Ádám és Éva halhatatlanok voltak?

Az örök élet lehetősége, nem egyenlő a halhatatlansággal!

Megpróbálom érthetően elmagyarázni, mit, mivel kevernek össze.

Van ugye a húsvét, amit „Krisztus feltámadásának ünnepeként” tartanak meg a keresztények. Tehát akik ebben hisznek, hisznek a saját feltámadásukba vetett reménységükben is. De bármennyire furcsán hangzik, legtöbben közülük mégsem azt a hitet vallják, hogy a halál utáni élet teljesen a feltámadástól függ, hanem inkább a „halhatatlan lélekről” szóló tanítás hívei.

Vannak azonban százmilliók, akik nem ünneplik a húsvétot. De ezek az emberek is azt hiszik, hogy a halál utáni életük nem a feltámadástól, hanem a „lelkük” továbbélésétől függ. Mind a kereszténység hívei, mind a kereszténységen kívül álló ilyen emberek nyilvánvalónak tartják, hogy kell lennie valaminek, ami a rövid földi élet után következik. Nagy csalódást okozna nekik a gondolat, hogy az ember úgy él és úgy hal meg, mint az állatok. Egészen természetes az ilyen embereknek egy jövő élet iránti vágyakozása.

A keleti vallások tanításán — amely szerint a „lélek” vagy a „szellem” tovább él — nem szabad meglepődnünk, hiszen a megbízható történelmi források azt mutatják, hogy ez a hit keleti eredetű.

Bizony meglepő, hogy a júdaizmus és a kereszténység vallásai is magukévá tették azt a felfogást, amely szerint a jövő élet alapja a lélek halhatatlansága. Ez egyáltalán nem bibliai tanítás, s ezt az 1980-ban kiadott The Concise Jewish Encyclopedia is elismeri: „ A Biblia nem állítja a lélek halhatatlanságának tanát és ilyesmi nem is vehető ki egyértelműen a korai [zsidó] rabbinikus irodalomból sem . . . Idővel az a hiedelem, hogy az ember személyiségének egy része örök életű és elpusztíthatatlan, a rabbinikus hitelvek részévé lett, csaknem egyetemesen elfogadott a későbbi júdaizmusban.”

A kereszténység teológusai a zsidó rabbik példáját követték, amikor elfogadták az ember halhatatlan lelkéről szóló babiloni, egyiptomi, perzsa és görög felfogást. Mivel azonban a kereszténység egyházai azt állítják, hogy a Bibliát fogadják el alaptanításként, önmagukat állítják dilemma elé a fenti nem keresztény tanítás elfogadásával. A dilemma pedig a következő: Hogyan tarthatják fenn az egyházak a feltámadás bibliai tanítását, és hogyan taníthatják ugyanakkor azt, hogy a halhatatlan lelke következtében az ember tovább él a halál után?

Nos, hogyan kerülik meg ügyes csűrés-csavarással a kereszténység egyházai ezt a dilemmát? A Catholic Encyclopedia ezt mondja: „ A Negyedik Lateráni Zsinat azt tanítja, hogy minden ember, akár választott, akár kárhozott legyen az illető, ’a saját testében fog feltámadni, amelyet most visel’. A hittételek és hitvallások nyelvén ezt az életbe való visszatérést a test feltámadásának nevezik.”

Más szavakkal kifejezve, itt azt állítják, hogy a halottak feltámadása csupán a halhatatlan léleknek az emberi hústestbe való újbóli felöltöztetése. A Biblia azonban nem ezt tanítja.

Számos bibliakutató elismeri, hogy a vele született halhatatlanság, valamint a „test feltámadása” tanát nem tanítja a Biblia. A Szentírás francia szakértője, a katolikus Georges Auzou professzor ezt írja: „ A ’lélek’-nek mint a ’testtől’ független, csupán szellemi, anyagtalan valóságnak fogalma . . . nem található meg a Bibliában.” „ Az Újszövetség sehol sem beszél a ’test feltámadásáról; hanem a ’halottak feltámadásáról’.”

Hasonlóképpen az Immortality of the Soul or Resurrection of the Dead? [A lélek halhatatlansága vagy a halottak feltámadása?] című könyvében a francia protestáns professzor, Oscar Cullmann ezt írja: „ Alapvető különbség van a halottak feltámadásának keresztényi reménysége és a lélek halhatatlanságának görög hiedelme között . . . Bár a kereszténység később összekapcsolta ezt a kétféle tanítást és egy mai átlagkeresztény teljesen összekeveri a két fogalmat, nem akarom eltitkolni, hogy jómagam és a kutatók többsége mit tekintünk igazságnak ezen a téren . . . az életet és az Újszövetség gondolatát teljesen áthatja a feltámadásba vetett hit . . . az, hogy az egész ember, aki valóban halott, az kerül vissza az életbe Isten újrateremtő cselekedete által.”

Remélem érthető volt, vagyis a kérdésedre a válasz: Ádám és Éva nem volt halhatatlan, mert akkor nem halhattak volna meg. A Biblia csak Istenről és Jézusról beszél "halhatatlanként", még az angyalok sem azok - örök életűek, de nem halhatatlanok.

A "veleszületett" "halhatatlan lélek" pedig nem bibliai gyökerű tan, így ez, amit a ma magát kereszténynek valló milliók vallanak erről, nem hiteles - amennyiben a bibliát annak fogadjuk el!

Ádám és Éva halhatatlanok voltak?

NEM!

Az első emberpár a bűnbeesés előtt mentes volt halál kényszerétől. A halál kényszerétől való mentesség nem teljesen azonos a halhatatlansággal. Tehát az első ember bűn nélkül is meghalhatott volna, ha az élettel összeegyeztethetetlen helyzetbe kerül (pl. vízbe fullad, túl magasról leesik, levágják a fejét). Az erőszakos halálra tehát lett volna lehetősége. Ez következik testi mivoltából.

A halál kényszerétől való mentesség azt jelenti, hogy az ember (és valószínűleg az egész élővilág) számára ismeretlen lett volna a természetes halál (elöregedés) és a betegség. Szt. Ágoston pontos megkülönböztetést tesz, amikor meghatározza, miben állt az emberi halhatatlanság adománya: az ember eredeti állapotában „képes nem meghalni" (posse non mori). Ui. az igazi halhatadanság, vagyis, hogy valaki „nem képes meghalni" (non posse mori), csak Istenben van meg (August. Gen. üt. VI. 25,36).

Isten óvta Ádámot, hogy ne egyen 'a jó és rossz tudásának fájáról', különben meghal azon a napon (1Móz 2:17). Adám és Éva mégis evett belőle, de azon a napon nem biológiai halált halt, hiszen még sokáig élt (1Móz 5:5). Ádám azonban elvesztette az Istennel való közösséget (ki lett űzve az Édenből) és az örök életet (többé nem ehetett az élet fájáról, 1Móz 3:23-24). Ádám (az ember) halála tehát "azon a napon" lelki-szellemi-vallási értelemben vett halál volt (vö. Ef 2:1), amely aztán biológiai halálhoz vezetett.

A halál lelki-szellemi és biológiai értelemben Ádám minden utódjára, minden emberre átterjedt, mert mindenki vétkezett és vétkezik (Róm 5:12-14, 1Kor 15:22,56). Az viszont, hogy "a bűn zsoldja a halál" (Róm 6:23), nem azt jelenti, hogy a bűn Istentől kapott büntetése a halál, hanem azt, hogy a bűn szolgálatáért a bűntől kapott zsold a halál, szemben az örök élettel, amit viszont Istentől lehet ingyen ajándékként megkapni (a szövegkörnyezet alapján a kérdés ez: kit akar a hívő szolgálni, a bűnt vagy Istent?).

"halhatatlanok voltak?"

Hogy LEHETETT valaki halhatatlan. Aki halhatatlan, az nem halhatatlan VOLT, hanem FOLYAMATOSAN, MOST IS halhatatlan.

Helyesbítve a kérdést: "Ádám és Éva halhatatlan?"

A válasz nem, már meghaltak.

SZIA!

Jó a kérdésed és csodálkozom ,hogy még a Bibliaházból is úgy válaszoltak neked ,ami semmit sem ért !

A félreértés ott van ,hogy az emberek a halhatatlanságot ugyanúgy értelmezik ,mint az örök életet !

A halhatatlanság azt jelenti ,hogy nem halhat meg soha .Ilyen maga Isten ,a fia Jézus ,és a 144000 felkent ,akik a földről lettek megvásárolva !(jelenések 14:1)

Az örök élet pedig lehetőség ,hogy örökké éljen az ember ,de függ Istentől .És mindaddig amíg aláveti magát Istennek ,élhet !

Ádám és Éva örök életet vagyis ennek a lehetőségét veszítette el !Vagyis amíg engedelmesek voltak ,addig egy örök életre volt kilátásuk !

Remélem érthetően írtam le és látod ,hogy a Biblia nem logikátlan !

Ha szeretnél többet meg tudni ,írj !

Aki gyerekkorától kezdve hívőként nő fel, az nem tud elvonatkoztatni a prédikált igétől és vakon elhisz mindent - de neki ez a hite és azt tiszteletben kell tartani! (Az más lapra tartozik, hogy nem tud az idézeteken kívül saját gondolataival érvelni.)

Saját eszeddel olvasd végig a Bibliát és sok érdekes, ellentmondó leírást fogsz benne találni. Nekem a mai napig nem tudják megmondani a hívő emberek, hogy a Bibliában mi a szimbólikus és mit kell szó szerint érteni és miért.

Ádám a Föld porából készült és Isten a lelket az orrán keresztül lehelte bele. Nos a test és a lélek ezért lehet két különböző dolog. A Biblia sehol sem írja, hogy Ádám halhatatlan lett volna. Sejtés és közvetett utalás van arra, hogy örök életű is lehetett. Később Ábrahámnál van megemlítve, hogy az isteni lélek ne maradjon 120 évnél tovább az emnerben, mert csak földi porból készült.

A fákat jól írod. A tudás fájáról történő evésért az Isten megátkozta és megbüntette az embert(a kigyót itt keverik össze a sátánnal!). Hogy ne legyen örök életű, és olyan mint az istenek közül egy (hasonló), valamint ne ehessen a második fáról ezért kiűzte a Paradicsomból és lángpallosú őröket állított a bejárathoz. Ebből lehet következtetni az örök életre.

(Csak halkan jegyzem meg, hogy a Ó-Testamentum tele van olyan leírásokkal, amelyben az Isten itt járt-kelt az emberek között a Földön - ugyanakkor az Új-Testamentumban már nem! - vajon hova ment?)

Ha én is az eszemre hallgatok és nem hittel közelítek a Bibliához, akkor a következő a magyarázatom:

A lélek: szellem, energia, ami ugye nem vész el, csak átalakul. Más vallásokban létezik a lélekvándorlás is. No akkor a teremtő "kölcsön adta" a lelkét az embernek. Vajon minek? Ráadásul több helyen megparancsolta, hogy sokasodjon és szaporodjon.

Mi van akkor, ha az ember egy közönséges "lélek finomító" készülék (desztillálja a lelket) és amikor a lelkem megtisztul, megértem a halálra, amellyel visszaadom lelkem a teremtőmnek? Valószínű ezért nem lehet örök életem, mert akkor a lélek nem távozik belőlem. Ez a feltételezes lehet mese is, de lehet valóság is. A túlvilágról még nem támadt fel senki, anyagi valóságában nincs itt köztünk, így nincs konkrét magyarázat, hogy a lélek vagy a test a halhatatlan.

Mindenki halhatatlan,csak mivel ha elhagyod Istent megkapod vele a felejtést is és ez azzal jár h elfelejted h ki vagy valójában !

Ha tisztában vagy az önvalóddal akkor tudod h ki vagy ,mi az életed lényege és esszenciája :-)

Hogy a legmagasabb rendű kapcsolat az életedben ami teljesen betölti a szívedet az az a z Istennel való feltétel nélküli szeretetteljes kapcsolat.

Ő az egyetlen aki soha nem hagy el Téged és csak arra vár h felé fordulj....