A katolikus egyház miért veszi sokszor semmibe a személyiségi jogokat?

"Oké, ez így van. De akkor miért szól be akárkinek x pap ennek a címén?

ÉS ha valaki ellenszegülne, akkor meg van bélyegezve, hogy "nem bocsátasz meg, nem vagy jó keresztény.""

A Bibliában is benne van, h egy jó keresztény megbocsájt. Átírjuk neked, hogy megfeleljen, hogy néhány esetben te gyűlölködhetsz?:)

"Aztán barátkozz azzal, h EGY pap nem A kat.egyház!!"

Kérdező úgy gondolja,hogy a pap az egyházat képviseli, annak szabályait gyakorolja. Így érthető a kérdés, még ha elég bután is van feltéve

12: akkor is ostoba a kérdés, és maga a feltevés is...

Egy beszólás NEM érint semmiféle személyiségi jogot.

Megértem, hogy nem tudsz megbocsátani azoknak, akik megaláztak. Kevesen vannak, akik képesek békével tűrni a szenvedést, ezért ez nagy erény. Tényleg nagy szenvedéssel jár, és éppen ezért erős önuralmat jelent, hogy az ember visszafogja magát. De a neheztelés, harag is kellemetlenné válhat, akár évek múlva is.

A pap az lehet, hogy nem ment keresztül hasonlón, csak tanult olyan emberekről, akik igen, ezért ez számára könnyebbnek látszik. Éppen ezért nem képes annyira megértő lenni, mint aki átment hasonlón.

Kértek tőled bocsánatot? Jót akartak, vagy rosszat? A Biblia arról ír, hogy meg kell bocsátani annak, aki rosszat akart neked, de jóakaróidról nem ír semmit.

"A megaláztatások békével tűrésének kötelezettsége címén a keresztet direkt a nyakamba akasztja"

Ahogy már előttem írták, ez elég sok mindent jelenthet. De ettől függetlenül egy megjegyzés: A keresztény értékrend és tanítások voltak előbb, és később jött a humanizmus. Ez utóbbi kezdte előtérbe helyezni az egyént. Előtte nem volt ilyen, el kellett fogadni, ami adatott, mindenkinek teljesen a tanításoknak és szabályoknak kellett magát alávetnie, mindenki egy fogaskerék volt Isten nagy gépezetben, amit mozgásban kellett tartani.