Az alábbi idézet miben bizonyítja, hogy Jézus Isten, s valamint az Atya és az Isten ugyanaz a lény?
"34. Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
35. Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),
36. Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
37. Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
38. Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok. "
#8
Nem külön személyt nevez meg, hanem két külön címet egyazon személyre.
A Máté 4:10et viszont figyelmen kívül hagytad. Meg úgy az egész evangéliumot
A fenti idézet ugye ennek a versnek a folytatása:
"Nem jótettedért kövezünk meg – felelték a zsidók –, hanem a káromlásért, azért hogy ember létedre Istenné teszed magadat." (Jn 10,33)
Jézus azzal védekezik, hogy az Írás valamilyen értelemben egyszerű embereket is isteneknek nevez, akkor miért olyan nagy baj, ha ő, aki nyilvánvalóan Isten küldötte, hiszen ezt számos csoda igazolja, valamilyen értelemben az Isten Fiának nevezi magát. Ha káromkodna, Isten miért adná neki az erejét, a csodatevő képességét.
Jézust természetesen nem azzal vádolják, hogy Istennek mondja magát, hanem hogy Istennel lényegében egyenlőnek:
"Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel." (Jn 5,18)
Jézus nem mondta magát Istennek, hanem az Isten Fiának, aki Istennel lényegében egyenlő, mert Isten mindenét (Mt 11,27), a teljes hatalmát neki adta (Mt 28,18), s így minden ami az Atyáé az övé is (Jn 16,14-15).
Jézus a káromkodás vádja ellen természetesen védekezhetett volna, úgy, hogy ő valójában csak egy megtestesült nagy hatalmú angyal, per abszurdum Mihály főangyal. Ez minden istenkáromlás alól felmentette volna, s legfeljebb angyalkáromlással lehetett volna vádolni. De ugye nem tette, mert ő nem angyal, hanem az Isten Fia, aki Istennel ugyan nem személyében, de lényegében egyenlő.
A lényegi egyenlőséget legjobban az fejezi ki, hogy Jézus az Isten trónján, az ő jobbján ül. Milyen angyal ülhetne az Isten trónján az Isten jobbján?
"Ugyan melyik angyalnak mondta valaha: Jobbom felől foglalj helyet, és lábad alá teszem zsámolyul minden ellenségedet? Nemde ők mind szolgáló lelkek? Azok szolgálatára vannak küldve, akik majd öröklik az üdvösséget." (Zsid 1,13-14)
A helyes válasz természetesen az, hogy semelyiknek, Jézus az Isten Fia nem tartozik közéjük. Jézust végül ezért az Isten jobbján ülős mondatáért ítélik halálra:
"Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia? Magad mondtad – felelte Jézus. – De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin. A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek? Méltó a halálra! – kiabálták. (Mt 26,63-66)
Az eredeti kérdésre válaszolva: Jézus nem az Isten, amennyiben az "Isten" személynév. Jézus nem maga az Isten, hanem a Fia. De mivel az Atyával lényegileg egyenlő, ezért egy kicsit más értelemben őt is megilleti az Isten név, ahogy ez pontosan kiderül a Bibliából.
Milyen Isten szólalt meg az idézetedben? Mi bizonyítja istenségét? Ő írta az idézetet? Látta valaki jobb oldalon ülni Jézust, hiteles tanú? Akár a sátán, egy ufó, egy ember is mondhatja magáról, hogy isten.
Jézus az atyját nevezte valaha Jehovának, Jahve-nak? Ha igen ki Jahve, mi bizonyítja Istenségét? Ő nem tud hazudni? Talán nem képes rá?
A Héber biblia Istene Jahve, a zsidók nem fogadják el Jézust sem Istennek, de még prófétának se. A muszlimok Allah profétájának gondolják, mint Mohamedet.
Jézus a fény nagykövete. Lucifer pedig a fényhozó. Logikus, hogy ő az atyja. Lucifer angyal képes az emberi megszállásra.
10-es
Félreérted az egészet.
Én nem beszéltem bizonyítéról. Valóban te azt vársz. De a problémád akkor más szinten van, nem ezen konkrét idézet értelmezésében.
Az adott szövegrész értelmezése, akárhogy okoskodunk csak emberi tud lenni, mert mi emberek okoskodunk róla. Ezért van is sok felekezet meg egyház is ami a bibliára hivatkozik különböző "végeredményekkel".
Én árról írtam, hogy adott, magyar szövegrész az értelmezés tudománya szerint miként értelmezhető. Ez objektív dolog, mert az értelmezés körülményei is elég objektívan körülírhatók. Nagy közösségek vannak, melyek számára ez az értelmezés teljesen természetes és magától értetődő.
Ezen kívül nem nincs mit agyalni többet.
Ha nem fogadod el a biblia állításait, az szíved joga.
Ha másképp értelmezed, az is.
Hiszel az EGY Istenben?
Ha hiszed, hogy Egy, akkor tudod hogy nincs más isten. De ez nem azt jelenti, hogy azok akik máskép látják Istent nem azt az Istent látják akit te! Máskép látják, mert máshonnan nézik! Ez mindennel így van az élteben! Az ember nem mindenttudó, csak a saját szemszögéből lát. Én elfogadom, hogy te másként látod Istent, és nem vitatom, hogy Istent látod, amig a nem teszel olyasmit, ami alapvető parancsolataival ütközik.
Ha olyasmit tesz, akkor is első körben arra gondolok, hogy saját érdekeidet helyezed Isten elé ezért nem látod jól. Ez könnyen átlátható is. Isten nem lehet hivatkozási alap az érdekérvényesítésben és mások lenyomásában, elpusztításában.
Némi alázatossággal már rég megvalósult volna az ökumené.
Bibliában egyértelmű, hogy Atya és Isten külön van említve. Ha az evangélium írója ezt mégis csak egynek gondolja írói szabadságból, akkor az írás többi része is hasonló "szabadságról" árulkodik. Ha Jézus szavait pontosan rögzítette az író (bár jó pár év telt el azóta), akkor Viszont nem véletlen a két szó külön használata, egy isteni személy nem beszél félre, minden szava fontos.
Mivel Biblián kívül hiába keresnék bizonyítékot, természetesen a könyvből várnék választ. A Biblia mai formája nem létezett Jézus korában, utólag írták meg sztoriját elég hiányosan ( életének jó pá fontos mozdulata hiányzik). Miért van az, hogy a szöveg értelmezésénél logikai eszmefuttatásokkal magyaráznak bele olyan dolgokat, amit az írás nem tartalmaz, mégis Isteni sugallatnak kell elfogadni?
@ "Bibliában egyértelmű, hogy Atya és Isten külön van említve."
Ennél nagyobb hülyeséget csak ritkán lehet olvasni.
16#
"elfogadom, hogy te másként látod Istent, és nem vitatom, hogy Istent látod, amig a nem teszel olyasmit, ami alapvető parancsolataival ütközik."
A Biblia Istene nem csak az alapvető paracsolatait követeli meg.
Az eszmefuttatásod, bár értem és elfofadható az Egy Istenben való hittel, mégis ellentétes a Jahve=Isten hittel. Itt egy konkrét lényben hiszel, aki hazudhatta, hogy ő Isten. Senki sem informálta le, parancsolatait követed és azok által ítelsz meg embereket. Mi van, ha ő csak egy teremtmény, sőt talán gonosz?
Ha a Bibliát vizsgálod, akkor egyértelmű, hogy Jehova és az Isten nem külön lények.
Ha nem fogadod el az Írások ihletettségét, akkor viszont felesleges erről vitázni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!