Mi a szentháromság jelentőse?

EGY Isten van, BENNE három személy! Atya, Fiú és a Szentlélek.

A könnyebb megértésért. Egy család benne minimum három személy (a férj, feleség meg nem család, csak házaspár. A család gyerekkel család. Apa, anya és minimum egy gyerek. De ők EGY család. Ez egy szeretet közösség és, ha nagyon jó még egy akaratot is vannak.

Más. Azt mondjuk Magyarországnak egy kormánya van. Benne mennyi ember is van? Sok. De attól egy kormány.

A lényege a Szentháromságnak a mindenben egy akarat, a szeretet egység. Kb ez az EGY Isten jelentősége.

A bűn eset után egyformán irgalmasok, kegyelmesek az embert menteni próbálják egyforma akarattal.

Egyik személy sem akar mást mint a másik kettő, mert bárki akar bármit azt mindig önzetlen szeretetből teszi és min a három személy ugyan úgy akarja.

Így példát mutatnak a szeretet közösségre. Istennek mindig a közösség a legfontosabb.

Ahogy megteremtette az emberpárt az első volt, hogy "össze adta" őket. Mert "Nem jó az embernek egyedül". Honnan tudja Isten, hogy nem jó egyedül? Onan, hogy Ő sincs egyedül.

És azzal folytatta, hogy a hetedik napon pedig az Vele (Istennel) való közösséget alapította meg. Hogy minden hetedik napon Istennel legyen az ember.

Mert tudjuk honnan ered a 24 órás nap, az egy hónap, az egy év. De nincs bolygó állás (és semmi) ami mutatná az eltelt egy hetet.

A Szentháromság lényege az, hogy Isten halt meg értünk, mert annyira szeretett minket.

Ha viszont Jézust nem hisszük Istennek, akkor csak egy teremtett lény, aki több ugyanolyan teremtett lény helyett elvitte a balhét csupán azzal, hogy helyesen viselkedett. Na így lehet igazán megfogni az embereket és engedelmességre bírni, ha ezt kamuzod be nekik, mert akkor egy kitalált képet kell utánozniuk, az pedig lehetetlen, de így nagyon jól irányíthatóak.

A #4# nagyon jól megfogalmazta!

Asten Szellem, Ő benne áll fenn az egész teremtett világ.

Azért mondja az Írás Jézusról, hogy Isten Fia (szülte és nem teremtette) mert Ö belőle van! Jézus maga a Szellemi Isten testi kiábrázolása, kivetülése, kinyilatkoztatása a teremtett világ számára. Ez a tény azelött nem volt ismeretes az emberiség számára, de még az Angyalok számára sem! Pál több helyen említést tesz erről a "Titokról"! Az Ó szövetségben is nagyon sok helyen csak úgy van megemlítve, mint az "Úr Angyala"!

Isten gyakorlatilag Jézus által teremtett mindeneket amik csak vannak a világban!

Ha csúnyán vagy dúrván akarom fogalmazni vagy meghatározni Isten lényét, akkor azt mondanám, hogy Isten maga a lét, a tudat, az akarat, Jézus pedig Isten akaratának megcselekvője és mindenek közötti kapcsolat pedig az Isten Szent Szelleme!

Valójában tehát ez a három egy és nem különálló három Istenség!

Csúnya és dúrva példával élve vegyük az Embert!

Van olyan pl. hogy (szellem-lélek-test) Ez a három alkot egy egészet!

Vagy pl.más megközelítésből a tudat és akarat az Isten, a cselekvés, akarat véghezvitele, beteljesítése maga Jézus és ami összeköti a tudatot, akaratot a cselekvéssel (az maga a test) az a Szent Szellem!

Ez az ember felépítése, mégis egy emberről beszélünk, nem pedig három különbözőről! Nincs az egyik a másik nélkül! Isten lényege is így épül fel! Nem beszélhetünk külön három Istenről, hiszen e három (Atya-Fiú Szent Szellem) alkot egy egészet, egy teljességet!

Ezért is mondja Jézus több helyen, hogy Ő az Atyában van és az Atya Ő benne és a Szent Szellem által az igaz megtért és újjászületett hívek ugyan így!

A tanításai igazak lehetnek, ám a megváltásának értelme így nem. S akkor értelmetlen is lenne, hogy mi az a megváltás, amelyre sokat utalt.

A fejekben a zűrzavart két dolog okozza (minimum):

1. A szentháromság értelme

2. A megváltás értelmezése.

(3.-tól végtelenig: a torz istenképünk, a biblia helytelen értelmezése, stb...)

A szentháromság egy gyönyörű téma, s napjainkban újra előtérbe került az értelmes magyarázatának szükségessége. Richard Rohr egy teljes könyvet szentelt neki (Az isteni tánc), és még a benne hívők fejében is sok téveszme van róla.

A megváltás igazi - őskeresztény(!) - értelmezése szintén napjainkban vált szükségessé, ugyanis a középkorban erről magyarázatot adó Anzelm tanai abban a korban, az embereknek jól elfogadható, könnyű magyarázatot nyújtottak ám az egyes szerzetesrendekben megőrzött - eredeti - változat sokkal jobb, és igazán örömhírt adó magyarázattal szolgál (és Jézus tettei is erre utalnak). Ám ehhez el kell fogadnunk azt az értelmezést, hogy - amint Jézus is kijelentette - Ő az Isten Fia, és egyúttal őt Istennek tartjuk.

Azért gondoljunk csak bele, hogy milyen bizarr Isten az, aki leküldte Fiát hozzánk, aztán látván, hogy megölik, haragja lecsillapul, és ezáltal bűneink bocsánatot nyernek. Anzelm ezt kimagyarázza, de nem erről van szó!

Ismernünk kell a zsidó szokásokat, melyben feláldoztak állatokat azért, hogy elnyerjék Isten bocsánatát. Ez volt a hitük, amelyben benne élt az, hogy Isten haragudhat ránk, és ki kell őt engesztelni a bűneink miatt. Az emberi sorsok ennek a "haragvó Isten" nézetnek köszönhetően mentek tönkre, kétségessé téve az újrakezdés súlyos esetben. S még igazságosnak is vélték (illetve véljük ma is) ezt, s bólintunk is rá: "Úgy kell neki!". Nem így az Isten!

Jézus folyamatosan kommunikálja, hogy a bűnösök miatt jött, nekik kell az orvos, főleg azért mert a haragvó istenkép miatt a bűnben ragadnak. Valójában ez a torz kép okozza, hogy szívünk - az Istennel kapcsolatban - megfagyott, mert félünk ettől a haragtól.

Súlyos téveszme ez - különösen Jézus tettét követően -, sőt egyesek Istenkáromlásnak tartják. Isten ugyanis nem haragvó! Sohasem ítél meg minket tetteinkért. Sohasem vádol meg semmivel. Szabadon hagyja, hogy tegyük azt amit jónak látunk, bár ahhoz, hogy jót tudjunk tenni, küldött már nekünk régen egy használati utasítást.

Isten - amellett, hogy igazságos is -, maga az irgalom (a muszlimok is ezt vallják róla). Ő eredendően megbocsájt, csak nem akarjuk elhinni. Igazságosságért kiáltunk felé, s szívünk megkeményedik ettől (mi nem akarunk ugyanis megbocsájtani!). Ám mi történt? Jézus - Isten(!), mint Fiú - ott volt a kereszten. Úgy mint egy áldozat. Azért, hogy megtörténjen a megbocsájtás. Annak a megbocsájtása részünkről, hogy Istent haragvónak véltük. Ezt kellett volna tennünk azzal, aki sohasem vádol. Ma is ezt kellene tennünk. Megtesszük-e? Mert kikezdhetetlen bizonyítékunk van arról, hogy ő nem haragszik ránk. Noha egy Atyának a legfájdalmasabb (a földön is), hogy megölik a fiát, s ezért egy földi ember csak bosszúért tudna kiáltani, mi történik az Istennel, mi tesz az Atya? Mi történhetne, ha megöljük magát az Istent?

Döbbenjünk rá - húsvét előtt -, most és azonnal! Mi történt a kereszthalált követően? Mi történt egészen vasárnap reggelig? Hol volt az a bosszú, amelyet egy eszét vesztő ember (egy apa) megtett volna?

NEM TÖRTÉNT SEMMI!

Sehol a bosszúnak az árnyéka sem. Ez volt a Fiú tette, ez volt az Atya akarata, hogy megértsük az üzenetet: "Íme, megöltétek a Fiamat! Ám bármennyire is szörnyűség ez, én nem állok bosszút rajtatok. Ugyanis még így is végtelenül szeretlek titeket, és sohasem fogok senkit megítélni!"

Az persze jogos kérdés lehet, hogy akkor halálunk pillanatában, vagy Jézus eljövetelekor mégis miként, és kitől kapunk ítéletet? A válasz elgondolkodtató. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük a következőt: "Ne ítélj, hogy ne ítéltess!". Na és persze ha sűrűn gyakoroljuk az igazság állandó keresése mellett mi is az irgalmat: A bocsánatkérést, és a megbocsájtást.

Az előző válaszomat követően írok még egy pár szót a szentháromságról, azaz az egyetlen Istenről. Ellentmondásosnak hat (sőt még Mohamed is félre értette, egy olyan közösségtől hallva, amely pontatlan magyarázatot ismert), s különösen ellentmondásos a mai - globalizált, liberális eszmékkel átitatott - korban, ahol a "személy" fogalmat eredeti értelmétől megfosztották, és laposra taposták. Mai "személy" értelemmel nem mondhatjuk azt ki, hogy az Isten "három személy". Különösen nem, amikor mindenki jól ismeri a "jogi személy" fogalmát, s amikor egy jogi személy sokkal kegyetlenebb tud lenni, bármilyen más emberi személynél. (Az ókorban gyakori volt pl. az adósságok elengedése, ha régi volt a tartozás. Ám ma ilyen irgalmat képtelen gyakorolni egy jogi személy, s törvények is vannak, hogy ne tegye, pedig a kamatos kamat miatt - hiába fizettük be az eredeti tartozást - annak sokszorosával tartozhatunk.)

A Szentháromság nem egy visszafejlődés, hanem a logikusan kialakult egyistenhit továbbfejlődése. Nehéz is volt ezt megérteni, évszázadokig tartott, míg kitalálták rá - az eredetileg más értelmű - személy szót. És persze az "egylényegűséget" is, meg, hogy a Fiú az atyától "származik", a szentlélek meg mindkettőtől.)

A felekezetek "keresztényi" értelemben ezt "titok"-nak mondják, amely alatt nem azt értjük, hogy senkinek sem mondjuk el, hanem azt, hogy teljes egészében emberként mi sem vagyunk képesek felfogni. Majd csak akkor, ha "színről színre" látunk (azaz a mennyben mindent a maga valójában).

Csak durva - akár félre is érthető - példákkal ügyetlenkedhetünk, pl. arról beszélve, hogy mindennek az anyagi vetülete is megjelenik a világegyetemben. Igaz, a végtelen Istenhez képest véges módon. Ezt megértheti az, aki ismeri az atomfizikát, s abban a Standard Modellt. A többiek ezt a bekezdést átugorhatják. Az atommagon belül (protnban-neutronban) megjelenik egy hasonló hármasság, amely részeit - talán hibásan is - részecskéknek, azaz Kvarkoknak hívunk. A kvarkok semmilyen eszközzel, sehogyan sem távolíthatók el egymástól. Még soha sem sikerült különválasztani belőlük egy kvarkot, bármekkora energiát is vetünk be. Az eredmény legfeljebb az, hogy a nagy energiától képződik egy mezon (ami kvarkból és antikvarkból áll), s amely hamarosan megsemmisül. A proton vagy neutron pedig marad. A proton - önmagában - nagyon stabil részecske, szinte örök életű, a becsült bomlási ideje biztosan nagyobb mint a jelenlegi világegyetem kora. S a kvarkok - az atomfizikusok ráerőltetett magyarázata szerint - 3 színűek (nem volt nekik más hasonlat erre), amely szín folytonosan - mint egy körtáncban - változik (matematikailag ez a színváltozás tartja őket egyben).

Az Isten - végtelenségében - részek nélküli. Nincs 3 része! S időben is teljesen változatlan. Ilyen értelemben akár az unitáriusok igazsága is elmondható rá. Mégis, maga a szeretet. Végtelenül szeret minket embereket. Végtelenül szereti ezt a világegyetemet. De a teremtés előtt is ugyanez volt, változatlanul. Csakhogy a szeretet mindig valamiről-valamire irányul, tehát kell 2 - anyagtalan vonásokat mutató, ezért részek nélküli - valami. És akkor mi az a harmadik (a Lélek)? Az elfogadott nézet szerint ez maga a Szeretés. Szintén nem rész, s anyagtalan, és változatlan. Ám a szeretet a teremtésben tud kibontakozni, ezért a teremtés nem esetleges, hanem törvényszerű, ez a törvény benne van az Istenben, s Isten akarataként anyagi világot képez a semmiből.

Az anyagi világ nem egy magára hagyott termék, hanem a teremtés folyton folyik. A Jelen maga az Isten folyamatos munkálkodása a szeretete által. A világegyetem minden pontján, és minden időben biztosítja az ugyanazon természeti törvényeket. Hatalmas munka ez, a világegyetem szemszögéből, mégis - mivel az véges - az Isten végtelensége mellett mindez eltörpül.

Itt minden valamiből valami lesz, szigorú törvények szerint. Ez a folytonos változás az OK-OKOZAT törvénye, azaz a kauzalitás. Az OK ugyanonnan származik - a világegyetemből - és az OKOZAT ugyanoda kerül, egy-egy meghatározott törvényszerűség által. Az OK és az OKOZAT tehát egylényegű, s az OKOZAT az OK-ból származik. A törvény pedig meghatározza a kettő viszonyát (miből mi lesz), azaz az is a kettőből származik.

Ez, amit vázoltam, nem a Szentháromság maga, de annak a teremtett világban történő egyik szemléletes megnyilvánulása. A Fiú (OKOZAT) az Atyától (OK) származik, egylényegűek, és a Szentlélek is tőlük származik. A Fiú ott volt a teremtéskor (világunkban ez egy OKOZAT), és nincs 3 világegyetemünk, csak egy. Ám - Isteni ajándékként - a kauzalitásnak köszönhetően van itt nekünk idő, van változás, a változatlan Isten mellett, aki mindenütt - tehát bennünk is - ott van.

Ott van bennünk, mindenkiben, és a dolga az, hogy SZERET.