Mi a probléma a II. Vatikáni zsinattal?

Nagyon sok katolikus kétkedve néz a zsinatra, ha nem elítélően.

Nem titkolt cél volt a protestánsoknak is elfogadható istentisztelet megalkotása e célból protestáns megfigyelők is részt vettek rajta.

Ezt a célt szolgálta az íróasztal mellett összedobott új miserítus. Amit természetesen a protestánsok nem fogadtak el, hisz a teológiai lényegen nem változtattak, de arra jó volt, hogy az amúgy is egyre kevesebb teológiai tudással rendelkező világi híveket jól összekavarja.

Feladta azt az elvet, hogy egyedül a katolikus Egyházon keresztül üdvözülhet az ember.

A Zsinat bírálóinak túl sok volt a szekuláris világhoz való közeledés is. Ne feledjük, ekkor jön még csak 1968.

Ezek vezettek a Lefebvre érsek vezette szakadáshoz, amit Benedek pápának sikerült úgy-ahogy, felszámolnia. Mennie is kellett...

A zsinat nem tanít semmi olyasmit, ami ellenkezne a katolikus tanítással. Felhagyott az integrizmussal az Egyház, ami nem biztos, hogy kárára volt. Persze, a világ nem értékelte ezt a gesztust, de mit is várhattunk volna tőle.

Nem tudom, ha egy alternatív történelemben XII. Piuszt egy XIII., majd egy XIV., és utána pedig egy XV. Piusz váltotta volna, akkor most mekkora lenne a katolikus hívőknek a száma.

.. Röviden kb egy pár dolog pl:

Eleinte ökumené szeretett volna lenni a zsinat, de végül túl sok enyhítést és újítást vezettek be, sok szabály-elvárás már nem a régi..

Ezért is van most hogy bizonyos német püspökök női diakónusokat és papokat is szeretnének vagy van amazoni, teljesen pogány dolgokkal kevert mise rítus, szószerint táncolás mise alatt némely helyen.

Vagy Indiában, keleten sok helyen mise alatt nagyon hangos éneklés és tapsolás van, ami lehet vidám, de komolytalan és Krisztus szenvedése felé talán nem a legtiszteletteljesebb forma. Arra ott vannak a dicsőítő külön alkalmak. Egy kis gyerek pl. így nehezen fogja megtanulni azt a tiszteletet, amit áldozáskor adni kellene, mert látja, hogy tapsolás és éneklés van stb. - hacsak nem mondják meg neki külön.

Az ami azelőtt 3-400 évig meghatározott volt szent V. Piusz pápa óta pl. a misében, az hirtelen nagyon újító és megengedő lett.

A II. vatikáni zsinat elején még a átváltoztatás szavait is pontatlanul fordították át a latinból. ("..értetek és sokakért kiontatik.." helyett "mindenkiért" volt, pedig a latin is nem mindenkiért mond, - ez a német vagy angol fordításban volt mint hiba, utólag javítva lett. )

Persze a misének most is megmaradt egy kötöttsége, de manapság 20-25 perc alatt is el lehet mondani egy misét, ami nem a legjobb, főleg ha siet a pap, mert alig van benne valami tisztelet az Úr iránt.

Ünnepi mise kb. 1-1.5 óra.

A régi misénél 40 perc volt az átlag csendes mise. Ha ünnepi mise, akkor 1.5-2 óra is akár.

Összehasonlításnak egy rózsafüzér ima kb 30-70 perc, ha elmélkednek is rajta.

Az emberek felé forduló misézés hátránya hogy ha az első sorban ül egy fiatal hölgy, akkor az egy felolvasónak vagy pap számára is nagyon zavaró lehet az egész mise alatt akár, főleg ha újmisés pap. Mert ők is emberek és nem mindenki válik azonnal szentté, hogy egy ilyen dolog ne zavarja és ez fordítva a padban ülőkre is igaz.

Ha oltár felé fordul mint régen a misénél, akkor ez nincsen. Néha hátra fordul egy-két mondat hosszig, de ott ki is van emelve, hogy a pap ilyenkor lefelé nézzen.

Bárki, aki olvasott már misén, ministrált, tapasztalhatja, főleg ha kicsi a templom.

Valamint sok tiszteletbeli eleme volt a régi misének, ami az újban nincsen meg.

Pl az oltár felé való misézéskor a pap úgy fordul meg, hogy egyet balra is lép. Azért hogy ne mutassa a hátát a tabernákulum felé és rengeteg más szimbólikus dolog.

3-szor mondták "Uram nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem.."

Az áldás mindig térdelve kellet kapni és így van az áldozásnál is, nyelvre térdelve. Illetve a pap, ministráns minden esetben térdet hajt ha elmegy a tabernákulum előtt, pl. amikor díszíti, berendezni az oltárt. Ma már általában csak-az elején és végén van, sok helyen a sekrestyés és a hivők is már nem hajtanak térdet, mert ugye nem látják, hogy a pap vagy ministráns gyakran térdet hajtana.. és ez az új norma. Pl. Olaszországban már azt is tervezi néhány püspök hogy a mise nagy részében álljanak az emberek.

Régen a mise Istennek lett felajánlva első sorban, az új mise központjában picit az ember került..

Ha tudsz angolul, ez a videó szerintem nagyon sokat mondó, papoknak készült, de hivők is rengeteget tanulhatnak belőle:

https://www.youtube.com/watch?v=ZUCa0pkPBhs

Sok helyen, nyelven a pappá szentelés formája rövidebb és egyszerűbb lett, nem a teljes latin szöveg van átfordítva, annak csak egy rövidebb formája. Ugyanez érvényes az utolsó halál előtti kenetre is, sok helyen nem kenni meg olajjal a pap a haldoklót vagy nem a teljes formában..

Ha rövidebb a szöveg, akkor már nem lesz ugyanaz a hatása, akár hogyan is érvelnek páran. Mint egy teljes Rózsafűzér és 2 tized Rózsafűzér ima sem ugyanaz.

Megengedőbb lett a papi és szerzetesi ruha viselése -ezt nem a zsinaton vezették be, hanem csak általában a lazítások és engedések következménye-.

Ha megnéz valaki egy régi rítusú papot, pl. FSSP (Szent Péter Papi Testvériségtől) vagy Canons Regular of the New Jerusalem vagy ICKSP, akkor ők szinte mindig hordják a papi ruhájukat, még nyáron is. Manapság sok papon civil ruha van, ami nem a legjobb. Azt mondják ez így barátságosabb a hívőkkel, pedig rengeteg embernek a lelkiismerete megszólalna egy fekete reverendás pap láttán, hogy ha van még pap, akkor Istennek is kell lennie, különben nem járna feketében. Sokkal nagyobb és komolyabb hatása van a reverendának, mint egy ingnek egy kereszttel vagy papi gallérral, mert a fekete reverendát már messziről észre venni.

Vagy pl. egy rendőr sem veszi le a ruháját és vesz fel civilt, mert akkor egy ismeretlen honnét tudja, hogy rendőr ha baj van? Arról nem is beszélve, hogy sok nő ha látná hogy pap, már eleve másképpen szólítaná meg.

Persze ez nem azt jelenti, hogy minden régi rítusú helyes és az új helytelen, pl. az SSPX azok kiszakadtak és mondhatóak katolikusnak. Valamint főleg nyugaton sok régi rítusú pap egy kicsit úgymond "jobbnak" érzi magát, ami szintén nem a keresztény alázatosság szellemisége.. Valamint sokszor a régi rítusú közösségek kicsit túlságosan csicsásak, túl díszítettek, szerintem lehetne egyszerűbb is olykor.

De pl. sok új a II zsinatot követő monostor ember hiánnyal küzd, mert nincsen elég új érdeklődő és sok be is fog zárni egy évtizeden belül, ha megöregednek a szerzeteseik.

Ezzel ellentétben ott a régi rítusú Fontgombault apátság, ahol jelenleg több mint 100 szerzetes van ott. 1948-ban lett újra alpítva, 22 szerzetessel.

Több másik régí rítusú apátságot is alapított mert olyan sok érdeklődő lett, Randol, Triors és Gaussan városában Franciországban és 1999-ben a Clear Creek apátságot USA-ban és ott is jelenleg már 50 szerzetes van. Utóbbit, amikor alapították akkor 7 szerzetessel indult.

[link]

[link]

Ezt csak úgy példának írom, ennyi jutott eszembe most..

javítás:

".. ez nem azt jelenti, hogy minden régi rítust követő pap helyesen jár el és az újt követő meg helytelenül, pl. az SSPX - Szent X. Piusz Papi Testvériség, ők kiszakadtak és nem mondhatóak katolikusnak, mert a pápát nem igazán is ismerik el így skizmaták igazából. "

+Valamint a legrosszabb is kimaradt:

Az hogy elfogadottá vált a kézbe áldoztatás, ezt eleinte csak pár kardinális erőltette, aztán idővel sajnos már későn léptek fel ez ellen.

Sok ember piszkos, ápolatlan kézzel jön vagy kesztyűben, ami kitudja mit fogott azelőtt, nem beszélve arról hogy így sokkal kevesebb a tisztelet és sok morzsa a szentostyából is a földre esik, eshet - volt már rá példa.

És ezért is van, hogy sok helyen nem katolikusok elviszik magukkal a szentostyát, mert vagy eladják vagy nem tudják vagy valami szentségtörőt tesznek - ha nem figyel a pap.

Anno a 6. konstantinápolyi zsinat 680-681 és más zsinat előtte ezt tiltotta is és exkommunikációval fenyegette aki nem nyelvre áldozott.

Még szent VI. Pál pápa is ezt írta 1969-ben, Memoriale Domini: "Ezt a módszert [a nyelven] meg kell őrizni, figyelembe véve az egyház jelenlegi helyzetét az egész világon, nemcsak azért, mert sok évszázados hagyomány áll a háttérben, hanem különösen azért, mert kifejezi a hívek tiszteletét az Eucharisztia iránt..."

[link]

" This method of distributing holy communion must be retained, taking the present situation of the Church in the entire world into account, not merely because it has many centuries of-tradition behind it, but especially because it expresses the faithful's reverence for the Eucharist. "

A tradicionalizmusról elmondható már, hogy egy ellenkulturális jelenséggé nőtte ki magát nyugaton, főleg Amerikában, ott vannak a legtöbben. Itthon még ez egy marginális jelenség.

Egyébként a mai tradicionalistáknak a világképe még a zsinat előtti egyháznál is merevebb sokszor. Amikor ilyen nézeteket vallottam, rám se volt jó hatással. Akkor távolodtam el tőle, amikor megismerkedtem a zsinat előtti egyházi szerzőkkel, és meglepődtem, hogy mennyire következetesen, ám korrekten védik az Egyház tanítását, de mindaközben nem tapasztaltam azt a szektásító hangnemet, amivel általában sokszor szembesülhet az ember ilyen körökben.

Igen, ez igaz, sajnos a régi rítusúak között sok a magát "jobbnak" gondoló szellemiségű, ami már kissé farizeusi olykor, de majd előbb-utóbb lesz egy helyes irány, sok imával az Egyházon belül is. Ez utóbbi szerintem nem az újítások mentén lesz..

Sok pap is viszont sajnos ellenségesen viselkedik a tradicionalistákkal már amolyan előítéletből vagy tudatlanságból, sok ima kell, az biztos..

Néhol nem is szabad erről kérdezniük a szemináriumban, mert azonnal célkeresztbe kerülnek.. hát imával kell..