Már nem igazán hiszek Istenben. Érdemes ezt a családnak is elmondani?

Van egy közmöndás, érdemes megfogadni:

"Inkább az igazság fájjon, mint a hazugságtól legyek boldog"

Isten könyvtárában nincs kegyes hazugság, kis, vagy nagy hazugság. Jelző nélkül hazugság.

Az ember tesz különbségeket és szépit a helytelenségen, mintha az megoldana bármit is. Egyébként is ha igy tesz, a megoldása, ideiglenes, bármikor kiderülhet az igazság, és akkor nagyobb lesz a fájdalom.

Ne mondj semmit. Miért is mondanál? Beszélgess itt a gyakorin erről.

Pl. Azon elgondolkoztál már, hogy a francba nem nőtt ki Johann Sebastian Bach a hitből? Sőt! A baromállattya még minden műve végén irreálisan megköszöni I.-nek, hogy ilyen szépet írhatott nekünk! Soli Deo Gloria!

https://www.youtube.com/watch?v=cerOgFqDqk0

Ez nagyon függ attól, hogy az ő személyiségük milyen, és hogyan élik meg a saját vallásosságukat. Ha úgy látod, hogy őket boldoggá teszi a saját hitük, ebbe nem akarsz belegázolni, akkor ne tegyél a hitre vonatkozó becsmérlő kijelentéseket. Ilyen a "kinőttem belőle" is, az "irreális" határeset, inkább kerülném, de megfelelő szövegkörnyezetben beleférhet. Ezzel fölöslegesen kiéleznéd a konfliktusokat. Jó megfogalmazás például, hogy "nem kaptam meg a hit ajándékát", és hogy "hamisan nem akarom a hitet tettetni, amikor valójában nem érzem át, mivel ez az értékrendemmel ellentétes lenne".

Azt fontos tisztáznod magadban, hogy hogyan viszonyulsz a keresztény, jézusi értékrendhez. Ha ezt továbbra is magadénak érzed, akkor érdemes ezt is mondanod. Segít, ha az, akivel beszélsz, könnyen megtalálja, mi bennetek a közös. A hit nem, de az értékrend attól még lehet. Ezzel kapcsolatban azt is elmondhatod, hogy nagyra becsülöd az egyházközösség tagjainak ilyen irányú szolgálatát, pl. az idősek gondozását, szegények segítését stb.

@6: Akkor azon is gondolkozzon el, hogy Rimszkij-Korszakov miért is nőtt ki a hitből? Vagy Csajkivszkij? Vagy Brahms? Vagy Ravel? Vagy Bizet? Vagy Verdi?

Ők mind kinőttek a hitből. De mégis mit bizonyít az pro, vagy kontra, hogy egyes remek, zenetörténetileg meghatározó és zseniális zeneszerzők hívők voltak-e, vagy sem? Semmi értelme ilyesmivel példálózni. (Mondjuk annyit látunk, hogy nem kell hit ahhoz, hogy valaki csodálatos zenét szerezzen.)

"Legszívesebben elmondanám, hogy az istenhit irreális és én kinőttem belőle."

"Érdemes tehát hitromboló kijelentéseket tenni a családtagoknak, vagy az ateizmusomat tartsam meg magamnak?"

Nem. Én agnosztikus vagyok,a férjem,apósom,anyósom,a fél rokonság keresztény,ezek közül sokukkal együtt is élek,de nem tudnak róla,csak a férjem. Egyrészt nincs hozzá senkinek semmi köze,másrészt,ha el is mondanám,akkor is csak annyit,hogy én már bizonytalan vagyok. De olyat,amivel konkrétan ostromoljam az ő hitüket,sose tennék. Ahogy nekem is megvan erre a jogom,úgy nekik is,hogy higgyenek,nem csinálok ebből felesleges konfliktust. Szerintem neked se kéne. Más az,ha beközlöd,hogy te már nem hiszel és más az,ha őket meg a hitük miatt elkezded alázni.