Úgy érzem Isten cserben hagy engem,mit tegyek?
Kezdjük ott,hogy mindig egy visszahúzodó ember voltam,jártam templomba de ritkán, hiszek a Sátánban is. Tudom ezt sokan rosszank gondolják de nem Sátánista vagyok csak hiszek benne,pont úgy kint Istenben,ha nincs a Sátán miért mondják hogy van menny meg pokol?
Mostanában elég sok rossz történt velem, a hitoktató annyira k***g vekem hogy sikerült megutálnom.
Folyton kivételezik egy csajjal ,nekem meg nem hisz el semmit hogy én azért nem voltam suliban mert... tuti nem igaz!!
Nem Istent utálom hanem ezt a papot,de nem papként,hanem emberként,szerintem utál e,de tegyünk félre engem.
Tegyük fel h csak próbára tesz de a nagymamám? Egész életét szenvedéssel kellett leélnie. 85 éves,terhesen vágta a fát a nagyapám miatt egyedül dolgozott és vitte anyám az iskolába. A férfi akivel jóban volt belefulladt a vízbe.(ezek nagyon régen voltak) de még most is csak szenved ,és mit csinál Isten ? Semmit.
Hadd szenvedjen szegény öregasszony.
Mi próbálunk segíteni de ezek olyan dolgok hogy nem mi vagyunk az okok,a nagyapám megfenyegette ha elválik megöli,meghalt a testvére,nem tudom hogy történt e vele valami jó egyáltalán. Ő a legjobb ember akit ismerek. Nem érdemli ezt mégis megkapja
Miért??!!
Meg vagyok keresztelve,meg vagyok gyónva ,szerepelek a vallási műsorokban .
De nem hiszek a csodákban. Hiszek Jézusban de olyan hihetetlen hogy félbe töri a kenyeret és újra ott lesz hogy a vizből bor lesz stb.
Eddig nem fordultam ellene soha de annyi rossz történik hogy már nem tudom mit csináljak.
válasza: válasza: válasza:Legyél ateista és felejtsd el azt, hogy valami csodalény majd egyengeti az utadat vagy éppen próbatételekkel "nemesíti" a lelkedet.
Higgy magadban és vedd a saját kezedbe a sorsodat, a hitoktatót meg kerüld el messzire!
válasza: válasza:Isten nem ígérte, hogy ebben a világban igazság lesz, hogy már ebben a világban mindenki azt kapja, amit érdemel, sőt, azt ígérte, hogy aki őt követi, annak nyomorúsága lesz ebben a világban. Olvastad már Lukács 16:19-26-ot?
"Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki."
Szóval most kinek rossz igazán? Akinek volt pár kényelmes évtizede ebben a világban, aztán az örök tűzben szenved ki tudja meddig, vagy annak, aki szenvedett ebben a világban, aztán a paradicsomban vigasztalódik?
válasza:Ha nagyanyád a világ legjobb embere és annyit szenvedett, akkor hogyan gondolod, hogy Isten elhagyta? Mennyivel nagyobb a mennyország öröme, aminek jele már a nagyanyádban ott van, a mulandó földi élvezetekénél?
Krisztus mennyivel többet szenvedett a ketesztfán? Isten megmentette a testét? Igen! A feltámadással, halála után. Csak irigylést érdemel nagyanyád, nem sajnálatot, mert jóval több ideig lesz fenn mint itt lent és akkor teljes boldogságban amit kkérdemelt és a kegyelem jeleit látod rajta most.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!