A keresztényeknek és a bibliafanoknak miért is végső kérdés a halál?

A keresztény tanítás lényege nem öncélú.

Lényege Istent és az embereket szeretni.

Az, hogy halála után hova kerül az ember, Isten döntése. Aki csak azért tesz jót, hogy a mennybe jusson, az tutira nem fog oda kerülni, mert önzés vezérli, nem keresztény szellemben él. Persze lehet vágyni rá, hogy az ember az örökkévalóságban a Teremtő fényében éljen, csak ne az legyen a mozgató rugó, hogy az ego kielégülést nyerjen.

Egyébként Jézus soha nem hirdette a reinkarnációt. Egy életet kaptunk, abban kell helyt állni. Jézus erről tanít, és egyértelműen mennyországról és pokolról beszél a gazdag és szegény lázárról szóló példabeszédben (Lk16,19-26):

"Volt egyszer egy gazdag ember. Bíborba, patyolatba öltözködött, és mindennap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja elôtt, tele fekéllyel. Szeretett volna jóllakni abból, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amikor a pokolban a kínok közt föltekintett, meglátta messzirôl Ábrahámot, és a keblén Lázárt. Ekkor felkiáltott neki: `Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse a nyelvemet, mert kínlódom ebben a lángban!' Ábrahám ezt felelte neki: `Fiam! Emlékezz csak vissza, hogy életedben elnyerted javaidat, Lázár pedig ugyanígy a rosszat; ô most itt vigasztalódik, te pedig gyötrôdsz. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnan hozzánk ne jöhessen senki.'"

Tehát van mennyország és pokol, és csak egy életet kaptunk!