Tulajdonképp mi olyan jó a mennyországban?

"ez az öntudatlan boldogság nem is tűnik tényleges boldogságnak."

Ez mitől öntudatlan?

Semmi más nem változik meg ettől, minden működik benned, az öntudatod is.

Csak iszonyúan, rettenetesen boldog leszel.

Olyan elképesztő mértékben, aminél jobb nem létezik ebben az életben és ebben a testben.

Ami boldogságot valaha éreztél, az mind csak halvány árnyéka ennek.

Azért kíváncsi lennék, ha ez neked 𝐧𝐞𝐦 a tényleges boldogság - akkor mi az?

Az más kérdés, hogy itt ennek vannak mellékhatásai is.

Szerintem ez az egész koncepció marhaság. Az embernek meg volt adva a boldogság a biblia szerint az édenkertben. Földet műveltek hogy legyen kajájuk, ettek meg szartak holott semmi szükségük nem lett volna rá mert úgysem haltak volna meg. Aztán ugye ettek a tudás fájáról és megkapták a logikus gondolkodás és a halál ajándékát ami értelmet adott az eddigi létezésüknek, tengődésüknek. Azért rossz a koncepció mert én pl nem is igazán vágyom örök boldogságra. Számomra a boldogság jó és szükséges viszont pont annyira szeretek melankólikus lenni és távolabbról vizsgálni magam illetve akár a megélt boldogságot is. Mikor boldog vagy mintha nem lenne időd gondolkozni mert túl gyorsan történik minden.

Nem szeretnék kapcsolatot sem kialakítani a keresztény istennel, ha létezik, mert a biblia alapján ő nem egy igazságos és bölcs lény. Ahhoz hogy ezt az egész "menyország" dolgot megértsd tanulmányoznod kell a bibliát és a népeket akik írták, a helyzetüket régen. Meg fogod érteni miért vágytak rá és miért teremtettek ezért egy istent

"Földet műveltek hogy legyen kajájuk, ettek meg szartak holott semmi szükségük nem lett volna rá mert úgysem haltak volna meg."

És szerinted egy kiéhezett, elsorvadt testben jó örökké élni?

"Vagy ha valaki az autók szerelmese, és a vezetés, a sebesség teszi boldoggá?"

Hát az elég szegényes, ha valakinek ez a végcélja

"Vagy ezt valami olyasmi állapotként kell elképzelni, mintha mindenki be lenne drogozva?"

Nem, a Mennyben csak Krisztus 2. adventjéig leszünk, utána az új Földön új testben élünk tovább. Lehet, majd kocsival száguldozni, de igazából ez nem lehet normális vágy, ezt egy pszichológus is megmondja. Az ember eredendően legnagyobb vágya az isteni szeretet gyakorlása, krisztusivá válás. Az, h birtokolunk valamit, az csak ideig-óráig elégít ki, mindig többet akarsz. Ez is pszichológia.

Szóval először érdemes megismerni a valódi kereszténységet, mert te gyakorlatilag egy hamis keresztény képet kritizálsz

"De hogy mindenki csak úgy ok nélküli boldogságban létezik majd, mert muszáj hogy boldog legyen?"

Nem muszáj. Ha hiszed, ha nem, mi hívő keresztények megismertük a bűn mélységeit és nem kérünk belőle. A mi boldogságunk oka pedig Isten, aminek végtelenül örülünk. Nem kell majd anyagi javakért szoronganunk, mert úgyis mindenünk meglesz. Akkor meg minek görcsöljünk ezen? Ezért egy kisstílű "boldogság" pl. egy gyors kocsit vezetni. Amúgy is fiatal lehetsz, 5 év múlva már tök más lesz a vágyad, és kiröhögöd a gyors kocsira vágyókat.

"Egyszerűen nem bírom elképzelni hogy lehet egy ilyen végtelen boldog állapotnak realitása."

Nem is lehet elképzelni, ezt is tanulni kell. Mi keresztények folyamatosan tanulunk Istentől már most, ebben a világban, mivel a bűn eltorzította a pszichénket is (minden emberét), amit Istentől kapott információkkal szép lassan helyreállítunk, és eközben fokozatosan krisztusivá válunk. Ezt hívjuk a megszentelődés folyamatának

A megismerés-kifejezés az emberi létünk potenciálisan adott lehetősége a "jó" - és a "mennyek országát" az igazi örömet ez adja. Ennek a lehetősége emberi születéssel adott (bennünk van Isten országa), de csak a lehetőség adott:

Meg kell valósítani, realizálni, megteremteni - hiszen bennünk van az isteni teremtőerő

És az, hogy szerethetünk - mert szeretni jó.

"Én-Te" (barátság, szerelem), vagy "én-ők= mi" relációban (közösség, család)

A magamérzés, a "magamat kényeztetés" a betegségek forrása, mert a formanélküli szellem belemerül a testbe, ott lenyomatot hagy, "formát", ami meg akadályozza a valódi szellemi megismerést (mert ekkor a formanélküli figyelem révén felveszi azt a formát a szellem. Zenészről mondják "eggyé vált a hangszerével és a zenével", hogy egy példát mondjak az elsőre talán nem könnyű írásomra).

*

Nem lehet valódi cél a fenti anyagi, élvezkedős, testi "boldogság", amiről ír József Attila:

"Láttam a boldogságot én,

lágy volt, szőke és másfél mázsa.

Az udvar szigorú gyöpén

imbolygott göndör mosolygása.

Ledőlt a puha, langy tócsába,

hunyorgott, röffent még felém -

ma is látom, mily tétovázva

babrált pihéi közt a fény."

Nehéz nem földi keretek között gondolkodnia a véges megismerésű emberi agynak, de azért megpróbálom elmagyarázni.

A kereszténység szerint az embernek a belső, lényegi "részét" vagyis a lelket Isten alkotta és a lélek halhatatlan. Örök boldogság alatt tehát nem fizikai boldogságot értjük, hanem a léleknek azt az állapotát, mikor részesedik Isten közösségében, boldogságában. Amit a Szentírás úgy ír, hogy "Isten látása". Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent.

Az Istennel és a Krisztusban élőkkel való boldog közösség e misztériuma túlhalad minden megértést és minden elképzelést. A Szentírás képekben beszél nekünk róla: élet, világosság, béke, menyegzői lakoma, az ország bora, az Atya háza, mennyei Jeruzsálem, paradicsomkert: "Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt" (1Kor 2,9).

Istent a maga transzcendenciája miatt nem lehet látni úgy, amint van, csak akkor, ha Ő a maga misztériumát föltárja az ember közvetlen szemlélése számára, és erre képességet ad az embernek. Az Egyház Istennek a maga mennyei dicsőségében való látását nevezi "visio beatifica"-nak = boldogító látásnak.