, majd az aranyat megbízhatóbb helyre szállították. Ebben az időben a Jugoszlávia Népi Bírósága távollétében halálra ítélte Pavelic diktátort, de a pápa közbenjárásának köszönhetően a "fejnek" sikerült elmenekülnie az igazságosságtól, és Argentínába küldték a "patkány út" mentén - a náci bűnözők Dél-Amerikába történő szállításának csatornájára.

[link]

"

A Háárec című izraeli lap nyilvánosságra hozta egy volt hírszerző eddig titkos vallomását, aki szerint a Vatikán komoly szerepet játszott a náci háborús bűnösök Dél-Amerikába menekítésében.

[link]

"Az számtalan dokumentummal alá van támasztva, hogy Piusz [pápa] parancsára vagy közvetlen tudomásával a háború után a náci vezérkar egyes tagjait a rabolt arany egy részéért cserébe a Vatikán területén bujtatták, majd segédkeztek a kimenekítésükben többek között Dél-Amerikába."

"A történelemben más bizonyítékok is előkerültek ugyanis, melyek megkérdőjelezhetetlenül állítják: a náci bűnösökkel valóban lepaktált az egyház a holokauszt idejében."

[link]

"A San Franciscó-i fellebbviteli bíróság hétfőn ismét érvénybe helyezte azt az alsóbb fokon elutasított keresetet, amelyben holokauszt-túlélők azzal vádolják a vatikáni bankot, hogy tisztára mosta a horvátországi usztasa rezsim által az áldozatoktól elrabolt javakat - jelentette az NBC televízió."

"

Az usztasa állam késlekedés nélkül nekilátott az etnikai tisztogatásoknak. A katolikus hittételek elfogadását és megtartását kötelezővé tették minden iskolában és kormányzati hivatalban. A parkok bejáratánál és a tömegközlekedési eszközök ajtain a következő felirat jelent meg: „Szerbeknek, zsidóknak, cigányoknak és kutyáknak a belépés tilos.”

1941. július 22-én Mile Budak oktatásügyi miniszter hivatalosan is megerősítette a népirtás tervét: „A szerbek egy részét megöljük, egy másik részét kitelepítjük, a maradékot pedig kényszerítjük, hogy fölvegye a katolikus vallást. Ez utóbbiakat majd magába olvasztja a horvát elem.”

"

"

1941 decemberétől 1942 februárjáig 40 ezer szerbet végeztek ki a hírhedt jasenovaci táborban, Dachau usztasa megfelelőjében, 1942 júniusa és augusztusa között pedig 66 ezer szerb - köztük kétezer gyermek - életét oltották ki. Jasenovac krematóriumai éjjel-nappal megállás nélkül működtek. Az usztasák áldozatai gyakran még életben voltak, amikor a kemencékbe dobták őket. Ezzel az eljárással azonban hamar felhagytak, mert a halálraítéltek kezelhetetlenekké váltak, amikor megtudták, milyen kegyetlen halál vár rájuk. „Az emberek sikítoztak, ordítoztak, és védekezni kezdtek - emlékezett vissza később egy usztasa tiszt. - Hogy ezt elkerüljük, úgy döntöttünk, hogy előbb megöljük, és csak azután égetjük el őket.”

Az usztasa haláltáborok egyes parancsnokai és tisztjei katolikus papok voltak. Jasenovac parancsnoka, Miroslav Filipovic páter ferences szerzetes volt. Három további ferences rendi barát - Zvonko Brekalo, Zvonko Lipovac és Josef Culina - szintén usztasa tisztekként szolgáltak a háború alatt, és ők voltak Filipovic segítői a tömeges kivégzések felügyeletében.

"

"

A patkányjáratok vámszedői

1945 februárjában a jugoszláv partizánok bevették Zágrábot. Stepinac érsek teljes jóváhagyásával Ante Pavelic harminchat láda arany-, és két teherautónyi ezüstkincset temetett a Zágráb központjában álló ferences kolostor udvarába. Az ékszerek és aranyórák mellett a ládákba olyan fogarany is került, amelyeket a legyilkolt zsidók, cigányok és szerbek állkapcsából húztak ki.

Pavelicnek sikerült átmenekülnie Ausztriába, ahol az amerikai hadsereg fogságába esett, és Salzburg környékén börtönbe került. Már előkészületek történtek, hogy Pavelicet a nürnbergi bíróság elé állítsák, amikor az eljárás váratlanul megakadt. XII. Pius Salzburg érsekének közvetítésével elérte, hogy Pavelicet a Vatikánvárosba szállítsák, ahol a pápa személyes védelme alá vonta az usztasa diktátort.

A botrány elkerülése végett a pápa néhány héttel később elintézte, hogy Pavelic az éj leple alatt elhagyhassa Vatikánvárost. A következő három évben az usztasavezér a ferencesek védelmét élvezte.

Ez idő alatt az usztasák elhantolt kincseit a zágrábi ferences kolostorból Rómába, Rómából pedig Nápolyba szállították, ahol az aranyat és az ezüstöt rudakba öntötték, majd viszszaszállították azokat Vatikánvárosba. John Cornwell brit történész szerint a 80 millió dollárt meghaladó értékű kincset a Vatikán Bank páncéltermeiben helyezték el.

Az Amerikai Külügyminisztérium által 1998. március 30-án az usztasa vagyon sorsáról publikált jelentés szerint a horvátországi náci aranyból származó bevételen túl a Vatikán milliókat halmozott fel a menekülő háborús bűnösöknek kiállított hamis útlevelek kiárusításával, és a hírhedt „patkányjáratok” létrehozatalával is. Ez utóbbi elnevezés lett a titkos útvonalak megjelölése, amelyeken át náci tisztek menekülhettek el a háborús bűneikért rájuk váró felelősségre vonás elől. A Vatikánban megszervezett „patkányjáratokon” keresztül szökhetett az usztasa felső vezetés Triesztbe, Rómába vagy Genovába, onnan pedig tovább semleges államokba, elsősorban Argentínába.

A „patkányjáratok” szervezője Krunoslav Dragonovic ferences szerzetes volt, aki a Vöröskereszt alkalmazottjának adta ki magát, az amerikai hírszerzés értesülései szerint viszont valódi szerepe abban állt, hogy a náciknak Dél-Amerika felé menekülési útvonalat készítsen. 1946 és 1947 között Dragonovic a Szent Jeromos Kollégiumban tartotta védelme alatt Klaus Barbie-t, a lyoni hóhért. A menekülő háborús bűnösök oltalomra leltek a Vatikánvárosban, és új személyazonosságot kaptak.

Az védelemért magas árat kellett fizetni. A náci menekülteket a hírek szerint arra kötelezték, hogy teljes vagyonuk 40-50 százalékáról - beleértve a zsákmányolt javaikat is - mondjanak le a Vatikán javára.

"

A Katolikus Egyház soha nem volt sem liberális, sem demokratikus.

A Rerum Novarum-ig az Egyház álláspontja a felvilágosodással szemben a "tévedésnek nincsen joga" (error non habet jus) volt. Támogatták a rendiséget, az egyházi előjogokat a feudalizmust és a monarchiát.

A Rerum Novarum után úgy döntött az Egyház, hogy létrehoz pártokat, amelyekkel fenntarthatja a befolyását a parlamentarizmuson keresztül.

Ezek a pártok később betagozódtak a szélsőjobboldalra, ld. Salazar, Franco, Mussolini, de a német Centrum Párt, amelyet Hitler később betiltott, is megszavazta a felhatalmazási törvényt.

Ezek a pártok '45 után kereszténydemokratának hívták magukat, de immáron nem tartották kötelező instrukcióknak a pápai döntéseket.

A német katolikus egyház nem támogatta a nácikat és ez kölcsönös volt.

Barcelonában a népfront-kormány katonái belegéppuskáztak egy úrnapi körmenetbe. Ezután már nem minden katolikusnak voltak rokonszenvesek. V. ö. "az ellenségem ellensége a barátom".

#29 A katolikus papok nagy része nem is állt be a náci oldal mögé. Sokan kerültek kerültek koncentrációs táborba.

Az 1932-33-as német választásokon a túlnyomóan katolikus lakta területeken a náci párt kevesebb szavazatot kapott az országos átlagnál.