HA LÉTEZIK Túlvilág, akkor Isten miért nem küld vissza valakit a Túloldalról, hogy tanúbizonyságot tegyen nekünk és MEGNYUGODJON a lelkünk ? Mert így ez picit zsákbamacska story.

A másik kérdésnél is válaszoltam, de akkor ide is leírom:

Erre szerintem csak azt lehet mondani (keresztény szemszögből), hogy Isten tudja mi jó nekünk, így nyilván az, ha biztosra tudnánk, hogy van túlvilág, és hogy milyen, az nem lenne jó nekünk. Az ember persze vágyik a bizonyosságra és szeretne minél többet tudni a lehetséges sorsáról, de valami, általunk ismeretlen ok miatt ez nem lenne jó nekünk.

Ha félsz a megsemmisüléstől és vágysz valamilyen túlvilágra, akkor nem tehetsz mást, mint hogy követsz valamilyen vallást, mert csak a vallások ígérnek valamit ezzel kapcsolatban. Vagy ha nem is követsz egy konkrét vallást, legalább bíznod kell abban, hogy van valami, még ha nem is egészen úgy, ahogy a vallások tanítják. Viszont ebben az utóbbi esetben el kell fogadnod, hogy minden, amit ezzel kapcsolatban gondolsz, csak üres spekuláció. A vallások viszont legalább adnak valami szilárd alapot, amin el tudsz indulni.

Szia,

Milyen érdekes, hogy az Úr Jézus Krisztus erre is gondolt, és az alábbi példázatot mondta ezzel kapcsolatosan:

"Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Egy Lázár nevű koldus ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele, és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és azzal hűsítse nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezenfelül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához, mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! Ő pedig ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül."

(Lukács evangéliuma 16:19-31)

Üdv. Péter

Bírom az ilyen típusú kérdéseket.

Isten nem egy emberi erkölcsökkel rendelkező lény. Nem úgy gondolkodik ahogy mi. Ezt el kell fogadni, de hidd el, hogy minden jó okkal történik és ilyen, mint most.

#6

Ne felejtsd Jézus az Úr Ő a tanítványok miatt IS ment vissza, meg azért is, hogy a Bibliában késöbb le legyen írva

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: „Láttuk az Urat.” Ő azonban ezt mondta nekik: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: „Békesség néktek!” Azután így szólt Tamáshoz: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.” Tamás pedig így felelt: „Én Uram, és én Istenem!” Jézus így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Jn 20. 24-29

Az utolsó mondatra figyelj oda. :)