Mi a lèlekvándorlás?

Nem Istentől jövő tanitás. Azt állitják, hogy ha emberi testben vétkezik, akkor más formában él tovább. Vagy is ellent mond annak, amit Isten mondott.

A lélek nem vándorol, mert meghal ha vétkezik.

(Ezékiel 18:4) . . .. Amely lélek vétkezik, az hal meg.

Ádám azért halt meg, mert a lelke, vagy is Ő maga vétkezett.

Roviden: Van egy "örök" lelked ami eletedben a "testedben" van (ahoz kotodik/kapcsolodik) halalodkor elhagyja es masik tesben szuletsz ujja (elozo eletednek megfeleloen).

Olvass rola sokat hiszen konyveket irtak roluk.

A LÉLEK LÉTEZÉSÉRE VAN TÖBB TUDOMÁNYOS BIZONYITÉK IS! Az egyiknél amit a 80-as években csináltak, haldoklokat nagyon pontos mérlegre tettek, és amikor meghaltak, akkor mindegyik esetben a mérleg kevesebbet mutatott, tehát valami elhagyta a testet és nem a levegő.

Az egész a subtrális evolucióról szól ami a lélek fejlődése a kő szintről az isteni szintre. Ezt 1 inkarnációban nem lehet megcsinálni, a kivétel talán csak Jishu volt az évezredek alatt akinek csak 1 emberi evoluciója volt. Halála után a lélek következő megszületése előtt eldönti, hogy neki milyen dolgokat kell még tovább tanulnia az alapján megtervezi az életét helyszint, időt, szülöket és megprobálja a "SORSÁT" beteljesíteni.

Az hogy a lélek nem látható az sem igaz, aki elég fejlett spirituálisan + tiszta annak kinyilhat a 3. szeme az látja őket, sőt sok kisgyerek is látja csak nem tudnak még beszélni, vagy a szülök kinevetik őket. Amúgy is jobb nem látni bizonyos dolgokat.

Szóval a lélekvándorlás egy évmilliokon át tartó fejlődés, a kozmikus játék része.

Ez keresztény, vagy tágabban a nyugati gondolkodásból nem teljesen megérthető. Ha a zsidó-keresztény lélekfogalmat próbáljuk beleerőltetni a keleti vallásokba, akkor hibás következtetéseket fogunk levonni. Az átman nem ugyanaz, mint a ruah, vagy a pszükhé.

A nyugati gondolkodás szerint a létezők abszolútak, és a köztük lévő relációk (kapcsolatok, folyamatok) viszonylagosak (még a fogalmi rendszerünk is így épül fel, reláció~relatív). A keleti gondolkodásban viszont sokkal jellemzőbb, hogy a reláció az abszolút, és a létező a viszonylagos. Ez számunkra ellentmondásosnak tűnik, pedig csak egy másik szemlélet. Az, hogy mondjuk te ki vagy valójában, egy viszonylagos dolog, mert nem az vagy, aki tíz éve voltál, vagy aki akár csak egy másodperce voltál, vagy húsz év múlva leszel. Valós jelentőséggel csak az út bír, amit bejársz, a folyamat, amin keresztül formálódsz (ez a hinduizmusban a dharma).

Ebben a gondolatkörben szervesen adódik az a nézet, hogy az emberi létnek nincs végső sorsa, vagy egy végállapota, hiszen az azt jelentené, hogy a végállapotban lévő valamilyen módon azonosítható azzal, ami azelőtt volt. De ez nem igaz, hisz valójában a folyamat, a kapcsolat az, ami valóságos jelentőséggel bír, nem a dolgok önmagukban. A dolgok ilyen értelemben üresség természetűek, hisz valódi jelentőséget csak a relációikon keresztül nyerik el.