Miért kell imádkozni Istenhez, ha nem is segít meg?

Maga az ima nehezen értelmezhető, függetlenül az elért eredménytől.

Ha imádkozik valaki valamiért (nem csak imádságért magáért, hanem konkrét céllal, pl.: valakinek a gyógyulásáért, valaminek a sikeréért), akkor szerintem éppenséggel Istent az akaratának megváltoztatására kéri.

Ez pedig hatalmas önhittségre és isten semmibevételére mutat, hiszen felül kívánja bírálni az Isten által elrendelt sorsot.

Mi jogosítja fel a kérőt arra, hogy okosabbnak higgye magát Istennél, hiszen Isten mindent tud, és az embernél bizonyosan jobban tudja (a vallás szerint), hogy az adott helyzetben minek kell bekövetkeznie.

Ha valami az egyén számára rossz következik be, akkor annak nyilván Isten akaratával megegyező módon valamilyen oka, haszna van, csak az egyén ezt akkor nem látja át.

De hinnie kell, hogy MINDEN úgy történik, ahogy azt Isten AKARJA.

Ellenkező eset nem lehetséges, hiszen (elvileg) Isten mindenható.

Semmi sem kötelező. Az imádság nem ad kívűlről. Magadnak adsz vele jó érzést, és azoknak, akik felé imádatot, hálát sugárzol.

Kérni is lehet, és segít, csak nem olyan fejlettlenül, mint mi emberek.

Édesatyámmal öröm beszélgetni, ezért imádkozom.

Továbbá az ima az állandó hála állapota, és ekkor emeljük fel Krisztushoz a szívünket.

Fantasztikus, hogy mosolyra fakaszthatod azt, aki a legjobban szeret, feltétlenül.

Szeresd Őt te is így.

Ő jobban tudja, hogy mi kell neked.

Ez nem egy automata, hogy bedobod a pénzt, oszt kijön a kávé.

" Ez persze azt eredményezi, hogy gyakorlatilag nincs értelme imádkozni, hiszen amit Isten akart, úgyis az lesz. Amit nem akart, az meg nem lesz. Az imádság egy lelki gyakorlat, aminek során sokan könnyebben vagy türelmesebben fogadják el, ha az élet nem adja meg a vágyott fejleményeket."

OK ebben tökéletesen egyet értek veled.

Jó úton vagyunk, lépjünk tovább!

Ha, mint véled MINDEN Isten akarata szerint történik (mert nem is lehet másként), akkor az aki ateista, bizonyosan Isten akaratából az, tehát nem bűnös, hiszen nem lehet hívővé Isten akarata ellenében.

Végkövetkeztetés:

Sarkítva, Ádám és Éva sem követett el bűnt az Édenkertben (szabad akaratából), hanem csupán végrehajtotta Isten akaratát (mivel nem is tudott volna dacolni vele).

Na, na, Anahystor!

Amit írtál, az csak egy végtelenül igazságos istennél működik így!

Ha esetleg mégsem annyira igazságos, akkor simán megcsinálja mindezt így - és UTÁNA jól megbüntet mindenkit!

Joga van hozzá, nem?

Lehet, hogy még az egész bolygón is elpusztítja az összes embert, vagy esetleg meghagy pár hírmondót, hogy azért maradjon, aki őt dicséri.

Aztán, majd ha újból elszaporodtak, akkor újra pusztít és büntet.