Miért gond, ha az ember magával foglalkozik?(keresztény vallásnál)

Tehát, az a követendő, hogy az ember úgy éljen, hogy másoknak jó legyen.

Az a jó, ha az ember nem saját magát teszi első helyre, hanem mindenki mást.

Az a nem jó, ha Isten akaratával ellentétes dolog érvényesül. Ha az ember valamit nem akar megtenni, de Isten szerint az a jó, akkor meg kell tennie, akkor is, ha nem akarja az egyén.

Ezek szerint, ha az ember ünneplésül megnéz egy filmet, vagy megiszik egy pohár ritkán ivott kávét/üditőt, akkor már gond?

Ha az ember jobb ruhára költ, ahelyett,hogy odaadná a szegényebb embereknek azon a pénzért vett kaját, az is bűn?

Tehát, ha az ember felkel, akkor élheti úgy a napját, hogy egész nap másnak okoz boldogságot?

Egy könyvben pedig ezt olvastam, amit egy hívő írt:

"Hiszem, hogy az igazi boldogsághoz nem vezet más út, mint magunkról megfeledkezve azért élni, hogy másoknak áldás lehessünk."

De ha úgy ünneplünk, hogy elmegyünk egy adott helyre sétálni, akkor máris magunkkal foglalkozunk. Ha foglalkozunk a hajunkkal, egyből magunkkal foglalkozunk...és hosszan sorolhatnám. Bármit tesz az ember, aminél magát veszi figyelembe, magának okoz örömöt(nem illegális dolgok), érezzen bűntudatot, mert nem azt nézte, hogy másnak legyen jó?

Akkor miért van az ételeknek íze, ha bűntudatot kelt az emberben, hogy testi vágyat elégít ki?