Van olyan gondolat, ami nem jut Isten eszébe?

8-as, tévedsz, bár ezen csodálkozom, mert azt látom, hogy nálam jobban ismered a Bibliát. Mindenesetre itt egy idézet és a forrás a wiki-ből Ábrahám emberáldozatára:

Később Isten úgy tette próbára Ábrahámot, hogy megparancsolta neki, áldozza fel a fiát.[6] Ábrahám engedelmeskedett, és Izsákot felvitte a Moriah hegyre..[10] Izsák szó nélkül engedte apjának, hogy megkötözze és áldozatként az oltárra fektesse. Ábrahám megfogta a kést, felemelte, hogy megölje fiát, és az utolsó pillanatban. az Úr megakadályozta, hogy ezt tegye. Izsák helyett Ábrahám egy a közeli bozótosban futó kost áldozott fel.[6] (Az iszlám szerint a bibliai elbeszélés nem helyes, s ezek az események Izmáellel történtek meg.)

És a Wiki forrás:

[link]

A zsidóknál volt egy szokás. Időnként, hogy megszabaduljanak a bűneiktől, fogtak egy állatot, mondjuk egy fekete bárányt és az összes bűnüket rárakták valahogy. Ezután fogták azt a bárányt és kizavartál a sivatagba, ahol aztán elpusztult, a bűnökkel együtt.

Jézus áldozata is pontosan így működött. A rómaiak nem akarták megölni, a zsidók kezébe adták a döntést. Most nem akarok belemenni a politikai hátterébe a dolgoknak. A vallást mindig a a különböző disznóságok megmagyarázására használják. Vagy talán nem mindig disznóságra, de mindenképpen olyasmire, amit közvetlenül nem tálalhatnak a nép elé. Jézus komoly fenyegetést jelentett a zsidó egyházra, ezért döntött úgy Heródes, hogy meg kell halnia. Persze egy szent embert nem lehet csak úgy halálra ítélni, ezért rárakták az emberiség összes bűnét. Így már meg lehetett ölni.

Csak rakd össze, hogy Jézus a zsidó vezetők szemében komoly szálka volt, és azt, hogy az áldozatával magával vitte az emberek bűnét. Ez az a szokás, mint amikor a bárányt kizavarják a sivatagba. Csak sokkal nemesebb.

Az indiánokkal is hasonló a helyzet. Adott a dzsungel, ahol eleve kevés az élelem, nehéz a megélhetés. Logikus döntés, ha túl sokan vannak és túl kevés az élelem, akkor páran éhen halnak. Ezt elkerülhetik, ha megtámadnak egy másik törzset és elrabolják az élelmüket. Ezzel az a gond, hogy a harcra képes férfi lakosság idővel elfogy és egy esetleges harcban esetleg veszítenek, alul maradnak. Ez még gyorsabb éhen haláshoz vezet.

Az ókori népek sem voltak teljesen hülyék, rájöttek, hogy a problémát meg kell oldani. Ha kevesebb az éhes száj, akkor talán nem fognak éhezni. Vagyis meg kell ölni maguk közül néhány embert. Ezt nem jókedvükből csinálták, hanem azért, mert a törzs csak így tudott túlélni. Ha nem ölnek meg pár embert, akkor mindenki éhen hal. Ebben nem volt választásuk.

A férfiakat nem ölhették meg, hiszen ők védték meg a törzset. A fiatal lányokat ölhették meg, mert ők növelték volna a népességet újabb gyerekekkel.

Ez a rideg valóság, amit Jézushoz hasonlóan nem lehetett közvetlenül az embereknek beadni. De ha azt mondják, hogy ez isten akarata, azt mindenki elfogadja. Mert így nem megölik őket, hanem istennek adják. Itt jön a párhuzam Ábrahámmal is, aki Izsákot, az egyetlen fiát fel akarta áldozni.

Isten a bűnt pusztítja el, nem az embereket.

Nem tudom, ezek után kell-e magyaráznom Spártát. A helyzet eléggé hasonló, mint az indiánoknál. Csak itt a polgárok nem voltak hajlandóak dolgozni. Mindenki harcos vagy politikus akart lenni. A városok körül élő helóták termelték az élelmet. A helóták mind bűnös, jogtalan spártaiak voltak, akiket számolatlanul öldöshettek. Ha hozzá veszed, hogy ők művelték a földeket, rögtön látszik, hogy ez idővel élelemhiányhoz vezet.

Szóval röviden. Itt is a felesleges népességet vagy kizavarták a városon kívülre, ahol aztán szabadon öldöshették őket, vagy feláldozták már csecsemő korában. A csecsemő áldozatról a vallási vezető döntött és természetesen a mese itt is az, hogy az istennek adják a gyereket. De ez csak a mese, a valós ok a túlnépesedés, amit a papok kezeltek a maguk eszközeivel.