Miert elterjedt nézet keresztény körökben, hogy az állatoknak nincs lelkük?

OK, beszélni lehet róla a legnagyobb lelki nyugalommal, tudományos viszonylatban is, amennyiben a "lélek" fogalmát az öntudatra értjük.

Csupán azt fontos tisztázni, hogy ez a lélek nem megy a túlvilágra felhőn lábat lógázni, hanem kihuny az élet elmúltával.

Természetesen egyet értek azzal, hogy az állatoknak is van ön és éntudata egy bizonyos idegrendszeri fejlettség elérése után, ellenben a kómás betegnek nem igazán.

Van az embernek egy alapvető élménye, hogy valami őrzi az énképét öntudatlan állapotban is, mert alvás után azt érzi, hogy a felébredt személy ugyanaz, mint aki tegnap lefeküdt, és mindeközben valamiféle teljesen szubjektív belső valóságot tapasztalt, amihez rajta kívül senki másnak nincs hozzáférése. Ez a lélek képzetének az alapja.

Nem látom, hogy miért volna tévképzet az, hogy ez a belső valósága miért szűnne meg a halálával, hisz egy álmodó sem tud beszámolni arról, hogy miről álmodik, csak utólag. Mi ebben a helyzetben arról spekulálunk, amit innen eldönteni nem tudunk.

A halált mondjuk egy hosszú, mély alvással azonosítani szerintem nem hibás felfogás. Ez jelentés, és nem tény kérdése. Ez arról szól, hogy a létünknek hogyan tulajdonítunk jelentőséget. A lélek ennek egy szimbolikus megfogalmazása, tehát egy mintázat. Az, hogy vajon az anyag ontológiailag elsődlegesebb-e, mint a mintázat (idea, ha úgy tetszik), pedig filozófiai kérdés, tudományosan nem vizsgálható,tehát a tudomány nem is érv egyik álláspont mellett sem.

"Nem látom, hogy miért volna tévképzet az, hogy ez a belső valósága miért szűnne meg a halálával, "

Attól még, hogy ez számodra nem belátható, nincs bizonyítva, hogy nem szűnik meg az öntudat/lélek a halál beálltával.

[link]

"A halált mondjuk egy hosszú, mély alvással azonosítani szerintem nem hibás felfogás. "

De totálisan hibás, mivel a két fogalom között antagonisztikus ellentét van: a halál VÉGLEGES (irreverzibilis), míg az alvásból (bármilyen hosszú és mély is) fel lehet ébredni (reverzibilis).

"Ez jelentés, és nem tény kérdése."

Ismét nem!

Nem tulajdoníthatsz tetszőleges, számodra kedvező jelentést a fogalmaknak.

"Attól még, hogy ez számodra nem belátható, nincs bizonyítva, hogy nem szűnik meg az öntudat/lélek a halál beálltával."

Ez nem érvelési hiba, mivel nem érveltem. Én azt mondtam, hogy nincs semmilyen alapunk az egyik vagy másik állítás eldöntésére a szubjektív megtapasztalásunkon túl, szóval az, hogy mit tekintünk itt igaznak, csak személyes döntésünkön múlik egyedül. Tudományosan ugyanúgy eldönthetetlen, mint az, hogy te ugyanúgy látod-e a színeket, mint én.

"De totálisan hibás, mivel a két fogalom között antagonisztikus ellentét van: a halál VÉGLEGES (irreverzibilis), míg az alvásból (bármilyen hosszú és mély is) fel lehet ébredni (reverzibilis)."

Egyrészt van olyan alvásos állapot, amiből nem tudsz valakit felébreszteni, csak magától felébredni. Másrészt ez egy meghatározó mintázat. Egyes mitológiákban a halál és az álom istenei testvérek, vagy más módon közel állnak egymáshoz. Vagyis az ember felfogásában a két dolog valamiféleképp rokon, mintha ugyanannak az alapmintázatnak kétféle megnyilvánulása volna.

De ez nem azt jelenti, hogy a két dolog biológiailag azonis volna. A biológia a jelenség szintjét vizsgálja, az ember viszont jelentés szintjében is gondolkodik.

"Nem tulajdoníthatsz tetszőleges, számodra kedvező jelentést a fogalmaknak."

Nem is tetszőleges jelentést tulajdonítottam neki. Nem állítom, hogy a halál olyan, mint az evés, vagy mint az égbolt, és nem is zene, meg nem szépség. Az álom szintúgy nem. A kettő összefüggése nem véletlenszerű, épp ezért illesztjük rá ugyanazt a mintázatot. Persze ez nem is azt jelenti, hogy azonos a kettő, csak azt, hogy hasonló. Mondom, az, hogy az anyagot vagy a mintázatot tekintjük alapvetőnek, egyéni döntés kérdése már, de ha a mintázatból indulunk ki, akkor az anyagi megnyilvánulás különbségei a részletkérdések.

"nincs bizonyítva, hogy nem szűnik meg az öntudat/lélek a halál beálltával."

A buddhizmus szerint az éntudat egy jelenséghalmaz, amit az ember (tévesen) énként azonosít. Az ezt alkotó jelenségek feltételei a halálkor megszűnnek, így az én széthullik és elenyészik. Csakhogy a tudat nem azonos ezzel a jelenséghalmazzal, mivel "mögé tud látni", fel tudja ismerni annak múlandó és feltételektől függő természetét. Tehát igen, az anyagi feltételekhez között öntudat megszűnik a halállal. A tiszta (megvilágosodott) tudat viszont, ami függetlenítette magát a jelenségektől és az azokat előhívó feltételektől, ez által a keletkezés-megszűnés körforgásától is függetlenítheti magát. Tehát végső soron halhatatlan, persze nem olyan értelemben, hogy örök időkig létezik, hiszen épp a létesülés feltételeit szünteti meg.

"Egyrészt van olyan alvásos állapot, amiből nem tudsz valakit felébreszteni, csak magától felébredni. "

Igen, és? Ez miben mond ellent annak amit írtam, vagyis a halál irreverzibilis, az alvás pedig nem az (függetlenül attól, hogy milyen állapotba megy át /ébrenlét vagy akár halál/).

"Egyes mitológiákban..."

"A buddhizmus szerint ..."

Egyik sem igazolt feltételezés. Lehet hogy igazuk van, lehet hogy nem....

" A kettő összefüggése nem véletlenszerű, épp ezért illesztjük rá ugyanazt a mintázatot. Persze ez nem is azt jelenti, hogy azonos a kettő, csak azt, hogy hasonló. Mondom, az, hogy az anyagot vagy a mintázatot tekintjük alapvetőnek, egyéni döntés kérdése már, de ha a mintázatból indulunk ki, akkor az anyagi megnyilvánulás különbségei a részletkérdések."

Ez eléggé ködös nekem, bocsi, milyen mintázatról beszélsz? Mi a definíciója?

"Lehet hogy igazuk van, lehet hogy nem...."

Én sem állítok mást, úgyhogy ebben maradhatunk.

Azért hoztam be a buddhizmust egyébként, hogy egy kicsit kilépjünk ebből a "túlvilágon tovább élő lélek vs. nincs lélek, csak az anyagi folyamatok termékeként létrejövő öntudat" körből. Vannak teljesen más megközelítések is, a buddhizmus pl. nem feltételez semmilyen túlvilági életet. Ami a halál után van, az van most is. Ha most eléred a megvilágosodást, a halál után is abban maradsz.